Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-255

265. oirszégos illjfe jnniBs l. I88.B. 3,59 nem akarom most vitatni, hogy kevesebb vagy több igazsággal-e, de tény, hogy bizonyos vá­mokra a magyar gazdaközönség nagy súlyt fek­tet, ezeknek pedig csak ugy van értelmük, ha az idei aratás terményeinek piaezra kerülte előtt lép­tettetnek életbe. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én tehát azt hiszem, meg kell tenni a mit le­het, hogy a vámszerződés létrejöjjön és hogy ne legyen a magyar törvényhozás oka annak, ha létre nem jöhet. Ezen indok az, minél fogva én is kérem a t. házat, hogy méltóztassék a tárgyalást most meg­kezdeni. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Két indítvány tétetett a napi­rendre vonatkozólag, az egyik Enyedy Lukács, a másik Hermán Ottó képviselő ur részéről. Enyedy Lukács képviselő ur aztkivánja, hogy a tárgyalás halasztassék el ezen ülésszakról bi­zonytalan időre; Hermán képviselő ur pedig csak is a mai napról kívánja elhalasztatni. Ezen két in­dítvány fölött tehát külön kell dönteni. (Helyeslés.) E szerint kérem azon képviselő urakat, a kik Enyedy Lukács halasztási indítványát elfogadják, méltóztassanak felálluni. (Megtörténik. Felkiáltások: Többség! Kisebbség!) Most kérem azon képviselő urakat, a kik az indítványt nem fogadják el, méltóztassanak felál­lani. (Megtörténik.) A többség Enyedy Lukács kép­viselő ur indítványát nem fogadja el. Kérem azon képviselő urakat, a kik Hermán Ottó halasztási indítványát elfogadják, méltóztasa­nak felállani. (Megtörténik.) k többség nem fogadta el az indítványt. E szerint következik a napirend : A közgaz­dasági bizottság jelentése az osztrák-magyar vám­terület általános vámtarifájáról szóló 1882. évi XVI. törvényczikk módosításáról. Az hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak venni. (Felolvasottnak vesszük!) E szerint az első szó a bizottság előadóját illeti (Felkiáltások.Öt i-eresig szünetet kérünk!) Ha méltóztatik kívánni, öt perezre felfüggesz­tem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Az előadó urat illeti a szó. Láng Lajos, a közgazdasági bizottság előadója: T. ház! Midőn a múlt év folyamán ugy Németországban, mint Franciaországban (Hall­juk!) a mezőgazdasági és állattenyésztési vámok felemeltettek, a magyar kormány azonnal köteles­ségének tartotta az ország különböző szaktestületeit felszólítani az iránt, vájjon mezőgazdaságunknak és állattenyésztésünknek ezen nagy mérvű fenye­getettségével és egy általában a vämviszonyok ilyetén alakulásával szemben nem tartják-e helyes­nek, hogy a magunk részéről is a vámtarifának módosításához fogjunk. Azon különböző jelentések közül, a melyek akkor a kormányhoz érkeztek és a melyek a bizott­ságnak rendelkezésére bocsájtattak, meglehetős nagyszámmal voltak olyanok, melyek a mellett szólottak, hogylehetőleg tartassák fenn a tarifa szer­ződéses állapot, illetőleg nem annyira fentartassa­nak a szerződéses állapotok, mert hiszen ma már azon meglehetősen túl vagyunk, hanem inkább arra törekedjünk, hogy tarifa szerződéses egyes­séget lehessen kötni más államokkal, mert Magyar­ország érdeke mindenesetre a szabad kereskedelem által van leginkább biztosítva. Hogy minő mély gyökeret vert Magyarorszá­gon ez a hit, hogy ránk nézve a szabad forgalom egyáltalán a legfontosabb és leghasznosabb, sem­misem mutatja inkább, mintáz, hogy ezen épen nem kedvező időkben mint a lefolyt esztendőben is, ezen irányban nyilatkozott igen sok szaktestülete az országnak. Különösen azon eshetőséggel szem­ben, hogy mintegy visszonzásául a németországi és franczi:;országi intézkedéseknek, minálunk is, főleg a mezőgazdasági vámok fölemeltessenek, sokan utaltak arra, hogy ezen vámfölemelés Magyar­országra nézve legfeljebb illusorius értékkel birna; mert gabonában inkább csak exportáló nép levén, minket az import nagymértékben egyáltalán nem is fenyegethet. De még utaltak arra is, hogy hiszen ott van Románia, a melylyel szemben meg vagyunk kötve és a melylyel szemben egyáltalán újabb szerződés csak ugy lehetséges, ha ismét ga­bonájának szabad bejövetelt engedünk, ugy hogy ennek következtében a gabonavámok ránk nézve alig bírnának valami nagy jelentőséggel. De hoz­zá tették némelyek azt is, hogy egyáltalán a gabona­vámok nem fognak a mezőgazdaságnak semmiféle védelmet nyújtani, már csak azért sem, mert azok az árakra semmiféle befolyással nincsenek. Ugyancsak azonban, a midőn gabonavámok­nak ilyenemű hatást nem tulajdonítottak, másrészt, előre is elítélték az iparvámokat, mint a melyek azon visszonyok közt hasonlóképen elkerülhetet­lenek lesznek és Magyarország fogyasztását na­gyon megfogják szorítani. Ezen sokak által táplált véleménnynyel szem­ben azonban nem kevesebben voltak azok,a kik mára tavalyi év folyamán mintegy előre érezve a bekövet­kezendő eseményeket, már akkor egy erélyesebb védelmi politikát sürgettek, sőt a védelmen túl a retortio mezejére kívántak átmenni. Az utóbbiak ugyanis azt mondották, hogy az adott viszonyok közt lehetetlen érdekeinket megvédelmezni, ha mi más országokkal szemben teljesen védetlenek va­gyunk. Mert akkor, midőn más országok mester­séges gátakat emelnek Magyarországnak termékei

Next

/
Thumbnails
Contents