Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-255

SSB. «ras!ág-©ä ülés jnnius 7. 1SS6. 357 nem felel meg. A két kormány közt teljes tárgyalható egyesség ez idő szerint nem jött létre azért, mert az osztrák ministerium részéről azon események tekintetében, mik az ottani vámügyi bizottságban előfordultak, hivatalos átirat érkezett a magyar kormányhoz, a mely szerint ujabb tárgyalásokra van szükség, különösen a petroleumvám kérdésével kapcsolatosan, így jelentik azon kőnyomata lapok, melyek rendszerint a kormány véleményét szokták kifejezni és melyek e tekintetben legalább hiteleseknek szoktak tekintetni. Ezek után indulva, a helyzet ma egészen másképen áll, mint állt ezelőtt néhány héttel, midőn e törvényjavaslat beterjesztve volt és mikor csakugyan a helyzetet ugy kellett felfogni, hogy a két kormány közt a megegyezés létrejött. Én nem óhajtanám, t. ház, hogy ki legyünk téve annak, hogy a ház a vámtariffának pontozatait elfogadja, az egyes tételeket megszavazza s utólag kénytelen legyen határozatait megváltoztatni azért, mert egyik vagy másikra nézve az osztrák kormány vagy parlament ujabb követelésekkel lép fel a magyar kormánynyal szemben. Ez oly anomália volna, melynek bekövetkezése nem kívánatos és melynek mellőzéséről maga a törvény egyenesen gondoskodott. De különben sem volt sem a t. ház egyes tagjainak, sőt a bizottságnak sem elég ideje, hogy e törvényjavaslattal, a complicált vámtarifarendszer kérdésével alaposan foglalkozhassak. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) Ha tehát halasztást eszközlünk ki, a képviselőknek módj'ukban lesz, hogy betekinthessenek a complicált szerkezetbe és belássák, hogy ennek számos tételében Magyarország közgazdaságára mily veszedelem és mily kár rejlik és hogy szavazatukat a tiszta meggyőződés és tudatra alapítsák és nem pusztán a vak bizalomra. De van a kérdésnek még más oldala is: a tacticai oldal. Ugy látszik, hogy a t. kormány most a magyar parlament által faitaecomplit-ot akart teremtetni, midőn a vámtariffát változatlanul elakarja fogadtatni. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az egész tariffában, csak egy tétel van, melynek elfogadása legelső sorban Magyarország érdekében állana, tudniillik a petróleum vámra vonatkozó tétel. A kormánynak tehát oka van attól tartani, ha a petróleum vámra nézve változtatás történnék, mielőtt az előttünk fekvő vámt sriffa el volna fogadva, esetleg e házban a tariffa letárgyalása talán nagyobb nehézségekbe ütközhet. Kényelmesebb reá nézve a tariffát a házzal elfogadtatni ugy, a mint van és esetleg a főrendiházzal módosíttatni, azaz osztrák kívánsághoz képest, annak a petróleumvámra vonatkozó tételét. En, t. ház, ezen kellemetlenségnek és veszedelemnek a házat s Magyarország közgazdasági érdekeit ezen koczkázatnak kitenni nem akarom: azért óhajtanám, hogy a ház a vámtariffának részletes tárgyalásába addig ne bocsátkozzék egyfelől, mert a törvény rendeli, de másfelől, mert Magyarország közgazdasági érdeke is kívánja, mig a két kormány közt a függő kérdésekre nézve megegyezés nem jött létre és még előre nem láthatjuk az időt, midőn e törvényjavaslat az osztrák parlamentben is tárgyaltatni fog. (Helyeslés a szélső balon.) Gr. Széchényi Pál fóldmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! A képviselő urnak azon felfogása, hogy a két kormány közt uj egyezség nem létesült, csakugyan nem áll és egészen indokolatlan erre alapítani az ő okoskodását; mert hiszen ép ugy, miként értesült arról, hogy az osztrák kormány átirt a reichsrath bizottságában hozott határozat folytán, ép ugy értesülhetett volna arról is, hogy a megállapodás a két kormány közt már régen megtörtént. Ezen megállapodás kötelező a két kormányra nézve és ha a bizottság változtatása következtében az osztrák kormány átirt hozzánk, ez nem jelenti azt, hogy a kormány álláspontját megváltoztatja, hanem csak azt, hogy a bizottság tett változtatást. Miután a kormányra nézve kötelezők a megállapodások, épen azért nagy hiba volna, ha a tárgyalásokba nem ereszkednénk bele; mert ez annak jelét adná, mintha általában nem óhajtanánk belemenni a tárgyalásba, a mi határozottan nem volna magyar érdek. Másrészt azt hiszem, hogy az előrehaladt idő, a nagy hőség, a rettenetes gőz, mely itt van, mindarra int, hogy minél előbb fejezzük be a tárgyalásokat. Minthogy másrészt érdekünkben van, hogy a tariffa még az országgyűlés szétmenetele előtt életbelépjen, kár volna minden óráért, a-m§lyet elmulasztanánk a tárgyalás elhalasztásával. Ezért kérem a t. házat, hogy a tárgyalást ne méltóztassék elhalasztani. A mi azt illeti, a mit a képviselő ur felhozott, hogy a tariffa a vám szövetségi törvény kiegészítő része, ez annyiban állhat, a mennyiben a vámszövetségi törvény, melynek alapja a tariffa, a kiegyezési törvényeknek legfontosabbika, azonban határozottan tagadom azt, mintha e vámtariffa a kiegyezésnek oly része lenne, a mely más időben ne volna tárgyalható. Erre ugy 1882-ben volt már, mint 1835-ben készült praecedens. A tárgyalásra nézve tehát a t. háznak aggodalma nem lehet. A mi pedig a fait accompli-t illeti, méltóztassék meggondolni, hogy ha a kormánynak szándéka volna a főrendiházban oly módosításokat keresztül vinni, a melyekre nézve nem lehetne kilátása, hogy azok itt a képviselőházban most elfogadtatnának, a kormány igen rosszul számítana. A fő-