Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-238

s 238 országos filég május 10 1S86. összes polgársága, ha mint népfölkelő fegyverbe szólittatik, a nemzetközi jog oltalma alatt álljon. Ma már nem áll az a régi nemzetközi alapelv: az állam visel háborút az állam ellen. Ma már az ország lakossága visel háborút a másik ország lakossága ellen. Ma már nem írhatná Vilmos császár — vagy még akkor Vilmos király — azt, a mit 1870. évi augusztus 8-diki napiparanesában mondott: „En csak Napóleon, a francziák császára, nem pedig Francziaország népe ellen viselek háborút." Ma már, ismétlem, nem az állam, mint ilyen, hanem a szó igazi értelmében az ország lakossága viseli az általános védkötelezettség értelmében a háborút a másik ország lakosságával. Ha ez igy van, annál inkább kell gondoskodnunk a nemzetközi oltalomról. (Helyeslés a baloldalon.) Elismerem t. ház, hogy ennek legegyszerűbb módja az volna, ha az összes felkelőket uniformisba öltöztetnék. Mert mig ez nem történik, addig az fogja magát előadni, a mi a közelmúlt porosz-franczia háborúban, hogy hiába váltottak jegyzéket, akkor még gr. Bismark és a franczia külügyéi* herczeg de la Tour d'Auvergne, hiába öltöztették fel a népfölkelőket egyenruhába, hiába varrtak kék zubbonyaikra vörös keresztet, ezekre igen helyesen azt mondotta a porosz kormány, hogy ő nem tekintheti ezeket combattansoknak, harczolóknak, mert könnyen megtörténhetik, a mint hogy meg is történt, hogy miután a német hadsereg bevonult Francziországba, a kék zubbonyosok egyszerűen le fogják fejteni a vörös keresztet egyenruhájukról, a fegyvereket eldugják s mikor a német hadsereg nyugalomra tér, éjnek idején előbújnak rejtekeikből, előszedik fegyvereiket s az alvó hadsereget megtámadják; szóval hogy a kék zubbonyra fölvarrják a vörös keresztet, vagy lefejtik róla, a mint a helyzet kivánja. így tehát, mig a nemzetközi oltalom szerződésileg nem lesz kimondva, mindig az fog történni, a mi történt eddig, hogy a hadvezérek ugy fognak beszélni, a hogy beszélt Werder tábornok, a ki 1870. deczember 9-én nyiltan kijelentette, hogy nem katonailag felöltözött ellenséget, a ki katonáink ellen vonulni merészel, én a legrövidebb módon és utón halálra fogom Ítélni; a hogyan történt a mai század elején, midőn a nagy britt hadvezér Wellington nyiltan kijelentette Dél-Francziaországba való bevonulásakor, hogy ha a fölkelők a fegyvert le nem teszik, vagy a rendes hadseregnek nem tagjai, föl fogja őket akasztatni. Ha tehát t. ház, ily nemzetközi oltalom biztosítására szabályok nem hozatnak: a mi polgárságunkkal, a kik hazájokért fognak harczolni, ugyanez fog történni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De még egy van t. ház, a mire röviden bátor vagyok figyelmeztetni. Értem a hadifoglyokkal való bánásmódot. Egész irodalom van arról, hogy mennyi sérelem, mennyi panasz merült fel a közelmúlt porosz-franczia háborúban, ugy franczia, mint porosz részről a hadifoglyokkal való bánásmód miatt. Arra vonatkozólag, hogy a panaszoknak csakugyan volt alapja, talán legjobb bizonyítékul szolgálhat azon nyilatkozat, melyet a Francziaország fővárosát, Parist védő tábornok Trochu falragaszokon tett közzé 1870. dtczember 8-án, mely a „Journal Officiel" hivatalos lapban mégis jelent, melyben az mondatik, hogy a tábornok kérte a franczia népet s a franczia katonaságot, hogy az elfogott porosz foglyokat ne insultálják, ne sértegessék s velük emberségesebben bánjanak. Mindez arra mutat, hogy a mai napság a katonai foglyokkal való bánásmód, ide értve a fölkelőkhöz tartozó foglyokat is, nem humánus, nem olyan, milyet a század szelleme megkíván, hogy minden erre vonatkozó jóakarata a népeknek eddig hajótörést szenvedett, bár elismerem, hogy például a brüsseli congressus absolute nem birta az államokkal elfogadtatni a hadi foglyokkal való bánásmód kötelező szabályozását, de az, hogy Brüsselben a congressus tagjai, az a 18 katona, az a 10 diplomata és az a 3 professor nem tudott elfogadható szabályokat ajánlatba hozni: azt hiszem nem elég ok arra, hogy mi ne törekedjünk minden úton oda, hogy a népfölkelők nemzetközi oltalmára vonatkozó szabályok minél előbb megteremtessenek és szerződésileg elismertessenek. (Helyeslés baloldalon.) A genfi conventio is kétségkívül sok harczba került és sokáig kellett érte küzdeni, de végre mégis sikerült és ma már áldást hozólag áll fenn a népek javára. Nem akarván a t. házat tovább untatni, van szerencsém következő határozati javaslatot benyújtani. Határozati javaslat. A kormány utasittatik, hogy a népfölkelésnek nemzetközi oltalma érdekében az erre vezető alkalmas úton és módon lehetőleg gondoskodjék arról, hogy ugy a nemzetközi oltalom, mint a hadi foglyokkal való bánásmód kötelező nemzetközi szerződések által szabályoztassék és biztosittassék. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! A brüsszeli nemzetközi conferentiában 1874-ben a következő elvek mondattak ki: nemzetközi jog oltalma alá tartozzanak a népfelkelők akkor, először, ha az államhatalom által hivattak fel, vagy rendeltettek harczba: másodszor ha katonailag vannak szervezve és az államhatalomnak alárendelt tisztek, mint felelős katonai parancsnokok által vezényeltetnek ; harmadszor, ha fegyverüket nyiltan hordják és vagy egyenruházva vannak, vagy legalább lőtávolságra felismerhető és gyorsan el nem dobható jelvényekkel el vannak