Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-238

23S. országos ülés május 10. 1886. 29 látva; és negyedszer, ha semmi olyasmit el nem követnek, a mi a hadi joggal és hadi szokásokkal ellenkezik. Ezen elvek, t. ház, kétségkívül helyesek, de, fájdalom, tekintettel a háború alkalmával tényleg beálló és igen különböző helyzetekre, a brüsszeli conferentia részéről megállapított ezen javaslatok a kormányok által eddigelé el nem fogadtattak. Minthogy a magam részéről szintén üdvösnek tartom ezen elveknek érvényesítését, minthogy másrészről a kormánynak amúgy is kötelessége anélkül, hogy e részben felszólalás történjék, megtenni mindazt, a mi polgártársaink jólétét előmozdítja, tehát itt is megtenni mindazt — a mit bátor voltam már egyszer felemlíteni — a mi háború esetében biztosítja őket esetleges kegyetlenségek ellen: minthogy tehát a kormány — ismétlem — tekintettel a szőnyegen levő törvényjavaslatra, amúgy is megtette volna e részben mindazt, a mi hatalmában áll — mert nemcsak mitőlünk, de másoktól is függ, vájjon érvényesíthetők-e ezen elvek vagy sem — a magam részéről a határozati javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén följegyezve, ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az első szakasz meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy azt a többség elfogadja. Fenyvessy képviselő ur egy határozati javaslatot nyújtott be, mely fel fog olvastatni. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa). Elnök: Méltóztatik-e, t. ház, a felolvasott határozati javaslatot elfogadni? (Elfogadjuk!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy elfogadtatott. Következik a 2. §. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 2. §4). Münnich Aurél előadó: Az 1868. évi XL. törvényczikk 26. §-a felsorolja az eseteket, melyekben azon tisztviselők, a kik a közszolgálat érdekében nélkülözhetlenek, a behívás alól felmenthetők. Erre nézve a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat indokolásában az igen tisztelt honvédelmi minister ur azt mondja: „Ámbár magától értetik, még sem tartom fölöslegesnek felemlíteni, hogy a népfelkelés szervezésében gondoskodva leend, hogy annak tényleges alkalmazása esetében a közszolgálat érdekei az 1868. évi XL. törvényczikk 26. §-a elvei szerint kellőleg megóvassanak." De miután a törvényjavaslatban ezen intézkedés iránt mi sem foglaltatik, miután e szerint nem magába a törvénybe fog ez az intézkedés felvétetni, hanem csak a foganatosítási utasításba, én pedig abban a véleményben vagyok, hogy ezen intézkedésnek, a mely annyira fontos, igenis magában a törvényben kell helyet foglalni: ezért minden hosszabb indokolás nélkül ajánlom a következő módosítványomat elfogadásra: (Halljuk!) Módosítvány. A népfelkelésről szóló törvényjavaslat 2. §-ához utolsóelőtti bekezdésnek vétessék föl: „Azon népfölkelésre kötelezettek, a kik a közszolgálat teljesítésére vagy annak érdekében nélkülözhetetlenek, a népfölkelési szolgálat alól felmenthetők. " Továbbá a magyar szófüzés szempontjából és a jobbhangzás kedvéért ajánlom, hogy a 2. §. 2. bekezdésében ezen szó „képest" cseréltessék föl ezzel a szóval „mérten" ; vagyis ezen kikezdés igy hangzanék (olvassa) : A népfölkelés kötelezettségében áll továbbá, védképességéhez mérten s 60-ik életévének betöltéséig, a hadsereg — hadi tengerészet — és honvédség nyugállományához vagy „szolgálaton kivüli" viszonyához tartozó minden egyén, a mennyiben a fegyveres erő egyéb részénél nem alkalmaztatik. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Helyeslés.) B. Pejérváry Géza honvédelmi minister : T. ház! Minthogy először is magától értetik az. hogy a közszolgálat folytatólagos ellátásáról még a legnagyobb háború alatt is gondoskodni kell; minthogy továbbá (Halljuk!) — a mint e részben álláspontomat már az indokolásban jeleztem — a kormány figyelmét ezen körülmény ki nem kerülte; minthogy végre, a mint ez indokolásomban szintén jelezve van, körülbelül a védtörvény 26. §-ában kimondott elvek szerint fognánk eljárni ezen törvényjavaslat foganatosítása alkalmával is, ha tudniillik az törvénynyé válik: azért én a magam részéről ezen módosítást készségesen elfogadom. (Helyeslés.) Tischler Vincze: T. ház! Az igaz, hogy a népfölkelés hivatásánál, rendeltetésénél fogva a testi fejlettségnek, képességnek csekélyebb mértékét követeli meg mint akár a közös hadseregben;, akár a honvédségben való szolgálat. De minthogy a népfölkelési szolgálat alá sem vonható minden honpolgár, mert például a testileg nagyon fejletlenek, a gyönge alkotásuake szolgálat alól minden esetre fölmentendők: én feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ez iránt a törvény határozottan, nyíltan intézkedjék. Az eredeti törvényjavaslat 2. §-ának 2. bekezdése, mely ez iránt intézkedik, következőleg szól: „A népfölkelés kötelezettsége alá esik minden honpolgár, a ki sem a hadsereg — hadtengerészet vagy póttartalék — sem a honvédség állományához nem tartozik, azon év elejétől fogva, a melyben 19-ik életévét betölti, azon év végéig, amelyben 42-ik életévét meghaladta." A véderőbizottság nem találta e szöveget eléggé szabatosnak és azon módosítást ajánlotta, hogy itt e szavak után: „a nép fölkelés kötelezettsége alá esik minden" tétessenek ezen szavak „viszonylagos képességű".