Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-254

342 264. orsságos Rlés jimins 4. M86. csönökre vonatkozhatik és igy annyira-mennyire a megbízhatóság meg van aziránt, hogy visszaélés történni nem fog. Nézetem szerint azonban a telekkönyvi intézmény nem lehet egyéni megbízhatóságra alapítva, hanem azt materiális garantiákkal kell biztosítani a visszaélések ellen. Megtörténhetik ugyanis, t. ház, az az eset, ha valaki 20 évi amortisationalis törlesztés után oly összegre convertál, a mely a kölcsön eredeti összegének felel meg, a mi által három négy jó hiszemü hitelező kijátszásával prioritás szereztetik a convertáló pénzintézetnek. Tudom, hogy indítványozó ur maga is védekezik ezzel szemben, mert módosítványába felvette azt, hogy „a jelentkező hátralékkal szemben" ; de a módosítvány az iránt, hogy ez inikép oldassák meg a telekkönyvnél, intézkedést nem foglal magában. Ennek correctivuma, t. ház, az lehet, hogy ki kellene mondani, hogy csak a bekebelezés alapját képező okmány szerint jelentkező hátralék erejéig. Én tehát csak azért szólaltam fel, hogy az igen t. igazságügyminister urnak szíves figyelmébe ajánljam e részletet — mert meghatalmazás utján fog a kérdés megoldatni — nehogy azon eshetőség fordulhasson elő, hogy jóhiszemű harmadik személyek jogai csonkíttassanak. Fabiny Teofll igazságügyminister: T.ház! Mandel Pál képviselő ur meghatalmazást kivan adni a kormánynak arra nézve, hogy a jelzálogkölcsönök convertálása könnyíttessék és hogy ebből kifolyólag az elébbi rangsorozatba essenek azon követelések, melyek conversió útján átváltoztatnak. Azt hiszem, hogy ez a hitelre és a pénz olcsóságára nézve oly lényeges dolog és különösen tekintve a mostani pénzviszonyokat, a melyek kedvezőbbek, mint régebben voltak, annyira halaszthatatlan, hogy, ha arealis hitelnek szolgálatot akarunk tenni, alig utasíthatjuk el magunktól azt, hogy ily értelemben intézkedjünk. (Helyeslés.) Én tehát a magam részéről késznek nyilatkozom a meghatalmazás elfogadására s annak értelmében a rendeleti utón való eljárásra. (Általános helyeslés.) Felemlíttetett, hogy könnyen visszaélések történhetnek az ily convertatiók alkalmával. Azonban már az indítvány is csak a nyilvános számadásra kötelezett intézetekre vonatkozólag kívánj a e szabályt megállapítani. Nagyon határozottan ki van benne fejezve az, hogy csak afenálló tartozási összeg erejéig. Azon részleteket, melyeket Polónyi Géza képviselő ur említ fel, mint a teendő intézkedések keretébe tartozókat, magába a felhatalmazásba nem gondolnám felveendőknek ; de akkor, midőn intézkedés történik, nagyon is szükséges lesz, hogy ezekre, sőt talán még más intézkedésekre is kiterjesztessék a figyelem. (Helyeslés.) Én tehát Mandel képviselő ur indítványát elI fogadom. A mi pedig Gáli József képviselő ur indítványát illeti, ez tulaj donképen nem egyéb, mint könnyítés az ország azon vidékein lévőkre, a hol az állam nyelve még nem minden tekintetben a közéletnek nyelve is, a hol az okiratok még más, mint az állam nyelvén szerkesztetnek. Minthogy a bélyegmentesség megadása és a tolmácsok díjazásainak mérséklése mindenesetre a nép könnyítésére szolgál és miután ily okiratok — ismét kell hangsúlyoznom — leginkább a kisebb birtokoknál, tehát a szegényebb néposztálynáffordulnak'elő; azt hiszem, hogy a t. ház nagyon helyesen fog intézkedni, ha méltóztatik ezen indítványt is elfogadni. Én a magam részéről elfogadom. (Altalános helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs többé feljegyezve ; ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Teleszky István előadó: T. ház! Részemről csak röviden kijelentem, hogy az igazságügyi bizottság nevében Darányi, Kricsfalussy és Mandel t. képviselőtársaim indítványait, melyek az e szakaszokra vonatkozó meghatalmazásnak részint helyesbítését, részint gyakorlati irányban való helyes kibővítését czélozzák, elfogadom. Az igazságügyi bizottság álláspontjának változtatása ez indítványokban tulajdonképen csak egy iránybban jelentkezik ; abban tudniillik, hogy Darányi t. képviselőtársam a 75. §. második pontjából ezen szavakat: „és egyes társulati tagoknak" kihagyatni indítványozza, vagyis azt kívánja, hogy az ártér kitüntetését a telekkönyvi betétek szerkesztése előtt vagy után, tehát soron kivül ne követelhesse egyes társulati tag, hanem csak maga az egész vízrendezési társulat. Nem zárkózhatom el azon indok helyessége elől, hogy a legnagyobb inconsequentia volna az, hogy ha ugyanazon ártérkötelékbe bevont birtokosok némelyikének ártere ki volna tüntetve a telekkönyvben, másoké pedig nem. Ez félreértésekre szolgáltatna alkalmat, mert ha valaki egy községben elővenné például X. tulajdonos telekkönyvét, melyben az ártér ki van tüntetve és a többi birtokosok telekkönyvében pedig nem látná az árteret kitüntetve: ebből jogosan azt következtetné, hogy az utóbbi birtokosoknak nincs is árterük, holott van és csak azért nincs kitüntetve, mert az az X. tulajdonos egyedül és csak magára nézve kérte az ártér kitüntetését. Ennyiben tehát ellentét látszik lenni a bizottság álláspontja és az indítvány között, de én ahhoz mégis hozzájárulok. A mi Károlyi Sándor gróf ur indítványát illeti, elismerem, a mint a bizottság jelentése is elismeri, hogy e tekintetben intézkedés szüksége fenforog, de én ez indítványt épen részletességénél fogva nem fogadhatnám el. Még ha általános meghatalmazást akart volna adatni a kormánynak, hogy állapítsa meg, hogy az ártér mikor kerülhet