Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-254
254. országos ttl"* jnnius 4. 1886 339 hoz részemről hozzájárulok, mert az csakugyan kiegészítése a törvényjavaslatnak oly értelemben, a mint az a vízszabályozási érdekek szempotjából kívánatos. Indokolására nincs is mit szólnom, minthogy az, szerintem, helyes. De van megjegyzésem azokra, a miket nem indítványának indokolásául, hanem egy óhajának kifejezéseképen adott elő egy törvényalkotását illetőleg, a melynek kezdeményezését a kormánytól, az igazságügyminister úrtól kéri. Ezen törvéay egy speciláis esetre vonatkoznék, a mely kivételesen a vízszabályozási társulatoknál fordul elő, tudniillik azon körülményre, hogy némelykor a gazdaságnak megromlása nélkül a fensiki birtokot az ártértől elválasztani nem lehet. S ez ugy is van, csakhogy ez kivétel, még pedig egész ritka kivétel. És azt óhajtja a t. képviselő ur, hogy törvényjavaslat készíttessék, mely praecisirozza azon módosításokat, melyek mellett ezen birtokokon a végrehajtások történhessenek, tudniillik, hogy a felső és alsó ártér-birtok csak együttesen adassék el. Ennek ily egyszerű általános kimondása, t. ház, olyan messze menő sértése lenne mindazon jogoknak, melyeket eddig törvényhozásilag sanctionálíunk és] ez annyira támadná meg és pedig a legdirectebb módon a tulajdonjog sérthetetlenségét, hogy valóban az indítványt azon alakban, a mint az előterjesztetett, a mely szerint csak egyszerűen azon óhajnak adatik kifejezés, hogy a rainister valamit tegyen e kérdésben a nélkül, hogy tüzetesebben körüliratnék, hogy mit tegyen, a magam részéről nem tudnám elfogadni. {Helyeslés f balfelől.) Én, a mint talán méltóztatnak tudni, a vizszabályozások kérdéseivel magam is foglalkoztam, épen ugy, mint Darányi t. képviselőtársam, de a fensiki érdeket ily módon annyira flagránsan megsértve látnám, hogy a legnagyobb óvatosságra kérem fel e tekintetben a t. házat és a t. kormányt is, mert valóban veszélyesnek tartanám, hogy arra a fensíkra nézve — melyet máris talán túl a rendén igazságtalanul belevontunk az árterekbe, a midőn az e kérdésekre vonatkozó törvényczikket alkottuk meg — ilyen intézkedést mondanánk ki. Ez egy újabb térfoglalás lenne a szabályozási társulatok részéről, melyet én annál kevésbbé tudok pártolni, mert a — mint mondom — csakis kivételes esetben látom azt némileg indokolva. A lehetőségig oda kívánnék tehát hatni, hogy minden olyan végrehajtásnál, a melynek valamely fensík és ártéri birtok parcellára nézve együttesen kell történni, e részben mindazon cantelák megadassanak az érdekeltnek, a melyek aző esetleges sérelmét orvosolhatják. Tehát ha neki valódi érdeke az, hogy a fensík és az ártéri birtok együttesen adassék el, kérelmezhesse a bíróságnál annak kimondását, hogy a két test együttesen adassék el. Tibád Antal: Ez a végrehajtási törvényben van! Gr. Károlyi Sándor: Abban is van, de nem egészen. Kivánnám azt, hogy ha ugy történik a végrehajtás, hogy tudniillik a felső és alsó complesus együttesen adatott el, a vételár szétosztása is akként történhetik, hogy a mi a vételárból az ártérre esik, az az ártéri követeléseknek járjon, az pedig, a mi a fensíkra esik, a fensiki követeléseknek javára fordittassék. Tehát értékarányról van szó, a mi eddig nem szokott figyelembe vétetni, mert e felfogáshoz nem szoktunk hozzá a végrehajtások alkalmával. De e speciális esetben ennek az intézkedésnek helye van, sőt az mellőzhet]en követelmény. A vételárt, nézetem szerint, az érték arányához képest szét kell osztani, (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát nem tartom szükségesnek, hogy e részben egy önálló törvényjavaslat, illetőleg novella létesíttessék, hanem teljesen elégségesnek tartom, ha a most jelzett elvet helyesen definiáljuk, a mi az előttünk fekvő törvényjavaslat 75. §-ában és nevezetesen a második pont után történhetnék. Ennél fogva bátor volnék a következő szövegezést a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk/) A harmadik pont helyébe jönne ez az új 3-ik pont, melyben kimondatnék, hogy: „ott, a hol a fensík és ártéri birtok egy telekkönyvi testet képez, a vízrendészeti társulat követeléseinek, illetőleg az ármentesítés! kölcsön részleteinek behajtása fejében rendszerint csak az ártéri részlet adható el. Kivételt képez azon eset, midőn az ártéri részlet a fensíktól gazdasági értékcsökkenés nélkül el nem választható, mely esetben az érdekeltek bármelyikének indokolt kérelmére a tudott lakhelylyel bíró hitelezők, valamint a végrehajtást szenvedő meghallgatása után a telekkönyvi hatóság elrendelheti, hogy az egész telekkönyvi jószágtest együttesen bocsáttassék árverés alá. Midőn az ártéri birtok a fensiki birtokkal együttesen adatik el, a vételár, bármely érdekelt kérte is az árverést, a vízrendészeti követelések kijelölése tekintetében a részleteknek értékarányához képest lesz megosztandó". Bátor vagyok a javaslatot a t. háznak ajánlani. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa). Kricsfalussy Vilmos: T. képviselőház! (Halljuk/) Ezen szakasz 8. pontja után bátor vagyok egy új pont felvételét indítványozni. Indokolásul legyen szabad a t. ház becses figyelmét kikérni azon esetekre, a midőn az eredeti felvételnél a helyszínelés alkalmával a tulajdonos oly hibásan lett megjelölve, hogy ama telekkönyvi rendelet első része értelmében kiigazítást eszközölni nem lehet, sem a jelen törvényjavaslat keretében 43*
