Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-253

253. országos ülés június 3, 1886. 317 által fognak előlegeztetni és azok később az érde­keltektől birtokarányukhoz képest fognak behaj­tatni. Azonban a törvény ellenkezőleg intézkedett, ugy hogy a földes uraktól az igazságügyminister által helybenhagyandó költségelőirányzat alapján 8 év alatt félévenkénti részletekben visszatéri­tendőleg behajtatnak azon előlegek, még pedig a közadók módjára s ebből adatik a kiszálló tör­vényszéki bizottság, valamint a tagositási művele­tekkel megbizandó mérnöknek szükséges uti- és fuvarbér. Hogy ez mily lassú és hosszadalmas el­járás, azt meg lehet Ítélni abból, hogy a földesurak zilált anyagi visszonyaikhoz képest teljességgel nincsenek azon helyzetben, hogy a kitűzött időre a tőlük megkívánt előleget visszafizethessék és e miatt a tagosítás és egyáltalában birtokrendezési eljárás leglassabban megy. Kiemelte továbbá azon nevezetes körülményt, hogy az erdélyi részekben a földesurak túlnyomó többsége kívánatára ha egyik­másik vidéken meg is történnek a tagosítások, de a tagositási műveletek átalakítása, sem a tekköny vi, sem a katasteri igazgatóságnál mai napig nincsen keresztül vive. Ez azon költséghiánylattal magya­ráztatik meg, hogy az illető személyzet nagyon csekély lévén, nem szállhat ki felülvizsgálatra és a kiegészítésekre. Az eredmény azon sajnos min­dennapi tapasztalat, hogy az illető birtokosok azon birtok felett, melyet tagosítás előtt bírtak, nem rendelkezvén, azok pedig megváltozva, a tagosítás rendjén sem az adózásnál, sem telekkönyvi nyil­vánlatnál többé figyelembe nem vétetnek. Valamint azon esetben, ha valaki hitelt akar nyitni, e birtok nem lévén mint tagosított birtok átalakítva, ezt ugy tekintik, mintha birtok nem is lenne. E viszonyok közt az erdélyi részekben jutá­nyos kölcsönt venni fel a legnagyobb feladat. És ez bírta Horváth Gyula képviselőtársamat arra, hogy azon alkalommal, miután — megengedem, hogy a mulasztás nem kizárólag a kormányt ter­heli — a tagositási műveletek ilyen visszás hely­zetbe jutottak, de legalább a késedelniezés foly­tán az előnyök, a melyekre a földes uraknak ily visszás helyzetben szükségük van, egy kölcsön gyanánti előleggel a földhitel megállapítása vé­gett segédkezni kegyeskedjék. Azonban, mint méltóztatik tudni, az interpellatio következtében e kívánalom egyszerűen elutasittatott, még pedig a kormány részéről azon reménynyel, hogy ta­lán akadni fognak később oly pénzintézetek, me­lyek hajlandók lesznek az erdélyi földhitelinté­zetnek pénzügyileg segítésében részt venni. Arra azonban számítani, ugy látszik a most napirenden lévő törvényjavaslat végleges megoldásáig leg­kevésbbé sem lehet. Hogy mennyire fontos és nagy súlyt fektet maga a kormány és az igazságügyi bizottság a törvényjavaslatra, kitűnik abból, hogy általában, valamint az indokolás, ugy az igazságügyi bi­zottság szövegezése szerint elfogadott 24. §., mint a leglényegesebb része az eljárásnak azt mondja, hogy ott fognak kezdődni a telekkönyvi betétek, a hol a kasteri részletes felmérés vagy már be­végeztetett, vagy ha már előbb történtek ily hi­bás felmérések, azok kiigazittattak. És mi követ­kezik ebből? Tudjuk jól, hogy a törvényjavaslat értelmében és általában tekintettel a katasteri fel­mérésekre, a melyeknek már nyilvántartás utján felügyeletéről az 1885-ik évi XXII. törvény­czikkben lőn gondoskodva, mely akkor ugy tűnt fel, mint fllius ante patrem, a mennyiben nincsen még úgyszólván olyan birtok, a melyet nyilván­tartani kelljen addig, a mig a katasteri rendezé­sek be nem végeztettek vagy áltatában ki nem igazittattak, nagyobb költséggel fentartani kellene. Itt jelenleg, főleg az erdélyi viszonyokra nézve, t. ház, melyre különösen nagybecsű figyelmei­ket felkérni bátorkodom, azon anomáliával találko­zunk, hogy Erdélyben ezek a birtokviszonyok, különösen pedig a birtokrendezési eljárás, mint röviden említem előbb, a legnagyobb lassúsággal, késedelmezéssel vitetnek keresztül, melynek a pénzhiány a fő oka; következik ebből, hogy azon eljárás, mely a nyilvántartás, valamint a betétek szerkesztése ötletéből szükségessé válik, lehető leggyorsabban hajtassák végre. De arra nézve mit látunk és mint értesülök, az igazságügyi bi­zottság részéről, ép a pénzügyminister ur részéről kijelentetett volna az, hogy ezen részletes fel­mérések Erdélyre legfolebb egy évtized múlva, illetve még azon túl is kerülnek. Tekintettel a tagositási teendőkre, tehát 20—30 év múlva juthatunk azon állapotba, hogy a betétek, részletes felmérések és kiigazítások alapján alaposan és biztosan megkészíttet­hessenek. E tekintetben azt hiszem, hogy legtöbbet se­gíthetne az igen t. pénzügyminister ur, mi­után az igazságügyminister ur által beter­jesztett ezen törvényjavaslat lényegileg csak akkor foganatosítható véglegesen, ha a katasteT műveletek bevégeztetnek ; ez pedig a fennálló törvények szerint kizárólag a pénzügyminister ur hatáskörébe tartozik; ugyanis a nyilvántartási 1885 : XXII. törvényczikk 8. szakaszában kivan mondva, hogy az eljárás mikép szabályozandó és hogy az szakaszonkint viendő keresztül, valamint ezen törvényjavaslat 24. szakasza intézkedik, hogy ez a törvény végrehajtása előbb a fölmért birtoko­kon kezdődik. Ha tehát valahol szükség van, ugy az erdélyi részeknek birtokviszonyaira tekintet­tel ós figyelembe véve, hogy soha felmérések nem voltak, csak egyszerű helyszinlelések, hol időköz­ben legfolebb tagositási és birtokrendezési mű­veletek alapján történnek, a melyek azonban még mindig bizonyos helyesbítést vonhatnak maguk után; ennélfogva mondom, az erdélyi részekre

Next

/
Thumbnails
Contents