Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-253
253. országos ülés június 2. 1886. 309 alapjául fektetni vélek, abban áll, hogy ezen a telekkönyvi betétek végleges szerkesztéséről szóló törvényjavaslat egyfelől a kőszent illető némely bányajogosítványok telekkönyvi biztosítására vonatkozó javaslatot contemplál s másfelől 75. §-ában felölel oly intézkedéseket, a melyekre nézve az illető ministereknek rendeleti úton való szabályozásra kivan meghatalmazást adni; értem ezen jogaimat oly irányban, hogy midőn ezen általam jelzett kérdésben indítványomat megtenni fognám, ily felhatalmazás megadására kérném a t. házat. Én a bányatelekkönyvek kérdését, t. ház, a jelen törvényjavaslat keretében nem csak megoldhatónak, hanem határozottan a telekkönyvi rendszer keretében és egyedül igy vélem és tartom helyesen megoldandónak; mert, t. ház, a kik a bányajogi intézkedéseket ismerik, a kik ezeket a közönséges polgári telekkönyvi viszonyokkal összevetve teszik vizsgálódásuk tárgyává, azok előtt mindjárt szembe ötlik az, hogy tulaj donképen a közönséges telekkönyvek és azon telekkönyvek között, a melyeknek a bányaviszonyokat kellene feltüntetniük, egyetlen egy lényeges különbség mutatkozik és ez az egyetlen lényeges különbség abban áll, hogy egészen más a bányabirtoknál a birtokállás, mint a többi ingatlanoknál. (Zaj, Bálijuk!) Mert mig itten az ingatlanok megjelölését, a helyrajzi számok a dűlő és a területnek kifejezésre hozatala eszközli, addig a bányabirtoknál a birtokállást, a jogczímet, a jogosítottság terjedelmét az adományozás adatai tartalmazzák és foglalják magukban. Telekkönyvi tekintetben tehát egyedül ezen egy mélyre menő különbség volna a közönséges telekkönyvek és azon telekkönyvek közt, a melyek bányabirtokokat tartalmaznak. Annál inkább tartom a közönséges telekkönyvi intézkedések keretébe tartozónak a bányatelekkönyvek iránti kérdésnek eldöntését, mert e tekintetben más államok példájára is hivatkozhatom, nevezetesen hivatkozhatom az ausztriai tartományokban érvényben levő, az 1871. Julius 25-én kiadott „Allgemeines Grundbuehs-Gesetzr'-re, melynek bevezető első czikkében határozottan és világosan kimondatik, hogy ezen általános telekkönyvi törvény vonatkozik mindennemű nyilvánkönyvekre, a melyek ingatlanokra nézve vezettetnek és specialiter felemlíti és beleveszi a bánya telekkönyvet is. Arra, hogy a t. ház előtt a bányatelekkönyveknek jelenlegi állását kellőleg jellemezhessem, szükséges egy kis történeti visszapillantást tennem arra, miként keletkeztek, miként állíttattak ezek össze és minő intézkedések történtek ezeknek kezelésére és vezetésére nézve. T. ház! Erre vonatkozó tanulmányaim különösen az erdélyrészi viszonyokra és az erdélyrészi területen levő bányabirtokokra terjednek ki, a melyek az újabb időben történt közigazgatási kikerekités folytán a volt Zaránd megyéhez tartozó bányabirtokoknak hozzácsatolásával szaporíttattak és a melyekre nézve a közigazgatási hatóságot első fokban a zalatnai bányakapitányság, a bányatörvényszéki hatáságot pedig a gyula-fehérvári törvényszék gyakorolja s a bányatelekkönyveket az vezeti. Ezen bányatelekkönyvek, miután az 1848-iki feljegyzések az 1848/49-iki szomorú események folytán teljesen megsemmisültek, alapulnak egy az 1850/5l-ben, az akkori cs. kir. ministerium für Landes cultur und Bergwesen által a zalatnai akkor létezett bányatörvényszékhez kiadott rendeleten, mely rendelet folytán a zalatnai bányatörvényszék kiküldöttje összeírta a létező bányajogosítványokat ugy, a hogy azokat a felek bemondották, a nélkül, hogy ezen összeírás a felek vagy bárki által aláíratott volna, a nélkül, hogy szabályszerűleg hitelesíttetett és kihirdettetett volna. A mi pedig a bevezetést illeti, ez alapszik a volt császári királyi igazságügyministeriumnak a földmivelési ministerrel együttesen kiadott 1850. február 24-iki rendeletén, mely eredetileg az osztrák tartományokra vonatkozólag adatott ugyan ki, de mely 1851. szeptember 5-én Erdélyre is ki lön terjesztve. E ministeri rendelet szerint a bányatelekkönyvekbe való bevezetések a telekkönyvek készítése és vezetésére vonatkozólag fennálló általános szabályok értelmében lettek volna eszközlendők. Méltóztatnak tudni, hogy lS50/5l-ben még a régi magyar törvények állottak fenn, melyek szerint az ingatlanokra vonatkozó jogok megszerzése iktatás és a betáblázási könyvbe az illető szerzési vagy kölcsönokmány bevezetése által történt. Tulajdonképen tehát ez lett volna azon norma, mely szerint a bányakönyvek is vezetendők lettek volna. Az 1854. május 23-iki nyílt parancscsal életbe léptetett általános osztrák bányatörvény némely irányokban ezen rendszabályok módosítását tette volna ugyan szükségessé, de az erre vonatkozó minden további intézkedés abban maradt. Behozatott később az általános telekkönyvi rendtartás és ha már az eredeti, ezen bányatelekkönyvekre nézve kibocsátott osztrák ministeri rendelet szabályai vétettek volna tekintetbe, következetesen e telekkönyvi rendtartás szabályainak alkalmazása mellett kellett volna a telekkönyvek szerkesztésének és vezetésének eszközöltetni. Ez azonban nagy részben nem történt és pedig nem történt azért, mert nehezen engedte meg ezt a bányakönyveknek eredeti felvételen alapuló alakja, azoknak bekötött A-olta. A mi ez utóbbit illeti, akkor, midőn az igazságügyi bizottság jelentése részletesen kiterjeszkedik arra, hogy miért nem fogadja el az eredeti törvényjavaslat által contemplált bekötött alakot, felmentve érzem magamat annak további indoko-