Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-253

[és június 2. 1880. gjQ 253. országos ti lásától, hogy a bekötött alak teljességgel nem alkalmas a szabályszerű telekkönyvi betétek eszközlésére és czélszerü vezetésére. A mi pedig a bányatelekkönyvek alakját illeti, azon bányakönyvek, melyek — mint mondám — az erdélyi részekben levő bányákra vonatkoznak, állanak egy könyvből, melynek összesen nyolcz rovata van. >1. Bezeichnung der montanistischen Bereehtigung. 2. Ortslage. 3. Name des ursprünglichen ErwerbersunddermaligenEigenthümers. 4. Tonms und Folium des Bergbuches. 5. Bezúg auf Dátum und Nr. der Verleibungs-Urkunde. 6. Bezúg auf Dátum und Nr. der stattgefundenen änitlichen Vermarkung (Begränzung). 7. Besonclere Erwei terung oder Beschränkung der Berechtigung mit Bezúg auf den Amts Act. 8. Amnerkung.« Ha már ez alakot méltóztatnak tekintetbe venni, már ez önmagában minden további commentár nélkül teljesen igazolja azon állításomat, hogy ez alak teljességgel nem alkalmas sem arra, hogy a tulajdonra vonatkozó létviszonyokat kitüntesse, legkevésbbé alkalmas pedig arra, hogy a megterheltetési állapotoknak kellő bejegyzése és nyilvántartására nézve közhitelű okmányul szolgáljon. Birtokomb;m van, igen t. ház, egy nagyon fontos bányabirtokra vonatkozó ilyen bányakönyvi bejegyzéseknek hü photographiája, azoknr.k, a kik ez iránt érdeklődnek, szívesen szolgálok ezzel betekintés végett. És ezen bányabirtoknál milliók és milliók érdekelvék. En nem hiszem, hogy kétszeri, sőt háromszori áttekintésre is valaki — legyen bár szakértő — e tekintetben magának ugy a birtok-állapot, mint megterheltetési viszonyok tekintetében teljes és biztos tájékozást lenne képes szerezni. Ezek után, t. ház, áttérve azon tulajdonképeni hiányokra, melyek a bányakönyvek tekintetében fennforognak, bátor vagyok jelezni azt, hogy e hiányokkülönösen három szempontból forognak fenn. Azegyik szempont ezek tekintetében az alak,melyre nézve már szerencsém volt a létező viszonyokat ecsetelni és az illető bányakönyv rovatczíötéinek elősorolásával azt kellőleg bemutatni. A második, t. ház, az, hogy az általános bányatörvényt életbeléptető, császári királyi nyiltparancs 5. ezikke, valamint az 1854. évi november 8-ikán kelt iparés kereskedelmi ministeri rendelet minden nem kizárólag bányám, vonatkozó engedélyezést a bányahatóságoktól elvévén és a bányahatóságok felügyeleti jogát azokra nézve megszüntetvén a bányahatóság többé nem engedélyezett ilynemű jogosítványokat és a felügyeletet sem tartotta többé kötelességének még azokra sem, melyek általa már engedélyezve voltak. A zavar nagyon sokszor oly mérvre emelkedett, hogy akárhányszor kétségbe vonatott az is, hogy valamely zúzda, kohó, vagy pörölyde bányajogosítvány-e vagy sem. Daczára annak, hogy az általános bányatörvény életbeléptetése alkalmával már engedélyezve volt és bejegyzett jogosítványok változatlanul maradnak meg, mig az azután engedélyezett jogosítványok csak annyiban képeznek bányavagyont a bányatörvény 117. és 118. §§-ai értelmében, a memvyiben azok a bányaművek egy egészszé vannak olvasztva. Ez alapon és a bányakönyvek rendezetlen volta folytán sokszor kibonyolíthatatlan nehézségekbe ütközött, tisztába hozatala annak is, hogy a bányavagyont képező, a bányatörvény 117. és 118. §§-ai szerinti, nemkülönben a bányatörvény életbeléptetése előtt engedélyezett jogosítványok felett, vájjon a bányabiróság az illetékes forum-e, vagy sem. Mert az illetékesség eldöntése attól függött, ha vájjon azok a bányakönyvekbe, vagy pedig a közönséges telekkönyvekbe voltak és vannak bejegyezve. Ezen tarthatatlan viszonyok már az 50-es években némileg felismertettek, amennyiben 1858. évi január 13-án az akkori császári királyi pénzes igazságügyministerek 21,127. szám alatti rendelettel elrendelték a bányakönyvek elkészítését, megszabván az alakot és módot, mely szerint azok elkészítendők lettek volna és kijelölve egyúttal azon bányajogosítványokat, a melyek mint bányatartozékok felveendők, vagy mint nem ilyet képe • zők, onnan kihagyandók lettek volna. Azonban ezen intézkedés, t. ház, már akkor nem foganatosíttatott, sőt némely tekintetben az akkori bányahatóság, a bányakapitányság által egyenesen kivihetetlennek jeleztetett. A közönséges telekkönyvek behozatala alkalmával az erdélyi részekre nézve kibocsátott 1867. évi november 2-ikán kelt igazságügyministeri rendelet meghagyja azt, hogy a bányatörvény 117. és 118. szakaszai szerinti oly ingatlanok, a melyek a bányaüzemre szükségesek és mint ilyenek a bányatulajdonos által a bányaművel egyesittettek és a melyekre nézve tehát a bányatörvény intézkedései szerint a bányakönyvbe való bejegyzés a szabály és a közönséges telekkönyvben azon körülmény, hogy azok a bányakönyvek tárgyát képezik, megjegyzendőnek volt határozva; mondom ezen igazságügyministeri rendelet megmondta, hogy a helyszínlelés alkalmával közönséges telekkönyvekbe fel ne vétessenek. Mindennek daczára azonban történt oly eset, hogy részint oly bányajogosítványokat képező ingatlanok vétettek fel a közönséges telekkönyvbe, melyek a bányakönyv tárgyát képezték és viszont megtörtént az is, hogy kihagyattak oly bányajogosítványoknak látszó ingatlanok a közönséges telekkönyvekből, melyek bányakönyvekbe bejegyezve nem voltak. És itt két egymással homlokegyenest ellenkező zavar lehetősége támadt, tudniillik, hogy vannak és lehetnek oly jogosítványok, melyek sem a telek, sem a bányakönyvbe be nem vezettetvén, semminemű