Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-251

288 251. országos ülés május 31. 1886. veszélyt azokban nem Játott a nemzet- És hogy igazsága volt, azt mutatta az eredmény; mert azon nyilatkozatok elhangzottak következmény nélkül. (Mozgás a szélső baloldalon.) Bátran merek, t. ház, hivatkozni arra, hogy mióta ezen a helyen vagyok, minden törekvésem az volt, hogy a közös hadsereg és a nemzet közt a jó viszony fenmaradjon, erősbödjék. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek természetesen két föltétele van. Az egyik az, hogy a közös hadsereg ne mondassék ki idegennek, miként sokszor történik; (Helyeslés a jobboldalon) a másik pedig az, hogy a hadseregnek meg intéző körei ismerjék el, ismerjék el tényekben, hogy ezen hadsereg a monarchiának, adualismus alapján álló monarchiának hadserege. (Közbeszólások a szélső baloldalról: De nem ismerik el!) Én azt gomdolom, t. ház, hogy épen ngy, a mint egyeseknek, akár itt a ház kebelében tett nyilatkozatait és legyenek azok bármily jeles férfiak, nem lehet mint gyár nemzet érzületét elismerni (Helyeslés a jobboldalon) és nem szabad azon nyilatkozatokért a nemzetet felelőssé tenni akarni: (Helyeslés a jobboldalon) épen ugy nem lehet és nem szabad a hadsereg igazi intézését kezében nem tartó bármily magas állású férfiak nyilatkozatait ugy venni, mint a hadsereg intéző köreinek nyilatkozatait, mint olyanokat, a melyekkel a hadsereg szelleme megrontatni szándékoltatik. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Én ragaszkodom ahhoz, a mit igen helyes példának tartok, hogy semmi speciális esetet nem említek. (Helyeslés a jobboldalon.) De bátor vagyok a t. ház emlékébe hozni, hogy 1881-ben a többség válaszfeliratában voltak érintve az akkor fenforgott egyes katonai kihágások. Méltóztatnak emlékezni, akkor fennforgott az a bizonyos Lendlféle ügy, a ki állítólag még az eskü különféle voltát feszegette. A többségi felirat erről megemlékezve, kifejezte sajnálatát, elismerve, hogy az ilyeneket a közös hadseregnek, mint egésznek betudni nem lehet és azzal végezte, hogy: „Nem hallgathatjuk el azonban, hogy merültek fel egyes sajnálatos esetek, melyek ez üdvös egyetértést megzavarni, a kedélyekben kétségeket támasztani képesek lehetnének; — meg vagyunk azonban a felől győződve, hogy Felséged szigorúan alkotmányos érzülete s a magyar nemzet legnagyobb részének józan higgadt felfogása el fog enyésztetni minden disharmoniára törekvést s katonát és polgárt egyaránt meg fog győzni azon alapigazságról, miszerint a koronás király és a haza s annak alkotmánya iránti hűség egy és ugyanaz; hogy a ki az egyik ellen vét, a másik ellen is vétett s hogy a trónt és az ország alkotmányát hiven szolgálni csak együttesen lehet, mert ez a kettő egymástól elválhatlan". (Helyeslés jőbbfeUl.) Thaly Kálmán: A hadsereg királyt nem ismer, csak császárt! (Zaj. Mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök: Azon felirat, mint méltóztatnak tudni, felesleges mondanom, a többség felirata lévén, az illető helyre feljutott. De azon felirat vitatása alkalmából volt kötelességem, egyenesen kikérve a hadügyminister nyilatkozatát, közölni, hogy ő is a nemzet és hadsereg közti jó viszonynak fenntartását, ápolását és a hadseregben azon irányzatot tartja helyesnek és arra törekszik és fog törekedni mindenkor. Már, t. ház, ilyenekkel szemben — hisz akkor is közbekiáltották, hogy Lendl nem ezt mondta — ily viszonyokkal szemben, azt hiszem, bármily súlyosak legyenek is az egyes nyilatkozatok, azokból veszélyt jósolni, azokban veszélyt látni, még nem lehet. Mert ha igy nyilatkozik a hadügyi kormány, akkor — miután feltenni nem is lehet és nem is szabad, hogy az, a ki nemcsak a hadseregnek, hanem a monarchiának feje, máskép gondolkozzék, mint a hogy koronázása alkalmával magát kötelezte: — akkor, azt hiszem, veszélyről beszélni legalább is idő előtti. A mi engem illet t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) én szándékozom követni azt, a mit eddig is tettem: nem hallgatni el rosszalásomat ott, a hol azt tartom, hogy a hadsereg egyes tagjai részéről hiba történt, de nem róni fel a hibát mindjárt az összes hadseregnek és másfelől védeni az intézményt mindaddig, mig az törvényben áll, mint törvényeset mindazok ellen, a kik azt idegennek proclamálni, ellene gyűlölséget támasztani igyekeznek. (Helyeslés jóbbfelől.) Mig ebben az irányban azon két factor részéről, a melyek egy ministerre nézve mindenben döntők: a korona és törvényhozás többsége részéről támogattatom, fogom ez irányt követni ezen a helyen; ha e támogatást valamikor, a mit legalább az egyik factor részéről, nem hiszek, elveszteném, követni fogom ezt az utat a másik oldalról. Ez az, a mit a képviselő urnak válaszul mondani akartam. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Megvallom t. ház, hogy ámbár én a t. ministerelnök ur iránt, mint mindenki tudja, politikai bizalommal nem viseltettem, ebben az esetben többet, jobb és kielégítőbb választ vártam tőle és kellemetlenül csalódtam. A t. ministerelnök ur mindenek előtt más térre viszi át a kérdést, mint a melyen én mozogtam, (ügy van! balfelől.) A t. ministerelnök ur beszél a katonasághoz tartozó egyes egyének kihágásairól, alárendelt egyének nyilatkozatairól, a polgárság és a katonaság közötti békés viszony fentartásáról, a mi egészen más valami, mint a mire én kérdésemet irányoztam, tudniillik mérvadó körök részéről nyilvánuló téves közjogi tanok