Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-251
251. országos ülés május 31. 1886. 287 az az álláspont, hogy a közös hadsereget én igenis fentartani kívánom és hogy arról meg vagyok győződve, hogy abban a pillanatban, melyben a közös hadsereg szelleme és Magyarország hagyományos szelleme közti ellentét kiegyenlithetetlenné fajul: (Felkiáltások a szélső halon: Már az! Zaj. Halljuk! jóbbfelől.) a közös hadsereg fölött, mint intézmény fölött, ki volna mondva a végítélet. (Felkiáltások a szélsőbalon: Legyenugy I)Én tudom, hogy e tekintetben álláspontom t. szomszédaimétól különbözik. De én ép ez álláspontomból folyó lag tartom kötelességemnek felemelni intő szavai mat, midőn egy általam fentartandónak vélt intézmény veszélyeztetve van. T. ház! Mondám, legveszélyesebb az irányzat fejlődése magára a hadseregre nézve. Mert, t. ház, nem a katonai tulajdonok egyedül azok, nem a vitézség egyedül az, mely különösen nagy tartós életérdeket érintő háborúban egy hadsereg működésének hatályosságát megállapítja. Szükséges arra az, hogy teljes solidaritásban érezze magát azon néppel, melynek talajából fejlődött, azzal a néppel, melynek léteért küzd. T. ház! Ma e soíidaritási érzet van veszélyeztetve ; a magyar nemzet kénytelen látni, hogy hatásos befolyások kellő ellensúlyozás nélkül működhetnek arra, hogy a közös hadsereg közjogi felfogásában és szellemében oly irányzatok nyernek túlsúlyt, melyek a magyar nemzet közjogi elveivel és évszázados hagyományos érzelmeivel kiengesztelhetetlen elletétben állanak. T. ház! Én mindezek nyomán a t. ministerelnök úrtól nem azt kérdezem meg, hogy ő e jelenségekről mint vélekedik. Mert meg vagyok győződve, hogy ő azokról ép ugy vélekedik, mint én. De ez, t. ház, azon a helyen, melyet a t. ministerelnök ur elfoglal, nem elég. Azt vagyok bátor tőle kérdeni, mit szándékozik tenni azon állapotok megszüntetése s azok elfajulásának meggátlására, melyekre rámutatni szerencsém volt. A t. ministerelnök urnak, hogy ez irányban tegyen, hogy a hadseregre befolyást gyakorló minden körben oly közjogi felfogásokat érvényesítsen, melyek a mi közjogunkkal és a monarchia dualisticus szervezetével teljes összhangzásban állanak, hogy a hadseregben oly szellem ne terjesztessék, mely a magyar nemzet érzelmeivel ellenkezik ; mondom, a t. ministerelnök urnak arra, hogy ez irányban tegyen, elég hatalma van. Hatalma van először állásánál fogva, hatalma van azon nagy párt támogatásánál fogva, melynek vezére, hatalma van — hozzá merem tenni — e kérdésben nagyobb, mint bármiben. Mert biztosíthatom őt, hogy ha ez irányban helyesen és erélyesen tesz: azok, a kik politikai ellenfelei is, a legmesszebb menő erkölcsi támogatásukat tőle megtagadni nem fogják. [Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Ezen hatalom nagyságával arányban áll azon felelősség súlya is, mely a ministerelnök úrra nehezedni fogna, ha most, midőn ezen lappangó ellentétek senki által nem ignorálható nyilatkozatok kifejezésökre jutottak, azok eltávolítására mit sem tesz. Ezen szempontokból kiindulva, voltam bátor a kérdést a képviselőház kebelében fölvetni és azon interpellátiót benyújtani, melynek felolvasását kérem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ábrányi Kornél jegyző (olvassa).- Interpellatió a ministerelnök úrhoz: Miután jelentékeny tényezők a közös hadsereg közjogi helyzetéről és szelleméről oly felfogásokat nyilvánítanak, melyeknek tünetei a hadsereg körében eddig is tapasztalhatók voltak, melyek közjogi alaptörvényeinkkel, Magyarország állami önállóságával és a monarchia dualisticus szervezetével ellentétben állanak; miután ezen tényezők hivatalos és erkölcsi befolyása alkalmas arra, hogy ily felfogások a hadseregben uralkodókká váljanak és pedig — miután az ebből eredő ellentétes közjogi intézményeink tekintélyére és a hadsereg működésének hatályosságára és igy az osztrák-magyar morarchia biztonságára egyaránt káros befolyást gyakorolna és ennélfogva feltétlenül elhárítandó : Kérdezem a ministerelnök urat: Mit szándékozik tenni, hogy a közös hadseregnek mint császári és királyi osztrák-magyar hadseregnek közjogi helyzete minden félremagyarázástól megóvassék és hogy minden oly törekvés, vagy állapot meggátoltassák, illetőleg megszüntettessék, mely a hadseregben közjogi alaptörvényeinkkel, Magyarország állami önállóságával és a monarchia dualisticus szervezetével ellentétben álló szellem térj esztésétczél ózza vagy eredményezi? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen az önálló magyar hadsereg !) Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a ministerelnök úrral. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én is követni kívánom abban Apponyi Albert grófot, hogy az újabb időben felmerült nyilatkozatok taglalásába, azokra válaszok adásába nem bocsátkozom; (Helyeslés a jobboldalon) mert én is egyetértek vele abban, hogy ez csak oly circulus vitiosust teremthetne, melyből ily úton kimenni nem lehet. Sőt előadásának legnagyobb részével egyetértek; de nem értek vele egyet főleg a veszély nagyságát illető felfogásában. Méltóztassanak visszaemlékezni: hallottunk nyilatkozatokat, egészen másokat, 1867. óta máskor is. (Igaz! Ugy van! & szélső báloldalon.) Kellemetlenül érintették a nemzetet akkor is, de nagy
