Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-246

208 246. országos ülés május 20. 1886 ben előirányzott vámjövedék ezennel megállapít­tatik 4 millió és ennyi 100 ezer forinttal. De mi erről absolute nem beszélünk, azt mondjuk, ez a delegátiók dolga. De másodszor hogy ha azt mondanók, hogy itt túlkiadások fordulnak elő — mint a képviselő ur másodszor mondta — és ezen túlkiadásokat helyben hagyjuk, azokra a fedezetet megadjuk, akkor szintén igaza volna a képviselő urnak. De erről szó sincs. Egyszerűen arról van szó, fel­olvasom a szöveget szó szerint, hogy a t. háznak jobban figyelmébe ajánlhassam. (Olvassa) „To­vábbá felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy az 1885-ik évi közösügyi kiadások fedezésére" — tehát nem beszélünk túlkiadásokról, sem fedezet megállapításáról — „addig is, mig azon év határ­vám-bevételei végleg megállapittatnak — ezeknek az ideiglenes leszámolás alapján kimutatott vissza­maradása folytán pótlólag 4.273,091 frt 20 V« krt fizethessen a közös pénzügyministernek". Itt tehát constatálva van az indokolásban, miből keletkezett a fedezeti szükséglet, egyébről szó sincs. Már pedig azt hiszem, senki sem vonja kétségbe azt a két dolgot, hogy először mi ez által a közösügyi bizottságnak nem adunk uta­sítást, nem vágunk a bizottság hatáskörébe, hogy miképen bánjon el a vámjövedék elszámolásával az 1885-iki közös zárszámadásokban; másodszor nem fogja kétségbe vonni senki azt sem, hogy a közös­ügyi kiadásoknak fedezéséről ennek az ország­gyűlésnek abban az arányban, a melyben a quota megállapítja, gondoskodnia kell. így állván a dolog, ajánlom a szakasz elfogadását. (Helyeslés jobb­felöl.) Gr. Apponyi Albert: Igaza van abban Horánszky Nándor t. képviselő társamnak, hogy itt egy következményeiben igen fontos alkotmány­jogi kérdés forog szóban, nemcsak formailag; ámbár a formai szempont is elég fontos volna ott, hol alkotmányos testületek competentiájának meg­tartásáról van szó. Mi küzdöttünk a delegatio termeiben és — méltóztassanak reá visszaemlé­kezni — akárhányszor e házban is az ellen, midőn a mi véleményünk szerint a delegátióknak illeté­kessége kiterjesztetett a magyar parlament illeté­kességének rovására. Miután alkotmányunk minden tételét tiszteletben akarjuk tartani, mig az törvé­nyesen meg nem változtattatik, hasonlókép a tör­vénynek a közösügyi bizottságok hatáskörére vo­natkozó határozatainak megtartása mellet is fel kell lépni. Ez, t. ház, nem csupán formai kérdés, mert ha most, mint praecedens elfogadtatik ez eljárás, a magyar alkotmányos testületekre ruhá­zott budgetjognak kijátszására vezethet s az által azon pénzügyi zavaroknak a fokozására, melyek, hogy milyen könnyen állnak be kezelésünkben, a tegnap elfogadott törvény igazolta. (Igaz! JJgy van! balfelől.) Kérdem a t. házat, ha elfogadható az, hogy a magyar országgyűlés fedezetet sza­vazzon meg oly túlköltekezésekre, vagy oly vissza­maradó jövedelmekre — mert a dolog principaliter , egy és ugyanaz — a melyeknek a megvitatására a magyar országgyűlés nincs feljogosítva, akkor mi történik? Előáll a túlkövetelés az országgyű­lésen és a fedezet megszavazásának kérése. Itt ezen követelés jogosultságát érdemileg nem lehet megvitatni, mert a közösügyi bizottság elé tar­tozik ; ha pedig azután az elé kerül, ott meg azt mondják, minek vitassuk, hiszen az országgyűlés megadta a fedezetet s ki is van fizetve már a pénz. (Igás a baloldalon.) így tehát ezen eljárás által gyakorlati praecedenst statuálunk arra nézve, hogy a fedezetek megszavaztatnak a nélkül, hogy az az azoknak alapját képező akár túlkiadás, akár jövedelmi visszamaradás igazoltsága, valódisága és indokoltsága kellően megvitattatott volna. T. ház! Ne méltóztassanak pilanatnyi kényelem szempontjából ily veszélyes térre lépni és ez által oly formai sérelmet elkövetni, mely ismétlem, nemcsak alkotmányunk szabatosságán üt rést, hanem egyszersmind pénzügyeink áttekinthetésére, a zavaroknak elkerülésére is a lehető legká­rosabb befolyást gyakorolja. Pártolom Horánszky Nándor t. barátom indítványát. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök í Szólásra senki sem lévén feljegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Egy pár szót kivánok a t. képviselő ur szavaira szólni. Gr. Apponyi Albert ugyanis egy második sza­vával kibővítette a fogalmat, de első kifejezésében most is fentartotta, hogy új költekezésről van szó. Kérem legyünk tisztában a rlologgaL Absolut költség megszavazásáról, költekezésről nincs szó; tehát ezt tegyük félre és maradjunk a fedezet kér­désénél. Azt mondják a képviselő urak, hogy mi az által, ha & kormánynak felhatalmazást adunk, hogy ezen 4 millió forintot fizethesse a pénzügy­ministernek, először a közösügyi bizottság illeté­kességét hágjuk át, másodszor tulajdonkép az országgyűlés költségvetési jogát is alteráljuk. Bocsánatot kérek nem igy áll a dolog. Vannak esetek, midőn ha két alternatív állitásnak egyik fele áll, akkor áll másik fele is, a mennyiben az egyik a másikat involválja. Ha például a magunk jogkörébe bevonnánk valamit, a mi a delegatióé, akkor egyszersmind annak hatáskörét áthágjuk; ha a magunk jogköré­ből kiadunk valamit, mi idetartozik, akkor egyszer­smind a törvényhozó testület hatáskörét sértjük. De a t. képviselőtársamnak felhozott argumenta­tiója igen világosan tünteti ki, hogy sem az egyik, sem a másikról nincs szó! Mi a delegátiók hatás­köréből semmit ide át nem veszünk. A delegatio az elszámolásra nézve egészen

Next

/
Thumbnails
Contents