Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-246

208 246. országos ülés május 20. 1886 ben előirányzott vámjövedék ezennel megállapíttatik 4 millió és ennyi 100 ezer forinttal. De mi erről absolute nem beszélünk, azt mondjuk, ez a delegátiók dolga. De másodszor hogy ha azt mondanók, hogy itt túlkiadások fordulnak elő — mint a képviselő ur másodszor mondta — és ezen túlkiadásokat helyben hagyjuk, azokra a fedezetet megadjuk, akkor szintén igaza volna a képviselő urnak. De erről szó sincs. Egyszerűen arról van szó, felolvasom a szöveget szó szerint, hogy a t. háznak jobban figyelmébe ajánlhassam. (Olvassa) „Továbbá felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy az 1885-ik évi közösügyi kiadások fedezésére" — tehát nem beszélünk túlkiadásokról, sem fedezet megállapításáról — „addig is, mig azon év határvám-bevételei végleg megállapittatnak — ezeknek az ideiglenes leszámolás alapján kimutatott visszamaradása folytán pótlólag 4.273,091 frt 20 V« krt fizethessen a közös pénzügyministernek". Itt tehát constatálva van az indokolásban, miből keletkezett a fedezeti szükséglet, egyébről szó sincs. Már pedig azt hiszem, senki sem vonja kétségbe azt a két dolgot, hogy először mi ez által a közösügyi bizottságnak nem adunk utasítást, nem vágunk a bizottság hatáskörébe, hogy miképen bánjon el a vámjövedék elszámolásával az 1885-iki közös zárszámadásokban; másodszor nem fogja kétségbe vonni senki azt sem, hogy a közösügyi kiadásoknak fedezéséről ennek az országgyűlésnek abban az arányban, a melyben a quota megállapítja, gondoskodnia kell. így állván a dolog, ajánlom a szakasz elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: Igaza van abban Horánszky Nándor t. képviselő társamnak, hogy itt egy következményeiben igen fontos alkotmányjogi kérdés forog szóban, nemcsak formailag; ámbár a formai szempont is elég fontos volna ott, hol alkotmányos testületek competentiájának megtartásáról van szó. Mi küzdöttünk a delegatio termeiben és — méltóztassanak reá visszaemlékezni — akárhányszor e házban is az ellen, midőn a mi véleményünk szerint a delegátióknak illetékessége kiterjesztetett a magyar parlament illetékességének rovására. Miután alkotmányunk minden tételét tiszteletben akarjuk tartani, mig az törvényesen meg nem változtattatik, hasonlókép a törvénynek a közösügyi bizottságok hatáskörére vonatkozó határozatainak megtartása mellet is fel kell lépni. Ez, t. ház, nem csupán formai kérdés, mert ha most, mint praecedens elfogadtatik ez eljárás, a magyar alkotmányos testületekre ruházott budgetjognak kijátszására vezethet s az által azon pénzügyi zavaroknak a fokozására, melyek, hogy milyen könnyen állnak be kezelésünkben, a tegnap elfogadott törvény igazolta. (Igaz! JJgy van! balfelől.) Kérdem a t. házat, ha elfogadható az, hogy a magyar országgyűlés fedezetet szavazzon meg oly túlköltekezésekre, vagy oly visszamaradó jövedelmekre — mert a dolog principaliter , egy és ugyanaz — a melyeknek a megvitatására a magyar országgyűlés nincs feljogosítva, akkor mi történik? Előáll a túlkövetelés az országgyűlésen és a fedezet megszavazásának kérése. Itt ezen követelés jogosultságát érdemileg nem lehet megvitatni, mert a közösügyi bizottság elé tartozik ; ha pedig azután az elé kerül, ott meg azt mondják, minek vitassuk, hiszen az országgyűlés megadta a fedezetet s ki is van fizetve már a pénz. (Igás a baloldalon.) így tehát ezen eljárás által gyakorlati praecedenst statuálunk arra nézve, hogy a fedezetek megszavaztatnak a nélkül, hogy az az azoknak alapját képező akár túlkiadás, akár jövedelmi visszamaradás igazoltsága, valódisága és indokoltsága kellően megvitattatott volna. T. ház! Ne méltóztassanak pilanatnyi kényelem szempontjából ily veszélyes térre lépni és ez által oly formai sérelmet elkövetni, mely ismétlem, nemcsak alkotmányunk szabatosságán üt rést, hanem egyszersmind pénzügyeink áttekinthetésére, a zavaroknak elkerülésére is a lehető legkárosabb befolyást gyakorolja. Pártolom Horánszky Nándor t. barátom indítványát. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök í Szólásra senki sem lévén feljegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Egy pár szót kivánok a t. képviselő ur szavaira szólni. Gr. Apponyi Albert ugyanis egy második szavával kibővítette a fogalmat, de első kifejezésében most is fentartotta, hogy új költekezésről van szó. Kérem legyünk tisztában a rlologgaL Absolut költség megszavazásáról, költekezésről nincs szó; tehát ezt tegyük félre és maradjunk a fedezet kérdésénél. Azt mondják a képviselő urak, hogy mi az által, ha & kormánynak felhatalmazást adunk, hogy ezen 4 millió forintot fizethesse a pénzügyministernek, először a közösügyi bizottság illetékességét hágjuk át, másodszor tulajdonkép az országgyűlés költségvetési jogát is alteráljuk. Bocsánatot kérek nem igy áll a dolog. Vannak esetek, midőn ha két alternatív állitásnak egyik fele áll, akkor áll másik fele is, a mennyiben az egyik a másikat involválja. Ha például a magunk jogkörébe bevonnánk valamit, a mi a delegatióé, akkor egyszersmind annak hatáskörét áthágjuk; ha a magunk jogköréből kiadunk valamit, mi idetartozik, akkor egyszersmind a törvényhozó testület hatáskörét sértjük. De a t. képviselőtársamnak felhozott argumentatiója igen világosan tünteti ki, hogy sem az egyik, sem a másikról nincs szó! Mi a delegátiók hatásköréből semmit ide át nem veszünk. A delegatio az elszámolásra nézve egészen