Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-246

246. országos ülés május 20. 1886. S09 ugy fog elbánni, a mint azt jónak látja és viszont az országgyűlés törvényes hatásköréből sem engedünk semmit. Hogy miben rejlik a veszély s pénzügyi viszonyainknak e ezímen való összezavarása, vagy az alkotmányos illetékességnek áthágása, azt valóban belátni nem tudom; mert ha mint mondom és ezt hangsúlyozom, arról beszélnénk, hogy megadjuk a felmentést az elszámolásért, ha azt mondanók, hogy igy van, annyival van visszamaradás és megadjuk az illető összeget, akkor igaza volna a képviselő urnak; de mi ezt nem mondjuk, az egész elszámolásnak illetékessége fenntartatik a közösügyek elintézésére hivatott testületnek, mi abba nem bocsátkozunk; azt pedig hogy a közösügyi szükséglet fedezéséről, nem új kiadásokról, hanem a már illetékesen megállapított kiadások fedezéséről ezen törvényhozásnak kell gondoskodni, ezt a törvény és alkotmány értelmében, ugy hiszem senki kétségbe nem vonja. Tehát ismét hangsúlyozom, méltóztassanak az ideát félretenni, hogy ezek új kiadások, melyeket pedig gróf Apponyi Albert második felszólalásában is felhozott és méltóztassanak elhinni, hogy legalább indokoltan, itt illetékesség áthágásáról szó sem lehet. Ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: E szakaszhoz Horánszky képviselő ur azt a módosítást adta be, hogy annak második bekezdése hagyassék ki. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az első szakaszt a bizottság szövegezése szerint változatlanul fentartani, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Méltóztassanak tehát azok, a kik a szakaszt változatlanul fentartják, felállani, (Megtörténik.) A ház többsége a szakaszt változatlanul tartván fel, Horánszky Nándor képviselő ur módosítványa elesett. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 2. és 3. szakaszt, mélyek észrevétel nélkül elfogadtattak.) Elnök: E szerint a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben el lévén fogadva, annak végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Napirend szerint következik a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi nrinister válasza Zay Adolf képviselő ur interpellatiójára. Gr. Széchényi Pál földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Mi dőn Zay képviselő urnak hozzám intézett interpellatiójára válaszolni bátor vagyok, arra kérem a t. házat, méltóztassék megengedni., hogy egyúttal Enyedy Lukács képviselő urnak interpellatiójára is, miután ugyanazon tárgyat illeti, megadjam a választ (Helyeslés) és hogy Enyedy Lukács t. képviselő ur válaszom után szintén nyilatkozhassék. Zay Adolf t. képviselő ur a következő kérdéseket intézte hozzám: KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. 1. „Bir-e már a minister ur hivatalos jelentésekkel a tárgyalások megakadásáról? 2. Ha igen, miben akadtak meg a tárgyalások? ós hajlandó-e a minister ur az ügy actáit a ház elé terjeszteni ? 3. Véglegesnek tartja-e a megszakítást? 4. Mikép contemplálja a minister ur a szerződés nélküli állapot gazdasági következményeit? 5. Mikép szándékozik a minister ura szerződés nélküli állapotból egynéhány hazai iparágra háramolható súlyos károkat elhárítani, illetőleg orvosolni." T. ház! Az első kérdésre egész egyszerűen „igennel" válaszolhatok; mert a fölött kétség nincs, hogy birtam hivatalos jelentésekkel arról, hogy a tárgyalások megszakadtak; és ma már általánosan ismeretes dolog, hogy küldötteink is visszatértek Bukarestből. Arra. a kérdésre, hogy miben akadtak meg a tárgyalások, azt hiszem, a legegyszerűbb válasz lesz az, ha a t. háznak az egész tárgyalások menetét röviden előadom (Helyeslés) s ha elmondom, hogy mi volt a kormánynak álláspontja, hogy miképen tárgyalt az osztrák kormánynyal és Bukarestben ; hogy mi volt az, a mit elérni óhajtottunk és végre mi volt az, a mi a megszakításnak okát képezte ? (Halljuk ! Halljuk!) Először is a magyar kormány álláspontja kezdettől fogva, midőn az új szerződés fölötti tárgyalás előtérbe lépett, az volt, hogy a szerződés megkötésének lehetővé tétele végett minden előzékenységet tanúsítsunk, a mely csak érdekeinkkel össze nem ütközik; még pedig először azért, hogy a szerződéses állapot megteremtéséhez, a mennyire lehet, közreműködjünk és másodszor azért, hogy azon esetre, ha a tárgyalások sikerre nem vezetnének, a megszakítás ódiuma ne háruljon a magyar kormányra. Ez volt a kormány álláspontja a tárgyalásokra vonatkozólag. Magára a szerződésre vonatkozólag pedig álláspontja a következő volt. Mindenekelőtt biztosítani az új szerződésben azt, hogy mindazon visszaélések, zaklatások, forgalmunknak ok nélküli megakasztásai, melyek ellen a régi szerződésben tán nem provideáltak eléggé, jövőre az új szerződés világos rendelkezései folytán lehetetlenné tétessenek. Ez volt a legfőbb föltétel, melyre kivitelünk érdekében legnagyobb súlyt kellett fektetnünk; ezt okvetetlenül biztosítani kivántam. (Helyeslés.) Ennek elérése végett hajlandó voltam arra, hogy az állatforgalomra nézve, melyre Románia mindenesetre nagy súlyt fektet, könnyítéseket adjunk; nem ugyan állategészségügyi szempontból, mert erre szerintem Ausztria-Magyarországnak joga nincs, mert állategészségügyi conventiót más államokkal is kötött, hanem könnyítéseket adjunk 27