Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-246

jjgQg 246 országos iüég május 29. 1886. ur megtagadni a józan észt, a hazafiságot? Már ehhez valójában vastag arczbőr kívántatik. {Nagy mozgás és zaj a jobboldalon.) Csodálkozásomat fejezem ki a felett, t. ház, hogy király ő Felsége megtűri oldala mellett, megtűri a ministerelnöki szókben azt a Tisza Kálmánt, a ki egész 1875-ig, tehát a hitehagyottság, árulás korszakáig velünk, a 48-as párt tagjaival kezet fogva működött hazánk, nemzetünk Önállóságáért, függetlenségéért; azt a Tisza Kálmánt, a ki 10 évi ministerkedése alatt több és nagyobbszeríí dudásokat, pusztításokat követett el e hazán, e nemzeten, mint évszázadokon keresztül összevéve minden ellensége hazánknak, nemzetünknek. (Zaj jobbfelől.) A ki, t. ház, még akkor is, midőn a miniszterelnöki széket elfogadta, körülbelül e szavakat mondta: miszerint ő nem adta fel a múltban vallott politikai hitelveit, hanem egyidőre csak szegre akasztotta azokat. Kérdem, vájjon nem elég idő 11 év arra, hogy leakassza a szegről politikai hitelveit, a melyek ott már rothadni kezdenek. Vigyázzon a ministerelnök ur, mert könnyen megtörténhetik, hogy a megcsalatott, kifosztott, kirabolt nemzet öntudatra ébredve, önmaga fogja azon elveket a szegről leakasztani és mást fog oda akasztani helyette, (Derültség a szélső haloldalon. Zaj.) a mi aligha fog kellemesen hatni Tisza Kálmán ministerelnök úrra. Én, t. ház, miután hazánk, nemzetünk minden bajának, minden szerencsétlenségének okául, kutforrásául az 1867-iki közösügyes kiegyezést, melyet Tisza Kálmán ur, mielőtt a politikai hitehagyottság és árulás terére lépett, átkosnak nevezett, miután mondom, Tisza Kálmán miniszterterelnök ur nemzetgyilkos politikáját tartom hazánk szerencsétlensége okául, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot nemcsak általánosságban, még részleteire nézve sem fogadom el. (Fejérváry Géza b. honvédelmi minister a terembe lép. Elénk hosszas éljenzés a jobboldalon.) Gróf Ápponyi Albert: T. ház! A jelen törvényjavaslatban megszavaztatni kéretik egy összeg, tudniillik 65,626 frt a delegatio által a póthitelképen megszavazott 209 ezer írtból, mely összeg törvény szerint Magyarország költségébe felveendő és azért ezen összeget, hogy ha az külön előirányoztatnék, megszavazhatnám én és t. elvbarátaim is, a kik a közjogi alapon állanak, természetesen hozzájárulnának ahhoz. Azonban, midőn az általam említett alapon ezen törvényesen megszavazható összeggel együtt még egy más nagyobb összeg, tudniillik kerekszámban 4 millió 273 ezer frt kéretik, a mely összeg az 1885. évi határvámtétel visszamaradásából, tehát a közösügyi fedezet egy hiányának pótlásából ered, ezen második tétel, véleményem szerint, a mi mostani alkotmányunk folytán az országgyűlés által helyesen meg nem szavazható. Mert ez, a mi alkotmányunk szabályai szerint az 1885-ki közösügyi zárszámadásoknak tárgyalása alkalmával a közösügyi bizottságok által állapítandó meg és csak ha ez megtörtént, képezheti a magyar országgyűlés szavazásának tárgyát. Miután ez, a mi meggyőződésünk szerint igy áll, anélkül, hogy e tárgyban hosszabb vitát provocálni akarnék, ennek egyszerű constatálásával kijelentem, hogy ezen alkotmányjogi szempontnál fogva, minthogy a megszavazható és a szerintünk meg nem szavazható tétel egy Összegben irányoztatik elő, a jelen törvényjavaslatot mi sem fogadhatjuk el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés balfelöl.) Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Ez a kérdés, a melyet az imént gróf Apponyi Albert, t. képviselőtársam felvetett, a pénzügyi bizottságban is megvitattatott. Felvetette pedig azt nem ellenzéki, hanem kormánypárti képviselő, a ki maga is aggodalmasnak találta azt, hogy mi arra az útra lépjünk, hogy az országgyűlés azon összegeken kivül, a melyeket a fennálló törvény szerint kell a budgetbe beiktatni, még oly közösügyi költségeket is megszavazzon, a melyekről a delegátiónak ez idő szerint tulaj'donkép még tudomása sincs, melyek annak idején még be sincsenek jelentve. Méltóztatnak tudni, hogy éu az egész törvényhozási rendszert, a delegátionalis intézményt a maga alapjában elítélem s a hazára nézve károsnak tartom. De ez fennáll és azoknak, akik annak fennállását óhajtják, első sorban kötelességük a fennálló törvényt respectálni. A fenálló törvény világosan azt mondja, hogy a delegatio megállapítja a közösügyi költségekből Magyarországra eső részt, még pedig ugy a bevételeket, mint a kiadásokat; megállapítja tehát a vámjövedelmet is. Meg is állapította — ugy emlékszem — 4 millióba. Ha e jövedelem nem folyt be, igen természetes, hogy azt azon fórumnak tartozik bejelenteni a kormány, a mely e jövedelmet praeliminálta s ha a delegatio azt tudomásul veszi s megállapítja, hogy ennyi hiányzik, akkor lép be a fennálló törvény szerint Magyarország kötelessége ehhez hozzájárulni. De hogy mi most arra a térre lépjünk, hogy először megszavazzuk — akár tetszik, akár nem — azon összegeket, melyeket a delegatio megállapít és még azonkívül hoznak be ide directe összegeket, azon fenntartással, hogy azokat majd a delegatio jóvá fogja hagyni: ez veszedelmes praecedens, vagyis más szóval a közösügyes állapotoknak még súlyosabbá tétele. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva magam is kérem ÍI t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot méltóztassék függőben tartani mindaddig, mig a törvények szerint ez ügyben első sorban jogosult fórum e felett dönteni fog. (Helyeslés bal- és szélső balról!)