Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-237
14 237. országos ülés május 8. 18*s6. helyet. A hiba, t. képviselőház, itt máshol van, tudniillik ott, hogy a véderőnk fejlesztését intéző körök nem képesek levetkőzni a nemzet iránti bizalmat lanságot, hogy inkább készek kitenni seregeinket az ellenséges, nemzeti alapon szervezett, nemzeti lelkesedéssel telt seregek elleni reménytelen küzdelemben a megsemmisülésnek, mint hogy a magyar nemzet legjogosabb, legloyalisabb, leghazafiasabb (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) aspiratióinak csak egy hajszálnyit is engednének. (Élénk helyeslés a szélső balon. Felkiáltások a szélső b'ilon: Német commandó! Kétfejű sas! Feketesárga zászló!) T. képviselőház! Még csak egyetlen kérdésre kell megfelelnem, a melyet beszédem elején felemlítettem: hogy egyezik-e ezen törvényjavaslat alkotmányunk sarkalatos elvével. Ezen törvényjavaslat a hadseregnek kiegészítését van hivatva képezni. Miután a közös hadsereg nézetem szerint, a mint azt már itt szerencsém is volt kifejteni, nem a törvényben gyökeredzik, miután az 1867: XII. t.-cz. határozottan inagyar hadsereget rendel felállíttatni, (Ugy van! a szélső balon) mivel ezen népfölkelési törvény azon hadseregnek kiegészítésére szolgál, a melyet én a törvénynyel összeegyeztethetőnek nem tartok : (Elénk helyeslés a szélső balon) azért ezen törvényjavaslatot el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ámbár elismerem azt, hogy ezen törvényjavaslatra szükség van, (Halljuk! balfelöl) de miután ezt sem önmagában czélszerunek nem tartom, sem alkotmányunk sarkalatos alapelveivel és szellemével megegyezőnek el nem ismerhetem, ezen törvényjavaslatot sem általánosságban, sem a részletes vitának alapjául el nem fogadom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök : T. ház ! Szólásra senki sincsen többé feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. B. Fehérváry Géza honvédelmi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy most a vita végén még egyszer felszólaljak, reflectálva a lefolyt vita nevezetesebb mozzanataira. (Halljuk/) A vita kezdetén bátor voltam tartózkodás nélkül és a törvényhozásnak tartozó őszinteséggel, nem azzal az őszinteséggel, melyet Hoitsy t. képviselő ur értett, ki — ugy látszik — csak azt nevezi őszinteségnek, a mit ő annak gondol és hisz, (Derültség jobbfelöl) hanem azzal az őszinteséggel, melylyel a törvényhozásnak tartozom, felhozni mind azt, mit az előttünk fekvő törvényjavaslatban mellékelt indokolásomon kivül az ügy teljes megvilágítására szükségesnek tartottam. Akkori felszólalásom végén azt mondottam volt, hogy a t. ház bölcs belátására bizom annak megítélését, vájjon először tekintettel az 1868-ik évi XLIL t.-cz. gyakorlati végrehajthatlanságára, véderőnk további fejlesztését szükségesnek tartja-e a t. ház? másodszor vájjon a törvényjavaslat ily alakban történt előterjesztésével helyesen választottam e meg a módozatokat? Lelkesedést e törvényjavaslat iránt nem vártam, nem is várhattam. (Halljuk!) Hiszen keddi felszólalásom tenorja tanúsítja a kormány azon beismerését, hogy teherről van szó e javaslatban, oly teherről azonban, melynek törvény által szabályozására elkerülhetlen szükség van azért, nehogy készületlenül meglepessünk akkor, a mikor a helyzet a teher viselését megköveteli tőlünk és a midőn az erőmegfeszítés mérvét nem mi határozhatjuk meg, hanem kénytelenek vagyunk hazánk polgárainak érdekei védelmében alkalmazkodni a tényleg felmerült, nem általunk teremtett helyzethez, UH csak igen-igen drágán tanulni nem akarunk. (Helyeslés jobbfelöl.) A vita folyama alatt meggyőződtem arról, hogy véderőn\- további fejlesztésének szükségét, a t. ház tagjai, pártkülönbség nélkül, elvileg elismerték (Ugy van! balfelöl) és a mint ezt a magyar képviselőháztól másképen nem is lehetet várni, pártkülönbség nélkül nyilvánult az áldozatkészség azon eshetőségre, ha hazánk védelme ezt megköveteli. Csak a kiviteli módozatokra nézve ágaztak el a nézetek, (Ugy van!) de itt már a pártáramlatok némileg érvényesültek, a mennyiben a t. ház túlsó oldala eltérő közjogi álláspontját, mind a két ellenzéki párt azon felül a kormány iránti bizalmatlanságát (Felkiáltások a baloldalon: Jogosan! Halljuk! jobbfelöl) szokott módon hangsúlyozván, élesen ugyan, de bocsánatot kérek, nem igazságosan (Ellenmondás balfelöl. Ugy van! jobbfelöl) és a tényleges viszonyok figyelmen kivül hagyásával bonczkés alá vette e törvényjavaslat határozmányait. Nem terjeszkedem a t. ellenzék részéről ittott és ezúttal elismerem a vita folyama alatt ritkábban használt erős kifejezésekre. Azokat a pártszenvedély kifolyásának tekintem; én pedig itt e helyen csakis a tárgyilagos érvekkel való harczot tartom a nemzet érdekében fekvőnek és czélravezetőnek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És ámbár a törvényjavaslat ellen felhozottak nyomatékos és alapos czáfolatra találtak a t. ház ezen oldaláról (a jobboldalra mutatva. Ellenmondás balfelöl) és én egyszerűen az ezen oldalról, valamint Pulszky Ágost (Élénk ellenmondás és derültség balfelöl. Helyeslés a jobboldalon) t. képviselő ur részéről történt felszólalásokra, a t. előadó ur fejtegetést ire, az indokolásomra és keddi felszólalásomra hivatkozhatnám, melyek által az ellenvetések alapos czáfolatot részben már előzetesen is nyertek: mégis röviden a következőket kívánom megjegyezni. (Halljuk!) Mik voltak a főérvélések e törvényjavaslat kiviteli módozatai ellen ? (Halljuk !) Közjogilag sérelmesnek, a népet idegen minister alá helyezőnek jeleztetett a törvényjavaslat,
