Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-237

237. országos fi meg a fegyverek folytonos használatának gyakorlata által. Ezen gyakorlatnak már az iskolában kellene kezdődnie, oly fegyverekkel, a melyek az illető tanulók erejéhez és kifejlettségéhez alkalmasak. Meglehet, hogy a felnőtteknél némi visszatetszést szülne, eleinte talán némi kényszereszközöket kellene alkalmazni, de azt tartora, hogy egy tapintatos kormánynak sikerülhetne, hogy e gyakorlatot nemzeti szükségletté, nemzeti kedvteléssé alakítsa. Megengedem, t. ház, hogy a polgárok ilyen katonai szellemhez való nevelése, mely különben, azt hiszem, a legszélesebb alapra fektetné a nemzet védképességét, csakis a jövő feladata lehet, az actualis politika feladata csakis a jelen körülményekkel számolni és az adott viszonyok közt azt megtenni igyekezni, a mi épen megtehető és a mi czélszerü. A népfelkelési törvénynek feladata az, hogy véderőnket emelje és erősítse. Mihelyest e czél tisztán áll előttünk t. ház, engedje meg nekem a í. ház, hogy elmondjam nézetemet arról, hogy miképen képzelem én véderőnk hathatós megerősítését eszközölni. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a népfölkelési törvénynyel, azt hiszem, elérhetjük akkor, ha azt czélszerüen rendezzük be. Arra nézve, hogy véderőnk megerősíttessék és hathatós támogatást nyerjen a népfölkelésben : én három utat látok. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik út az, hogy működő hadseregünk kellőleg támogattassék a hadjárat alkalmával; a ;: második az, hogy a működő hadsereg sorában támadó hézagok kiegészítessenek alkalmas elemekkel, a harmadik az, hogy a kisebb katonai szolgaiatok megtétessenek a népfelkelés által a nélkül, hogy a működő hadsereg ez által gátolva lenne, vagy attól e téren erőket vonna el. Az első és második czél elérésére én a népfölkelés első, a harmadik czélra a népfölkelés második osztályát gondolom czélszerüen alkalmazhatónak. Előre kijelentem, hogy a hol katonai eredményekről van szó, minden körülmény közt a leglegelső szempont csakis a katonai szempont lehet. Ámbár a harczászat jelen kifejlődése mellett a főfeladat az, hogy a polgári élet, a mennyire lehet a katonai élettel összefolyjon, de úgy, hogy az előbbi az utóbbit minél kevésbé gátolja szabad működésében: mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy e két czél elérésére, tudniillik hogy hathatósan támogattassék a működő hadsereg és hogy alkalmas elemekkel pótoltassanak az ott beálló hiányok, más módot nem ismerek, mint a szolgálati idő meghosszabbítását. Én, t. ház, ezt előre kimondom, nehogy előadásom a kétértelműség színében tűnhessék fel, ámbár világosan megjegyzem azt mindjárt itt, hogy a szolgálati idő meghosszabbítását semmi esetre sem értem úgy, hogy ez a működő •s május S. ISSfi. jl hadseregben, hanem hogy ez az általam ajánlandó népfölkelés első osztályával történjék. Ezt t. ház, a következőkben gondolom a legtermészetesebben és alegczélszerűbbenkifejteni. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis í 2 év múlva, midőn a katona kötelezettek kötelezettségüknek eleget tettek s midőn a katonai kötelezettségből elbocsáttatnak, szükségesnektartanám, hogy ezek egyszerűen lépjenek át a képzendő első osztályú népfölkelési ezredekbe és pedig úgy a mint a működő hadseregben kezdettől szolgáltak. Lehet ezt t. ház, első osztályú népfölkelési első ezrednek, lehet pótezrednek, lehet nemzetőrségnek, vagy lehet honvédségnek is nevezni. És ha mi a honvédeket ezen első osztályú népfölkelési ezredekkel összevennők, a mi talán czélszerü is volna, ez által elérnők azt, hogy honvédségünk minden fegyvernemben képviselve volna és hogy honvédségünk egészen külön állna a közös hadseregtől. Szélesebb alapokra volna fektetve és nem kellene tenni külön kiadást a Honvédség föntartására, mely úgyis majdnem egészen elvesztette már nemzeti jellegét és a közös hadsereg részére írattatott át. Egyébiránt ez csak elnevezés, ez részlet; erre nézve ma nem akarok közelebbi fejtegetésekbe bocsátkozni. Hogy miért tartanám én a legnagyobb fontosságúnak azt, hogy a működő hadseregből kilépő kiszolgált katonák legyenek épen azok, kik ezen — hogy zavart ne idézzen elő, mindig első osztályú népfelkelési ezredeknek fogom őket nevezni — mondom ez ezredekben fognak szolgálni: a következőkben vagyok szerencsés előadni. Tudjuk azt, hogy a katonák hosszú szolgálatuk alatt nemcsak ezredeik nevét szokják meg, de magukévá teszik azon ezred traditióit is, melyekre büszkék. Hozzá szoknak nemcsak az ezredhez és ennek keretéhez, de egyszersmind a környezethez is, a mi a fegyelemre nézve igen fontos. Mert midőn a katonák az ellenség előtt, a legnagyobb életveszélynek vannak kitéve, csak ugy lehet tőlük kívánni ez emberfölötti kötelességek teljesítését és azt, hogy életükéiig feláldozzák, ha bíznak környezetükben, ismerik szomszédaikat, ha hosszú szolgálat alatt barátság fejlődik ki köztük, ha bíznak tisztjeikben. Ez első osztályú népfelkelési ezredek tehát ugy alakíttatnának át, hogy a kiszolgált katonák egyszerűen átlépnének azokba, abba a helyzetbe, azon fegyvernembe, melyben szolgáltak, mint katonák, mint altisztek; tisztjeik pedig kikerülnének azon tartalékos tisztekből, kik szolgálatuknak már szintén eleget tettek. Ezen ezredekre igen fontos szolgálatok várnának, ámbár egészen elütök a működő ezredek szolgálataitól. Ezek volnának hivatva arra, hogy a második harczvonalat képezzék, ahol mindazon kötelezettségek várnának rájuk, melyek az elfoglalt területek katonai megszállásával járnak. Az ő kötelességük volna, hogy az elfoglalt területen a rendet