Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-237

12 237. országos ülés május 8, 1S86. fentartsák, a netán a lakosság közt kiütő lázadást elfojtsák, az összeköttetéseket, a vasúti közlekedést, az élelmi szállítást, a hadi foglyok kiséretét stb. lássák el. Mindamellett azonban, hogy ez volna ezen első osztályú népfelkelési ezredek kitűzött czélja, a hadi szolgálat érdekében nem lehetne kizárni, hogy tettleg is legyenek képesek segíteni a működő hadsereget, t. i., hogy oldalvagy hátba-támadás ellen a seregeket határozottan meg is védhessék. Sőt azt sem lehetne kizárni, hogy a csatában döntő befolyást gyakorolhassanak, ami néhány pihent csapatnak csak megjelenése által is sok esetben elérhető akkor, midőn az ütköző csapatok már kifáradtak. Második fontos feladata az első osztályú népfölkelési ezredeknek az volna, hogy kiegészíttessenek azon hiányok, melyek háború alkalmával a működő csapatok soraiban támadnak; de ezen hiányok pótlása is csak úgy volna eszközlendő, hogy az zászlóaljankint, vagy ha nem szükséges, századonkint történjék és ezen legénység ne osztassák be a működő hadsereg legénységének sorai közé, a mi csak a fegyelem megingatását vonhatná maga után. (IIelyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A fegyelemnek t. ház, a mint már előbb mondottam, egyik legfontosabb támasza azon biza lom, melylyel egyik katona a másik iránt viseltetik, azon baiátság, mely köztük kifejlődött s a mely biztosítja arról, hogy a legnagyobb veszélyek közt sem hagyja el egyik a másikat, megsebesülés esetén nem hagyja a csatatéren. Ezen oknál fogva szükséges az, hogy különösen öregebb legénység fiatalabb legénység soraiba ne kevertessék. De szükséges volna még azért is, hogy még az ilyen pótlás esetében is fentartí;ssék ezen zászlóaljaknak, a mennyire lehetséges, azon hivatása, melyet elébb jeleztem s a mi inkább a hátvédelembő] áll. Harmadik feladata e népfölkelésnek és pedig a második osztályának volna az, hogy kisebb, mellék katonai teendőket végezzen az ország területén. A népfölkelésnek ez a része azután állana mindazon honpolgárokból, a kik akár a fegyveres, akár egyéb más szolgálatra testalkatuk szerint alkalmasak ugyan, de még soha katonai szolgálatot nem tettek, a fegyelmet nem ismerik. Ezek között azután némi fegyelmet fentartani azok volnának hivatva, a kik már első osztályú népfölkelési idejüket is leszolgálták és beosztathatnának a népfölkelésnek épen ezen második osztályába. Itt a fegyelem, igaz, nem volna olyan nagy, de arra nem is volna olyan szükség, mert utóvégre is ezen második osztály soha sem lehetne arra hivatva, hogy az ellenséggel megütközzék vagy érintkezzék, legföljebb azon végveszély esetén, midőn látná, hogy az ellenséges csapatok feldúlják, lábbal tiporják, megbecstelenítik háztüzhelyét és | otthonát, a mikor is visszatarthatatlanul ők maguk támadnák meg az ellent. T. ház, ezen másodosztályú népfölkelési csapatok volnának felhasználandók kisebb, mellék katonai szolgálatok tételére, melyek között legelső helyen említem a varőrségi szolgálatot; mert még akkor is, ha az ellenség betör az országba, nem minden vár forog veszélyben, nem minden vár esik a háború rayonjára: azon várak pedig, melyek veszélyben forognak, rendesen körül vannak véve a működő hadsereg egyes osztályai által, kik esetleg átvehetnék a vár védelmét a népfölkeléstől. Ezenkívül ezen második osztályú népfölkelési csapatoknak feladata volna a szorosoknak, a nem fenyegetett határoknak, a hídfőknek őrzése, az országba beszállított hadi foglyoknak, valamint a fegyházaknak őrzése, a közlekedést, a postai és egyéb szállítmányok fentartása, a sebesültek ápolása, a földmunkálatok végzése, a hol ezekre szükség van stb. stb. Mert t. ház, egy nagy háború alkalmával igen sok s nagyon különféle teendő vár a nemzetre. Mindenki, a ki csak nem béna, ha megvan benne a kellő akarat és hazafiság, hasznos és jó szolgálatot tehet hazájának. Megengedem t. ház, hogy mindazokból, a miket itt elmondottam, túlságos nagy terhek hárulnak fi polgárokra. De t. ház, vagy elismerjük azt, hogy a hadseregnek erősbítésre szüksége van, vagy el nem ismerjük; ha elismerjük, hogy erősbítésre szükség van. akkor a czéb szerű intézkedéseket tegyük meg arra nézve, hogy ezen erősbítés valósággal be is következzék ; ha nem ismerjük el ennek szükségét, akkor egyszerűen vessük el a népfelkelési törvényjavaslatot, mely különösen ugy, a hogy itt előttünk áll, a hadsereg erősbítéséhez semmi körülmények közt sem fog járulni. De t. ház, igen fontos tekinteteket kell itt szemügyre venni, tudniillik tekintetbe kell venni azon igen fontos tényt, hogy utóvégre, ha egy nagy hadsereg győzedelmeskedik, soha sem okoz egy országnak annyi veszteséget, mint egy kis hadsereg, ha megveretik. Azon nagy áldozatok, melyek egy elvesztett hadjárat után a nemzetet érik, nincsenek arányban azon áldozatokkal, melyeket az általam javasolt népfelkelés rendezése béke idején igényel a polgároktól. A győzelmet, az igaz, nem lehet biztosítani intézkedések által, a mely intézkedéseket egy törvényhozás teszen. A győzelem nem is annyira függ mai nap a fővezérlettől, midői százezrek állanak egymással szemben és olyan hosszú a harczvonal, hogy egy hadvezér, nem mondom, hogy láthatja, de még a távíró sem képes a mozdulatokat elég gyorsan közölni. A győzelmet küI lönösen a legújabb időben az eredményezi, a