Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-237

10 237. országos filós május 8. 1886. mi azt teszi, hogy tenger sehol sem övezi körül határait, sehol sem védi, sehol sem teszi nehézzé a megtámadást. Ezen hátrányos continentalis helyzetünk mellett elvesztettük azon előnyöket, a melyekkel a múlt időkben bíztunk, hogy észak felé Lengyelország, kelet és délfelé Törökország képezte határainkat, a mely országok részéről megtámadásnak kitéve nem voltunk. Az a politika, mely nálunk irányadó volt, már a múlt században felosztotta Lengyelországot, a helyett, hogy védbástyául használta volna föl az oroszok közvetlen megtámadása ellenében. Ugyanazon politika működik közre most Törökország földarabolásában és e processus már annyira haladt, hogy a mig ezelőtt nyugodtaknak, relatíve biztosaknak mondhattuk keleti és délihatáraink hosszú vonalát, most igaz, hogy kisebb, de a legnagyobb mértékben aggressiv államok alakultak, melyek legveszedelmesebb ellenségünk közvetlen befolyásának vannak kitéve közvetve és határaink eddigi biztonságát a legnagyobb bizonytalansággá alakították át. Annál inkább szükségesnek tartom t. ház, hogy véderőnk a mennyire lehet arányba hozassék az európai többi államok véderejével, miután a keletnek jövőben kilátásban levő rendezésénél, melyiyel Magyarország ezredéves történetében gyökerező államisága ellentétben nincs, csak arról lesz kérdés, vájjon a döntő pillanatban lesz-e elég erőnk íírra, hogy ezen államiságunkat fentartani képesek legyünk. A mi a másik szempontot illeti, melyet beszédem elején említeni szerencsém volt, hogy tudniillik czélszerü-e magában véve ez a javaslat, e kérdésben megvallom csak tartózkodva és bizonyos habozással szólok, a mi őszintén szólva a véderő caélszeríí rendezésével és a háború lényegével foglalkozó tudományokban való járatlanságom kifolyása. Azt hiszem, hogy e járatlanságban osztoznak velem sokan nem csak e házban, hanem e liázon kivül is; pedig egy külföldi iró helyesen jegyezte meg azt, hogy a háború természetének helyes fölfogása, lényegének tiszta átértése nem a legkisebb tényezője egy nép védképességének. Mióta egész népek állanak egymással szemben fegyverben, mióta a nemzetek a legnagyobb áldozatokat kénytelenek hozni védképességükért, azóta a védképesség czélszeru berendezése a nemzetek vitális érdekévé vált és hogy e védképesség természetesen kifejlesztessék, erre szükséges az, hogy a militarismus szűk korlátai közül kiemelkedve, az összes nemzet tulajdonává váljék. Az állam minden tudományban megadja polgárainak a lehetőséget, hogy magukat kiképezhessék, sőt vannak társadalmi tudományok, melyek valóban minden állampolgárra nézve kötelezők, írni és olvasni minden állampolgár köteleztetik, nem azért, mintha minden állampolgár hivatásszerű iró akarna vagy tudna lenni, hanem azért, mert az olvasás és írás azon eszközök, melyekkel a művelődést megszerezni lehet és minél többen birják ezen eszközt, annál inkább emelkedik a nemzetben a műveltség és polgárosodás foka. így van több társadalmi tudománynyal, a számadással, nyelvészettel. Ugy hogy el lehet mondani, hogy ezen társadalmi tudományok nélkül, a nélkül, hogy az állampolgárok e társadalmi tudományoknak az ő állásukhoz, tehetségükhöz illő fokozatával bírnának, társadalmi élet a jelenkorban alig képzelhető. Miután tehát t. ház, a védkötelezettség minden polgárra nézve, mint az általam jelzett társadalmi tudományokhoz való értés és miután a védkötelezettség sem bir értelemmel, ha ehhez az állampolgárok nem értenek, én nem tudom magamnak megmagyarázni, miért van az, hogy ép ezen védkötelezettséget tárgyazó tudományban az állam semmi tájékozást a polgároknak nem juttat. Én azt hiszem t. ház, nem volna elveszve az az idő, a mely arra fordíttatnék, hogy már az iskolákban, a népiskoláktól kezdve fel a legmagasabb tanintézetekig, meg tanulhatnák a gyermekek ismerni a katonai életnek lényegét, megtanulhatnának lelkesedni azon dicsőségért, a mely királyuk és a hazának szolgálatában rájuk vár, meg tanulhatnák becsülni a katonai fegyelem nagy horderejét és a katonai pontosságnak nagy szükségességét, a mely nem csupán zaklatása a katonának, hanem egyedüli mód arra, hogy a katona minden legcsekélyebb körülményt tekintetbe vegyen, mi a harcz mezején a legfontosabb tényező, mert tudjuk, hogy a legcsekélyebb körülményekből fejlődnek ki a legnagyobb eredmények. Szükséges különösen a véderő kifejtésénél, hogy az nemzeti tulajdon legyen és a nemzet gondolkozásához és észjárásához alkalmazkodjék, mert tudjuk azt, hogy magának a háború viselésének, sőt az ütközések módjának is alkalmazkodnia kell a nemzeti szellemhez, hogy abból kedvező eredmény várható legyen. Ha már most nem tagadja senki, hogy a védképesség kifejtése valóságos tudomány, akkor t. ház, nem tartom helyén, hogy ezen tudományt egy kaszt tegye kizárólagos szabadalmává, egy olyan kaszt, mely magát a nemzet testétől és szellemétől hermetice elzárja, miből nem követkézhetik egyéb, minthogy megcsontosodott routíne-ja mögé elzárkózva, csakis nagyobb katasztrófák fogják nieredtségéből felébreszteni. Az igaz, hogy fog tanulni kárán, de mit fog tanulni ? Azt, a mi vesztét okozta, mi a folytonos fejlődés következtében már túlhaladott álláspont lesz akkor, a midőn azt elsajátította magának, mert az önmagában fejlődő gyakorlati tudomány folytonosan halad. Az iskolákban már a gyermekeknél elkezdett nevelést, a katonai dolgok iránti érdekeltségnek felkeltését, azt hiszem a felnőtteknél is ébren kellene tartani, mi a legczélszerííbben történhetnék