Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-243

|54 24-í. országos ülés május 17. 1&S6. méltó elhatározással saját kezdeményezéséből ily messzemenő intézkedések megtételét biztosította. (Derültség a bal- és szélső baloldalon,) De, t. ház, ezek elolvasására elképed az ember és megdöbbenve kérdi magától, minő volt tehát az a kezelés, a melynek reformját ezen intézkedésekkel kívánják eszközölni? Hát ezek új dolgot képeznek a mi államháztartásunk kezelésében ? Hát eddig — hogy ott kezdjem, hogy a törvényhozás vezetésének magasabb feladata is beleszól a dologba — hát eddig nem voltak figyelemmel a törvények előkészítésénél arra, hogy azok keresztülvitele mennyibe kerül ? Hát voltak ministerek, a kik nem tudták, hogy tárezájuk keretében milyen és mennyi kiadás tétetik? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát eddig a pénztígyminister, a ki első sorban felelős azért, hogy az államháztartás egész épületében és annak kezelése minden ágában a rend fentartassék, oly helyzetben volt, hogy az egyes tárczák keretében történt kiadásokról előzetes tudomása nem volt, még akkor sem, ha azok a budget keretét túlhaladták? (Derültség a baloldalon.) Ezek a rendszabályok t. ház, vagy nem érnek semmit, mint biztosítékok, ha már eddig és az ezekben foglalt elvekhez képest történt a kezelés, mert akkor be van bizonyítva, hogy ezek létezése mellett is beáll a rendetlenség; vagy arra kell következtetést vonnunk, hogy ezen úgynevezett messzemenő rendszabályok, melyek semmi egyebet nem tartalmaznak, mint minden államháztartási kezelés rendjének abcjét: a kormány dicsőséges uralkodásának számos évén át nem érvényesültek s terra incognitót képezték. (Igaz ITJgy van! balfelöl.) T. ház! (Sálijuk! Halljuk!) Lehet véleménykülönbség minden nagy politikai kérdés fölött. Minden politikai iránynak a világon a védelmezését lehet megkísérteni (Halljuk! Halljuk!) s kellő ügyesség mellett, több-kevesebb sikerrel keresztül is vinni. Lehet a fölött véleménykülönbség és discussio, helyes volt-e Bosznia occupatiója, vagy nem. Lehet a fölött véleménykülönbség és discussio, hogy a külön vagy a közös vámterület helyesebb-e az ország pénzügyi és közgazdasági szempontjából. Lehet a fölött discussio, vájjon az állami administratio érdemel-e előnyt, vagy a mai municipalismus fenntartása. Minden fölött lehet discussio, még a fölött is, vájjon a t. kormány által eszközölt adórendszabályok és hitelműveletek elérhetik-e azt a czélt, a mi végett megtétettek. De a fölött t. ház, hogy egy kezelés, mely a rendnek azon legprimitívebb követelményeit is nélkülözi, melyek most mint „messzemenő intézkedések" és új biztosítékok szerepelnek a pénzügyi bizottság jelentésében, hogy egy ily kezelés az országot legmegsebezhetőbb pontján, tudniillik pénzügyeiben a normális állami létföltételek körén kivül helyezi s: hogy ez valóban ázsiai kezelés, a fölött nem lehet véleménykülönbség. (Igaz! Ugy van! balfä'ól.) És itt van t. ház, a vitatkozásnak nehézsége reánk nézve, mert egy oly tényezővel állunk szemben, mely tulajdonképen a vitatkozásnak tárgyát nem is képezheti, {Igaz / Ugy van! balfelöl) mert nem elvi véleménykülönbségeken, nem a magas politikai conceptión, hanem az egyszerű nyárspolgárias rendnek, a kezelésnek abc-jén fordul meg, a mi ép oly dolog, mint ha egy akadémiai jelöltről kiderülne, hogy nem tud a helyesírás szabályai szerint irni. (Igen! Ugy van'.balfelöl.) T. ház! Ilyen lévén a helyzet, hogy az ellenőrzés és kezelési rend hiánya mi nálunk a pénzügyi zavarok megörökítésének komoly factora gyanánt tudta magát beélni, kíváncsiak lehetünk arra, hogy ily helyzettel szemben a t. kormány és pártja részéről minő mentségek fognak megkísértetni. (Halljuk!) T. ház! Iparkodni fogok e mentségeket könynyebb áttekinthetés végett cathegoriákra osztályozva állítani a ház elé és egy kissé vizsgálat £ila venni, (Halljuk/ Halljuk!) A mentségeknek első sorozata az, a melyet én hajlandó vagyok igazi mentségnek elfogadni, azaz, értsük meg egymást: nem alapos, nem igazolható és indokolható mentségnek, de olyannak, mely legalább megkísérti a tárgyat a maga természete szerint magyarázni és ezáltal elfogadhatóbbá, kevésbé sanyarú és kevésbé siralmas látszatuvá tenni. Ezen mentségek közt természetesen első helyet foglal el a t. pénzügyminister urnak az a kísérlete, a mennek nyomán ma Horváth Gyula képviselőtársam is tovább indult, hogy tudniillik a túlkiadásokat okozott egyes kiadási tételek hasznosságát indokolta a t. ház előtt. Ismét értem a szives meghívást, de egész tisztelettel legyen mondva, ezt a meghívást sem fogadjuk el. Ha most a fölött bocsátkoznánk diseussióba, hogy a túlkiadást okozott egyes tételek hasznosak-e az országra nézve vagy nem, elismerem előre, hogy legnagyobb részénél nem lesz nehéz bebizonyítani, hogy hasznosak; hisz senki sem emelte t. kormány, önök ellen azt a vádat, hogy ezen túlkiadások másra mint országos czélokra költettek volna el. De én tovább megyek. (Halljuk! Halljuk!) Huszonnégyórai idő sem kell nékem arra, hogy még ötven milliónyi oly kiadást proponáljak, a melyek megtétele, ha az országpénzügyi ereje azt megengedné, az államra és a magyar társadalomra nézve igen hasznos és üdvös volna (Élénk tetszés bal- és szélső balfelől) és a melyek közt talán egynémely olyan is foglaltatnék, a mely az itten túlkiadást okozott tételnél nagyobb hasznot is hozna az államnak. (Elénk tetszésből- és szélső balfelöl.) Azonban nem ez a kérdés most. (Halljuk!) Halljuk /) A kormányzás feladata: az állami szolgálatok és a társadalmi hasznosság igényei és az állam pénzügyi ereje közt harmóniát