Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-243
243. országos illés májnB 17. 1886. 155 létesíteni. (Élénk helyeslés és tetszés bal- és szélső balfelöl.) Ez a kormányzati feladat első sorban t. ház, mert a háznak azon tagjai, a kik nem ülnek a kormánynak karszékeiben, ritka kiadási tételnél vannak azon helyzetben, hogy azt mondhassák, ezt kell törülni s azt kell inkább megtenni. {Igás! Ugy van! balfelöl.) Csak az állami élet mindennapi lüktetésével való folytonos érintkezés, melyet a kormányhatalom kezelése nyújt, képesíthet valakit arra, hogy komolyan meghatározhassa, hogy a fenforgó körülmények közt melyik kiadás az, a mely feltétlenül szükséges; melyik az, a mely elhalasztható ; s melyik az, a mely egyáltalában mellőzhető; végre, hogy ezek összesége a maga comprehensiv képében minő módon hozható harmóniába az állam pénzügyi erejével. (Igás! Ugy van! balfelöl.) A ki ezt a nehéz feladatot — mert elismerem, hogy nehéz feladat — nem tudja megoldani s a ki a pénzügyek zavarában abban keres mentséget, hogy hivatkozik a sok mindenféle igényre, a mely az állammal szemben támasztatik: az tanuljon akármiféle mesterséget, abban lehet kitűnő, de államok kormányzatával ue foglalkozzék. (Élénk éljenzés és tetszés bal- és szélső balfelől.) Egy, lényegében ehhez hasonló mentséget talált fel Hegedűs Sándor t. barátom, a kivel tulajdonképen vitatkozásba nincs mit bocsátkoznom, hanem csak barátságos eszmecserébe, (Tetszés balfelöl) mert — megvallom — ő nekem ugy a pénzügyi bizottság megbízásából irt jelentésében, mint bevezető beszédében, ezen tárgynál oly megbecsülhetetlen szövetséges társam, (Derültség balfelöl) hogy hálátlanság volna,, hogyha én az ő beszédével czáfolólag foglalkoznám és azt nem csupán idézném. (Derültség bal- és szélső balfélöl.) Hegedűs Sándor t. barátom az állami életnek növekedő és sokféle igényeiről ugyanazt az eszmét pendíti meg, a melyet a t. pénzügyminister ur; csakhogy sokkal kedélyesebb, vagy hogy ugy mondjam, emelkedettebb, a philosophiai contemplátió nyugalmának magaslatáig felemelt alakban. (Élénk tetszés a bal- és szélső balfelöl) T. képviselőtársam azt mondja,hogy méltóztassanak saját lelkükbe benézni és észre fogják venni, hogy minden emberben két lélek lakik ; s miután a ministerek is emberek, ő bennük is kettő van. Az egyik lélek minden szükséglet kielégítésére és költekezésre viszi az embert, a másik a takarékosságra és a képességhez való alkalmazkodásra. Nem lehet tehát csudálkozni, ha ezen két léleknek egymással! dulakodásában, hol az egyik kerekedik felül, hol a másik. (Élénk derültség balfelől.) De kérdem, t. ház, ha ehhez hasonló valami fordulna elő a magán életben és ha például valamely nagybirtokos jószágigazgatójának (Halljuk! Halljuk!) évi számadásaiban előfordulna, hogy ő csináltatott néhány igen hasznos dolgot, például egy új lóistállót boltozattal fedve, egy új ököristállót, szóval számos új beruházást, melyekről azonban a jószág urának tudomása nem volt és ezért kérdőre vonatván, azt mondaná: „Uram, nem tehetek róla; bennem is két lélek lakik, épugy mint az úrban! Az egyik arra visz, hogy az urnak pénzét lehetőleg kíméljem, a másik arra vitt, hogy mindent, a mi drága és szép, az uradalom számára előteremtsek." Én azt hiszem, hogy az a nagybirtokos, lega^bb ha ilyesmi gyakrabban fordulna elő, a jószágigatónak mind a két, vagy nem tudom hány lelkével együtt, igen szépen ajtót mutatna. (Zajos derültség a balololdalon.) De hát, t. ház, itt nem áll meg a dolog. (Halljuk !) Ha ez a philosophiai és lélektani theoria nem az emberi szánalom gerjesztése czéljából hozatott fel, a mely esetben nincs ellene kifogásom, hanem mint politikai indokolás; akkor e forma frappáns és komikus benyomást tesz, mengedem, következménye azonban a tüneteknek, a melyek ezzel igazoltatni akarnak, igen szomorú és az ország fizeti IGG^" HZ 3XBit, És azért megvallom, ha külföldi volnék, franczia, angol vagy német politikai amateur, ki a különböző államok fejlődését fagyos nentralitással, mint érdekes tüneteket figyelemmel kiséri, élvezetet találhatnék tán abban, hogy Hegedűs t. képviselő ur szakértői kalauzolása mellett vizsgáljam a kormányban dúló e lélektani processus evolutióit. (Derültség a baloldalon.) De mint magyar ember és a magyar törvényhozás tagja kénytelen vagyok azt mondani: Magyarország nem elég gazdag arra, hogy ily gyakorlati lélektani tanfolyamot rendezzen! (Élénk tetszés a baloldalon.) És kénytelen vagyok hozzátenni még egyet. Még érdekességéből is sokat veszt ez az inga-játék a két lélek közt, mely kormányunkban lakik, azon monotónia által, melyben annak hullámzásai szemlélhetők. És e monotónia fölfedezésében ismét t. barátom és szövetségestársam (Derültség) vezetett, midőn elénk adja e lélektani ingadozás alaptörvényét, mondván: a takarékossági hajlam hatása a költségvetési előirányzatban nyilvánul, a költekezési áramlat hatása pedig a zárszámadásban. (Nagy derültség balfeWl.) Es hozzá teszi t. barátom: nem fogok megczáfoltatni, ha ezt mondom. Bizonyára nem, t. képviselőtársam; legalább általunk nem. Mert hisz ez az, a mit évekóta állítunk és a mit most előterjesztéseik bébi zonyítanak, védőik pedig kénytelenek bevallani hogy tudniillik a takarékosság és rend ígérgetése* mely a költségvetésben nyilvánul, merő szemfényvesztés, (Ugy van! balfelől) az a valóság pedig, mely a zárszámadásban nyilvánul, a könnyelmű, a tékozló gazdálkodás eredménye. (Élénk tetszés a baloldalon.) De, t. ház, ezzel körülbelül ki is van merítve
