Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-243

144 243. országos ülés má|ns 17. 1888. ebből a bajból velünk együtt kivezessék, az erőnek azt a forrását képezik-e, a mely erő forrása 1875-ben a balközép volt? Akkor megvolt az országban a bizalom, mert mindenki előtt előre tudva volt, hogy egyáltalában nem érvényesülnek azon elvek, melyekért az a párt akkor megszűnt küzdeni, mégis az ország nagy többsége minden pressiótól menten állott e párt háta megett. De ha most ily eset következnék be: akkor, azt hiszem, a t. képviselő urak nem kölcsönöznének nekünk erőt, hanem még ide is behoznák azt a desoláltságot, azt a szétmállást, melyet soraikban éveken át láttunk. És ezt nem szemrehányáskép mondom a t. képviselő uraknak, mert meg vagyok arról győződve, hogy oly objeetiv bírálat, mely nem megy túl azon határon, a meddig a dolog természete szerint jogosultsága vau, az állam érdekeire nemcsak nem káros, hanem föltétlenül hasznos. És ha a képviselő urak vádjaikban azon határig mentek volna el, melyen belül megvan azok jogosultsága, akkor azon vádak sokkal súlyosabbak volnának és a t. képviselő urak helyzete sokkal erősebb volna, mint a milyen jelenleg, a mikor nemcsak az elkövetett, hanem önkényt bevallott hibák felemlítésén kivül azt is ki akarják mutatni, hogy az ország pénzügye nemcsak rendezetlen állapotban van, hanem oda vezettetett, hogy a kibontakozás lehetetlennek látszik, sőt az állam tönkrej utasának symptomái is határozottan mutatkoznak. T. ház! Ha az objeetiv bírálat azt veszi taglalásba, vájjon e törvényjavaslatok nem tartalmukra nézve, hanem jelen alakjukban megfelelnek-e azon szigorú parlamentaris formáknak, melyek közt hasonló törvényjavaslatokat a ház elé kell hozni és e kérdésre azzal válaszol, hogy bizony nem felelnek meg: e vád ellen bárkinek is csak a mentegetődzés szava állhat rendelkezésére. Ha azonban a képviselő urak azt állítják, hogy a törvényjavaslatban felsorolt túlköltekezési összegekkel az állam hitele a tönk szélére vitetett: ez a vád meg nem állhat, ezt a vádat indokolni,érvekkel igazozolni nézetem szerint nem lehet. {Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Az államvasutaknál előfordult túlköltekezések indokolásába, t. ház, én nem fogok bocsátkozni. A t. közlekedési minister ur elmondotta, hogy azoknak legnagyobb része nemcsak szükséges, hanem annyira elkerülhetlen volt, hogy az a ház egyik oldalán sem képezte volna vita tárgyát, mert azok a ház által hozott törvények és határozatok természetszerű kifolyásai voltak, elannyira, hogy magok az egyes összegek is teljesen ismeretesek voltak a t. ház előtt. Ez áll a költségek egyik részéről. A költségek másik része pedig vonatkozik oly túlkiadásokra, melyek az egyes tárczáknál fordultak elő s nézetem és felfogásom szerint az államélet fejlődésének szempontjából okvetlenül szükségesek voltak. T. ház, ez alkalommal nem tehetem, hogy ne jelezzem azon felfogásomat, hogy az államéletnek repraesentánsa nemcsak a kormány, nemcsak a parlament, nemcsak az általában úgynevezett nép, hanem mindazok, a kik az államotfentartják. A culturalis állapotok, a társadalmi élet nyilvánulásaiban azon bizonyos számú emberek ezek, kik az államot személyesítik és ezeknek a száma, a kik az államot magát bizonyos fokban fentartják, Magyarországon sokkal csekélyebb, mint a többi európai nagy államokban. Ha azt kellene kimutatni, hogy az államalkotó, az állam ismérveit képező elem minő arányokban áll, azt lehetne mondani, hogy a míg ezen elem Magyarországon tiz-, vagy mondjuk húszezer emberből áll, addig azt Francziaországban kétszáz - háromszázezer, Angliában több és Németországban még több ember képezi az állam alkotó elemét, azt az elemet, mely az államélet minden nyilvánulását ugymondva személyesíti s melynek a vállain nyugszik a teher azon része, a mely sem az állambudgetben, sem más budgetben egyáltalában nem nyilvánul. Hogy egy példával illustráljam — mert az irodalom természetszerűleg egyik repraesentánsa az államnak — míg Francziaországban egy író olvasó közönsége áll kétszázezer emberből, mert egy könyv annyi példányban jelenik meg, addig Magyarországon ugyan ilyen Írónak olvasó közönsége áll kétezer emberből. Akár azt veezszük, hogy az a kenyér, a mit kétszázezer ember nyújt, az bizonyosan sokkal nagyobb darab lehet; :;kár azt veszszük, hogy az a teher, a mi kétszázezer ember közt oszlik meg, az sokkal csekélyebb, mint a mi kétezer ember közt oszlik meg: egy következésre fogunk jutni, és az a következés az, hogy az államalkotó, az államot repraesentáló elem feladata Magyarországban, a magyar államban, sokkal terhesebb, nagyobb, mint más államban. És, t. ház, ez az elem az, melynek jelenleg teljesíteni kell bizonyos functiókat, vagy ott, a hol ezen elem még gyönge, azon functiók egy részét, azon részt, a mely őt terheivel teljesen lenyomná, az államnak kell viselni azon ideig, mig ezen elem, időnként megszaporodva s megerősödve;, nagyobb teher viselésére képes lesz. Igaz, hogy a culturalis feladatok sokaságát, a melyet mi megkövetelünk at. közoktatási minister úrtól, más államokban nem az állam, hanem egy nagy részét a társadalom viseli, de mi helyesebb: az-e, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása szempontjából az állambudgetből azon terhek kivétessenek és azon társadalomrész vállaira helyeztessék át, a mely a jelenlegi viszonyok között általában sokkal nagyobb terheket visel, mint hasonló elemek Európa bármely államában? Én ezt nem mentségül hozom fel.