Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-243

Mi. országos Illés mäjns 17. 188(5. J45 Mikor ily irányú követelések formáltatnak a kormány ellen és pedig formáltatnak igen helyesen a ház minden oldaláról, ezért — közbevetőleg mondva — szerintem a felelősség az ellenzéket egyáltalában nem terheli, mert én annak a theoriának barátja nem vagyok, hogy az ellenzékre, mindaddig, a mig mint ellenzék kisebbségben van, egyáltalában a felelősségből valami rész hárittassék, akár támogatott az az ellenzék bizonyos irányokat és intentiókat, akár nem. (Helyeslés jöbbfelóí.) De tagadhatatlan, hogy ezek a terhek, a melyeket ma az állam budgetjének feladata viselni, még hosszú időkön át kisebbedni nem fognak, sőt, a mennyiben ezt az államot eulturalis szempontból is azon magaslatra törekedünk emelni, a melyre az itt az európai államok közt hivatva van, még folytonosan fokoztatni fognak, És tovább megyek, t. képviselőház. Igaz, hogy a közgazdasági téren is fordultak elő nagy mérvű túlkiadások és én nem vagyok abban az illusióban, hogy ezek a kiadások egyáltalán apadni fognának. Mert itt is arra kell hogy reámutassak, hogy egy állam, melynek közgazdaságilag, geographiai fekvésénél fogva ily nehéz viszonyok között kell megélnie, az az állam kell hogy oly kérdések megoldására is vállalkozzék, a melyek más, kifejlődött iparú, kereskedelmíí és gazdaságú államoknál egyáltalán az állami feladatok közé soroltatni nem szoktak. Szabad legyen ezt egy példával illustrálnom. A t. képviselőház tudja azt jól, (Halljuk!) hogy ugy a lótenyésztés, valamint egyáltalában a legtöbb gazdasági kérdés az állami feladatok közé egy államban sem soroltatnak, hanem ezeket a társadalom szokta kezdeményezni és végezni. Evvel szemben a t. ház több alkalommal teljes megnyugvással vette tudomásul azt, hogy azon kezdeményezés, a mely például a lótenyésztés körül az állam és a kormány részéről történt, oly eredményeket szült, a melyeket, az idő rövidségét tekintve, még ezelőtt egy évvel is mindenki meglepőknek vallott. Ez mutatja, hogy azok az állami kiadások, még ha túlköltekezések is, a melyek bizonyos fokig a társadalom vállairól veszik le a terheket, ha jól és helyes irányban elocáltatnak, bár pillanatnyilag az államháztartás rendezése elé akadályokat gördítenek is, az állampolgárok expansiv erejét emelik. Azt sem lehet tagadni, hogy ennek a monarchiának az állása az európai államok közt határozottan arra utalja magyar államunkat, hogy saját érdekei megvédésére kellő erőt gyűjtsön és ennek is meg van a kifejezése az állambudgetben. Az 1875-iki közösügyi kiadások és a mostani közös kiadások között, melyeknek legnagyobb és oroszlán részét a hadsereg képezi, ezek — mondom — jelenleg körülbelül 25—30 millióval tesznek KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. több kiadást, mint ez a múltban volt. (Hátijuk]/ Halljuk! a jobboldalon.) T. képviselőház! Nem lehet tagadni, hogy csak az úgynevezett közösügyi kiadások bizony nem oly valami befektetések, a mely befektetések folytán egyebet várhatna az ember, mint egyedül azt, hogy e monarchiának s e monarchiában a magyar államnak érdekei a támadások ellen, a melyek kívülről jönnek, megvédessenek. De vájjon ki venné magára a felelősséget az iránt, hogy ezen költségeket, a melyek e tekintetből okvetlenül szükségesek, megtagadja? Vájjon ki venné magára a felelősséget az iránt, hogy akkor, a mikor az európai államok mindegyike, nemcsak a nagyhatalmak, hanem az apróbb államok mindegyike is, e tekintetben 10 évtől fogva perczentekben is kifejezve sokkal nagyobb áldozatokat hozott: akkor a legszükségesebbet is megtagadja s ez által az államot okvetlenül gyengítse ? De, t. képviselőház, a mérleg megkészítésében én hajlandó vagyok még azon számokat is elfogadni, a melyeket t. képviselő társam Enyedy Lukács nyújtott nekünk tegnapelőtt. (Halljuk!) Azt mondotta ugyanis t. képviselőtársam, hogy a különbség az, hogy daczára annak, hogy 123 millióval emelkedett az országnak a jövedelme, mégis a 40 milliós deficit állandó jelleggel bir költségvetésünkben; továbbá ő maga azt mondotta, a midőn a 123 milliós különbözetet felemlítette, hogy ennek egy része, egy jelentékeny része, tudniillik 40 millió, az egyenes állami adókból folyt be, ennélfogva tehát természetesen az a maradó 83 millió, az befolyt az államjövedelmek fokozásából. Már, t. képviselő urak, hogyha igazságosak akarnak lenni, ha igazságosan akarják bírálni a dolgokat, akkor egyet kénytelenek lesznek mindnyájan beismerni: ez pedig az. hogy, habár 40 millióval emeltetett is az állampolgároknak a terhe, az adója, azért mégis az a 10 évi politika, az a 10 évi kormányzat kimutatta azt, hogy a végén nem ez csak egyedüli forrása és nem ez a legbővebb forrása az államnak, a melyből merít, hanem az államnak elég expansiv ereje van arra, hogy 83 millióval növekedett jövedelme — a mi a költségvetésnek magának több mint negyedrészét képezi — a nélkül, hogy ez által az állampolgárok terhe növeltetett volna. És, t. képviselőház, ezen 83 millió kérdésénél figyelembe kell venni azt, hogy a jövedelmeknek azon fokozódása, a mely itt mutatkozik, az mégis tanúságát kell hogy képezze annak, hogy — a mire Horánszky t. képviselő ur rámutatott — csakugyan egy egészséges |politikának kell hogy átszőjje magát az államélet minden részein, az igazgatás minden részein, arra, hogy az a budgetben is számokban nyilvánuljon. Ha tehát azon adatokat, melyeket az ellenzék 19