Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-243

243. országos Ülés május 17. 1*86. 143 tiz éves politika odavezette a kormányt, hogy tiz év múlva sokkal nagyobb terhek alatt kisebb erővel rendelkezik azoknak a terheknek elviselésére, némelyeket elmondani. T. ház! Mindenekelőtt legyen megengedve nekem, hogy azt a békét, melyet Horánszky Nándor t. képviselő ur említett, ugy, a hogy az a valóságban az országot boldogította, jellemezem. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem háborús események, nem rendkívüli viszonyok, hanem békés fejlemények közt jutott ez az ország ily állapotokra. Legyünk igazságosak, mérlegeljük a dolgot ugy, a hogy a valóságban van. 1875-ben, midőn ez a párt a kormánynak vezérlete alatt kezébe vette az ország ügyei vezetését, akkor, a ki igazságos akar lenni, kell, hogy elismerje, hogy nemcsak itt az országban, hanem egész Európán végig a pénzügyi válságnak minden jelei mutatkoztak. Ezen nehéz helyzet közepette — igaz, hogy béke volt, — foglalta el a kormány és a többség azon állást, amely mellett az ország pénzügyeinek rendezésére vállalkozott. Közvetlenül ezután következett be, a mint remélem a t. háznak egy tagja sem fogja tagadni, az a dolog, hogy mig az előbbi években az 1850-es évektől fogva monarchiánk legközelebbi szomszédságában a legkisebb válság jelei sem mutatkoztak, a keleti kérdés, mely sokak előtt eltemetve látszott, sokak előtt pedig ugy nézett ki, hogy annak megoldása nem a legközelebbi idő kérdése, egyszerre változatlanul előtűnt. Senki sem fogj'a tagadni azt, hogy a keleti átalakulások kérdése ez államot ugy financialiter mint moraliter kellett, hogy igénybe vegye. Lefolyt egy háború, a szerb-török háború, utána következett a török-orosz háború és ekkor bekövetkezett újból az, a minek be kellett következni, hogy ez a monarchia a keleti kérdések megoldásánál tényleges részt vett, mely kérdéseknek megoldása pedig szükségkép nemcsak morális, hanem financiális terhekkel is járt. A boszniai occupatiónak költségei következtek be. Igaz, azt mondhatják erre a t. képviselő urak, hogy ezen költségek kikerülhetők lettek volna. Én is hiszem, hogy kikerülhetők lettek volna. De nézetem szerint kikerülhetők lettek volna egyesegyedül nagyobb áron: egy orosz háborúnak árán. Ezután következett be az, hogy bár azelőtt is súlyos gazdasági állapotok voltak az országban, egy súlyos gazdasági válságnak úgyszólván árnyéka vetődött ez országra s ebből a válság mindinkább kidomborodott s nemcsak Magyarországra, nemcsak Európának összes államaira, hanem a tengeren túli államokra is kiterjedt. Nagyon természetes tehát, hogy az ország expansiv erejének bizonyos mértékig csökkennie kellett. És én felkérem a t. képviselő urat, ki járatos a történetben, nevezzen meg nekem e századnak nemesak nem háborús, hanem hadjárati | évei közt olyan 10 éves cyclust, a melyben annyi és oly nyomasztó álllapot következett volna be egy államra, melyeknek bekövetkeztéért sem a kormányt, sem a többséget nem lehet felelőssé tenni. És, t. ház, ezen pénzügyi és gazdasági válság közepette volt a kormány és a többség arra utalva, hogy a monarchia túlsó felével a közgazdasági kiegyezést keresztülvigye. Hogy pedig Magyarország financiális helyzetén segíteni lehessen, Magyarország két nagy pártja egyesült a kérdés megoldására. {Mozgás és felkiáltás szélső balfelől : Még sem tette!) Ha a t. ház megengedni méltóztatik, a közbeszólásokra egyszer-mindenkorra kívánok egy megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy velem sokan egyetértenek abban, hogy mindenki, a ki ezen ország jövőjébe veti hitét és annak javára akar közreműködni, annak a hite az állam érdekével van összefonva és attól soha meg nem válhatik. (Ugy van! a jobboldalon) A t. képviselő ur támadásának sarkpontját az képezte, hogy párhuzamot vonva az 1875-iki, tehát a két párt fusiójakor létezett állapot és a mostani Között, azt mondta, hogy 1875-ben a Deák-párt, a mely hatalmának tetőpontján állott és teljes erejében volt, az ellenzékkel azért füsionált, hogy az állam hajóját biztos révpartra juttassa és hogy ezen kérdéseket megoldja. Természetesnek találom, t. ház, hogy a képviselő ur párhuzamot kivan vonni, csakhogy ebből a consequentiátis vonja le. Én nem tagadom, hogy súlyos a helyzet jelenleg is, nem tagadom, hogy most is szükség van arra, hogy az ország minden polgára, a képviselőház minden pártja segítse az államot a jelen helyzetből való kibontakozásban. De ha már igazságosak és őszinték akarunk lenni egymással szemben: én, ha az igazság keserű is, azt elhallgatni még sem tudom. Hát t. képviselő urak az ellenzéken, igenis, abban az időben az a czél vezette a Deák-pártot — azt tagadni nem fogja senkisem — hogy az ellenzékkel fusionálva, az ország financiális rendezését végrehajtsa. De mikor e czél vezette, egyszersmind tudatta azt is — és ezt igazolta a bekövetkezett 10 év, de igazolta akkor mindjárt az azután következett választás is — tudta mondom azt is, hogy mikor az ellenzék hazafiságára hivatkozik, akkor ott az erő forrását keresi meg. Mutatta ezt az is, hogy midőn az ellenzékkel fusionálva a választások elé lépett, az országnak csaknem osztatlan többsége támogatta. Hát, t. képviselő urak, legyenek ne csak irányunkban, hanem maguk irányában is igazságosak. Hát az erő forrását képezik a t. képviselő urak? Hát abban az esetben, ha a t. képviselő urak felszólittatnak arra, hogy az állam hajóját