Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-243
142 343. országos ölés májas 17. 1886. telenséget, az uzsoratörvény gyámoltalanságát, a zsidó bűntényeknek kedvező büntetőtörvényt, a sok adómentességet és adókedvezményt és végtére azon szerencsétlen köz- és magángazdászati viszonyokat, melyek daczára kézbe játszották már hazánk tetemes részét. Nem fogadhatom el a javaslatokat, de a két előttem fekvő határozati javaslatot sem. Helfy t. képviselőtársam beszédjének egyik helyén azt mondja, hogy a vád alá helyezést azért nem lehet indítványozni, mert az rontaná az ország hitelét. Ezt én nem tartom, a tisztességes hitelezők— és az állampapírok végleges tulajdonosait azoknak kell tartanunk — csak bizalommal lehetnének azon állam iránt, mely tékozló ministereit ily komolysággal igyekeznék rendbeszedni. Mert tékozlás az 7% kölcsönrekért oly befektetéseket eszközölni, melyek 3% jövedelmeznek. Hogy a kölesönközvetitő consortiumok máskép gondolkoznak, azt is elhiszem. Nekik legtöbb hasznuk van, ha a zavarosban halászhatnak, ha a kölcsön kötéskor az ország hitelével a papírok leszállanak és azon időpontban midőn túl adnak rajta, ismét kendőzött esposékkal emeltetnek. De azokkal meg kell szakítanunk az érintkezést. Ma komoly szándékkal talán még helyreállíthatjuk az egyensúlyt a befektetések és mindennemű adómentesség teljes beszüntetésével. Ha ezt most elmulasztjuk, a mit ezentúl kölcsönöznek az államnak, annak kamatjait az ország csak uj adósság csinálással fedezheti, mint fedezte eddig és e kamatok megfizetéséről legjobb akarattal már nem kezeskedhetik. Mert a már megadózott vagyonok adóját ily valóságos magán gazdasági viszonyok közt emelni lehetetlen volna, Erkölcsi kötelessége volna a törvényhozásnak, egy komoly tett a tékozló minister felelősség alá vonásával ezen határ átlépését markírozni, meglehet hogy már későn volna, de inkább későn, mint soha. Egy ily komoly lépés javasolását vártam a két ellenzéktől, határozati javaslatait el nem fogadhatom, mert e részben ki nem elégítenek. De el nem fogadhatjuk mi antisemiták azért sem, mert tudjuk, hogy az ott contemplált vizsgáló bizottságból kizárnák az egyetlen nemzeti és egésséges elvet, mely minket még e bajokból kimenthetne ; az antisemitismust, mint kizárták azt a pénzügyi bizottságból. Zsidó foglalná el ott is a mi helyünket, a zsidók pedig épen a kormány ilyetén gazdálkodása által jutottak azon nagy hatalomra és befolyásra, melyet az ország vesztére ma gyakorolnak, {ügy van! abal- ésssélső baloldal egyes padjain.) Határozati javaslatot tekintettel itten ülő csekély számunkra be, nem nyújtunk, de a törvényjavaslatok ellen fogunk szavazni és ha azok, a mit oly valószínű ti ennek tartok, mint bárki e házban, el nem fogadtatnának — arra az esetre fentartjuk magunknak a további lépésekre nézve indítványainkat megtenni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Horváth Gyula: {Halljuk!) T. ház! Azt hiszem, méltányolni fogja a t. ház, ha azok közül, a kik a kormány politikáját, melynek eredményei közé tartoznak a jelen törvényjavaslatok is, általában támogatják, ha azok közül felszólalnak azok, kik e javaslatokat elfogadni akarják. Természetes, hogy az ilyen tartalmuknál fogva súlyos törvényjavaslatok el nem fogadása sokkal könyebben indokolható, mint azon okok elmondása, melyek valakit arra vezetnek, hogy ily súlyos, terhes törvényjavaslatokat elfogadjon. Ha igaz volna azon két vád közül az egyik, mely két vádat csaknem egyformán szoktak az ellenzék részéről szemünkbe vágni: akkor vagy az volna igaz, hogy a kormányt mi öntudatlanul és vakon követjük, vagy ha ez nem áll, akkor ebből le kell a consequentiát ez alkalonimel vonni és ha öntudatosan követtük a kormányt folytatott politikájában, akkor a felelősségnek azon részét, mely a többség minden tagjára esik, a felelősségnek azon részét, mely a kormányt támogató pártot illeti, vegye ki a párt magának. T. ház! Bármilyen súlyos is a felelősség, azzal szembenézni kötelesség is, hogy én tudatában saját gyengeségemnek és ismerve azon erőt, melylyel a megtámadott többség rendelkezik, merészséget veszek magamnak a felszólalásra, méltóztassanak ezt annak tulajdonítani, hogy épen az ország ily komoly, ily válságos perczeiben kötelessége minden képviselőnek pártkülönbség nélkül elmondani az okokat és megjelölni a czélt és irányzatot is, a melyek őt ily komoly kérdés eldöntésében vezetik. {Halljuk!) És itt, t. ház, az előttem szólott képviselő ur beszédére csak annyit kívánok megjegyezni, hogy teljesen indokoltnak és természetesnek tartom azt, hogy ő az ellenzék két árnyalatának határozati javaslata közül egyiket sem fogadja el; természetesnek tartom annálfogva, mert azt hiszem, hogy abban, hogy a képviselő ur itt a házban helyet foglal, a hazafias helyes irányzatnak, a mely a képviselő urat idehozta, szintén nagy része van, de ti agy része van az emberi szenvedélyeknek is, melyek épen akkor érvényesülnek mikor oly pártokat, melyek létalapja az antisemitismus, oly pártokat a parlamentbe elküldenek. {Mozgás balfelöl) Ezek előrebocsátása után, t. ház, igyekezni -fogok azon politikának, a melynek nem formai, hanem tényleges eredményekép ezen póthitelről szóló törvényjavaslatok itt szerepelnek, azon politikának — a melyet én meggyőződésem szerint öntudatosan követtem — azon politikának igazolására Horánszky Nándor t. képviselő úrral szemben, a ki azt mondotta, hogy a
