Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-243

243. országos ülés május 17. 1SS6. 141 ngy megszűnne a consortiumok keresete. (Ugy van! a szélső bal egyes padjain.) Tülköltem bármire, de csak annyi kölcsön erejéig, a mennyit az európai pénzpiacz meg bir emészteni a nélkül, hogy étvágya romolna, az eledel egyformaságát megunná, magyarán mondva, a mig meg nem csömörlik tőle, ezt követelik a pénzconsortiumok az államtól és az igyekszik e kívánságnak eleget tenni, de itt mintha kormányunk az egyszer a határt a túlságos költekezések felé átlépte volna. Legalább nékem néhány héttel ezelőtt a „Neue Freie-Presse" egyik száma került kezembe és épen ebből esetleg azt olvastam ki, mintha a „Neue Freie-Presse" t. zsidain a megcsömörlés symptomái mutatkoznának, annyira kikelt e póthitelek ellen, vagy tán csak az orvosságra czélzott, mely egy nem épen homöopaticus adag adóemeléskében áll, melylyel olykor — olykor az áliampapir vevők étvágyát kell csiklandozni és emelni. A tőzsdék, a Rothsehildek írják le és emelik az adót Magyarországban, az engedelmes törvény, az egyszerűen registrálja. (Ugy van! a bal- és szélső bal egyes padjain.) A mi felé mi nem is kifeszített vitorlákkal, de a korral haladva gőzerővel közeledünk, az az államtönk, erről én nem szeretek beszélni mint azt egynémelyikünkről a t. ministerelnök ur állítá, de törvényhozói kötelességemnek tartom az ország választóit pénzügyünk szomorú helyzetére figyelmeztetni, melyei, sajnos, népünk vagyoni viszonyai lépést tartanak. Hogy mikor jut az állam tönkhöz, az kiszámíthatlan póthitelektől és a tőzsde szeszélyétől függ. 1873-ban Rothschild börzebevásárlója a bécsi börzén egy szép májusi napon körülbelül ezt monda: „Ich geb euch um allé eure Bankén keine tausend Gulden" és erre kiütött az utolsó Ítélet karikatúrája, a nagy bécsi Krach. Hát ha egy szép reggel állampapirjaink felett is kimondja e hatalom e végzetes szavakat: dugába döl az önök egész pénzügyi tudománya, Nem a tett túlkiadások utólagos jóváhagyása de a kiadások összegének előleges engedélyezése az a valódi alkotmány alapkövetelménye cronicus deficites budgetjeinkkel is. bekövetkezne a Krach, de később és az adózási rendszerben némileg tekintetbe vehetnék az adózó nép tulaj donkép eni vagyoni állását. Vegyük csak földmíveseink válságos helyzetét. Mindent, a mit venniök kell, évről évre drágább és ezt a drágulást igen sok czikknél egyenesen az állam vámpolitikája okozza, mig minden, a mit termesztenek, évről évre olcsóbb. A 10 forintos búzaárak mellett sem volt vagyoni helyzetük a termelés költségessége miatt fényes, hát most a 7 forintos búza áraknál. Itt a gyapjú, mely legalább a felsőmagyar országi középbirtokosoknál a jövedelmi számítás sokkal biztosabb alapját képezte mint a búza; 12 évvel ezelőtt a középfmomságú gyapjú ára volt 100 forint, most 50 forint. Az adó pedig, eltekintve az administratió fejlesztése által fokozott községi pótlékokból, a hadmentességi díjtól és másoktól, növekedett 30°/° jövedelmi pótadóval. De ha már a pótadónál vagyok, e „pót"-előszónak tulaj dónk épeni természetére vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk! balfelől.) A pótadó behozatott az adóemelés ódiumának kijátszására ép ugy, mint a pótbirák a bírói függetlenség kijátszására, e napokban a t. ház népfölkelés czím alatt egy az alkotmányos ellenőrzéstől felszabadított póttartalékot szavazott meg és kijátszotta ez által az ujoucz megtagadási jogát a törvényhozásnak, most itt a póthitelekkel játszák ki az előirányzat alkotmányos kényszerét és mindezek pótlását az úgynevezett felelős kormány utólagos felelősségében keresik és ezt is ki akarják játszani az által, hogy mint Hegedűs képviselő ur teszi, akkor a közvéleményt teszik felelőssé. De ha látjuk, hogy még ily póthitelek miatt sem vonatik felelősségre, elhihetjük-e azt, hogy gyakorlatban valóban felelős legyen kormányunk és hogy mindezen pótintézményekkel nem egyenesen az alkotmányt teszik tönkre, vagy tán ha az lényegében agyon lesz ütve az oly találékony ministerelnök ur a kipusztított törzsökös keresztény hazafiak helyébe jött póthazafiaknak majd egy pótalkotmányt fog adni, mely tán a felelős közvélemény elvén fog nyugodni. (Derültség halfelöl.) Mert hogy ezen póthazafiakról mindenütt gondoskodva van, azt tán akaratlanul maga az előttünk fekvő póthiteljavaslat is mutatja. Elkerülhetetlen szükség volt itt a 11. czím mindjárt első tételén a munkács-beszkidi vasút kiépítésére 1 millió forintra, hogy a kaftános had nemcsak mint a sáska a letarolt Gralicziából föld felett, de mint a tiloséra a beszkidi tunelen keresztül föld alatt is beözönölhessen az országba és szaporíthassa a t. ministerelnök ur jeles hazafiai számát. {Derültség balfelöl.) Egyébként ép oly kevéssé akarok beavatkozni most a túlkiadások szükségességének megbirálásába, mint a pénzügyi bizottság, csak egy gyengéd izlelőül hoztam fel e vasúti tételt, de el nem mulaszthatom a t. többséget arra figyelmeztetni, hogy ha megszavazza e póthitelt és ezt egy ideig folytatja, maholnap mi is Európai közbenjárással fogjuk kötni kölcsöneinket, ugy mint Egyiptom. Mi antisemiták annál kevésbé szavazhatjuk meg e póthiteleket, mert államunk eladósodására, a deficitből való kibontakozás lehetetlenné tétele főrugói azon uralkodó semiticus szellemnek, mely hazánkat 18 év óta pusztítja. A kölcsönközvetitő zsidó követeli a váltófék-