Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-237

237. országos ülés május S. 1886. t tebb része az egész hadseregnek. Itt nem is országonként való szervezésről van szó, legalább nem ugy kellene azt csinálni, hogy országonként szerveztessék, hanem megyénként, sőt vidékenként, járásonként kellene a szervezésnek történnie. Ez a legnemzetibb, a leglocálisabb természetű része a hadseregnek, a melyet ugy szervezni, hogy maga a fölszerelés is helyenkint történjék, semminemű nehézséggel nem jár. Annyira nemzeti ez, hogy én népfölkelést nem is tudok képzelni másként, mint ugy, ha egyszersmind egy nemzeti hadseregnek oldalán szerveztetik; (Helyeslés a szélső baloldalon) nálunk csak ugy, ha egyszersmind az önálló, független magyar hadsereg is felállíttatik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Csak azt képzelhetem, ahol a csapatok nemzeti szellemben vannak vezetve; csak ott lehet várni azt, hogy a népfölkelők lelkesedése támogatni fogja a hadsereget. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De ott t. képviselőház, a hol idegen tisztek idegen szellemben, sokszor idegen érdekekért vezetik csatába a sereget, ott ne várják önök azt, hogy a népfölkelés valami nagy lelkesedéssel fog szolgálni s ne várják önök azt, hogy mikor az ellenség például Tirolba ront be, akkor az alföldi nép valami nagy lelkesedéssel menjen a seregnek támogatására; viszont ne várják azt, hogy a morva vagy a cseh felkelő az Al-Dunát valami nagy életelszántsággal fogja védeni. Csak az önálló nemzeti hadsereg felállításától várhatjuk, hogy mellette kisegít a nemzeti lelkesedés és be tudjuk érni az 1868. évi 41. törvényczikkel is, a mely önkéntesen jelentkezőkre bizza a népfölkelés megalakítását. De t. képviselőház, nálunk az önálló hadsereg felállításáról tudunk beszélni, a miniszterelnök ur tud róla még dythyrambusokat is zengeni, mint tavaly, a mikor volt szerencsénk tőle hallani, hogy azaz ő politikai ideálját képezi, de azt, hogy valamit tegyen is érte, azt tapasztalni alkalmunk soha sincs. Csak azt kérdem t. képviselőház, hogy egy kormányelnöknek ábrándja, ideálja, szabad-e, hogy aberratió legyen; vájjon nem csupán addig van-e ő helyén, a mig azt, a mi neki politikai ideálja, iparkodik is és kész is minden erejével keresztülvinni. Csanády Sándor: Eladta ő magát! (Deriütség.) Hoitsy Pál: Pedig t. ház, nagyon régen lett volna oly alkalom rá, hogy az önálló hadseregnek fokonként való életbeléptetésére lehessen valamit tenni, mint a milyen alkalom épen a múlt esztendőkben volt, akkor, mikor az önálló hadtesteket szervezték és külön alakították a magyar ezredekből alkotottakat és itt ezen országnak határain belül helyezték el azokat, viszont különválasztották azokat, a melyekben tisztán osztrák ezredek vannak. Akkor csak egy lépést _ kellett volna tenni, csak egy kis jóakaratot kellett volna tanúsítani, hogy ezek még jobban önállósíttassanak, hogy ezeknek nagyobb szerepkör adassék és legalább a territoriális hadseregek szervezését értük volna el, a mi a mostani állapothoz képest határozottan előny, (ügy van! a szélsőbalon.) Történt pedig ez t. ház, sohasem a kormánynak támogatásával, hanem azért, mert magának a hadseregnek életképessége és harczképessége tette ezt szükségessé és történt azért, mert a legerősebb katonai koponyák sem olyanok, hogy azokat a világosságtól hermetice el lehessen zárni. (Derültség a baloldalon.) És t. képviselőház, én megvallom őszintén, nagyon szomorúan tapasztalom a nemzeti hadseregnek és a hadsereg nemzeti voltának ezt az elhanyagolását épen a t. honvédelmi minister ur részéről. (Ugy van! a szélső balon.) A mikor ő hivatalba lépett, nagy remények fűződtek hozzá, fűződtek azért, mert mindenki tudta, hoay az Ő cselekedeteit bizalommal tekintik minden oldalról, feltétlen bizalommal, és hogy az, a mit ő kezdeményezni fog, sohasem fog felülről félremagyaráztatni s meg sem is fog kiséreltetni semmiféle körök által a gyanuskodás, mert hiszen meg voltak róla győződve, hogy erre a minister ur teljesen képtelen Őneki sok lett volna lehető olyan, a mi másnak lehetetlen volt. Őneki semmi sem állott volna útjába, ha ő például a honvédséget önállóvá akarta volna tenni, ha ő fel akarta volna szerelni kellőkép, ha ő ágyúkkal akarta volna ellátni és nem olyan szerepre kárhoztatni, mint a milyen szerepe van ma, hogy a közös hadseregben minden divisiónak nagyobb önállósága van, mint az egész honvédségnek, (Helyeslés szélső balon. Ellenmondás jobbfelöl.) mert minden divisiónak megvannak a maga ágyúi, a maga műszaki csapatai, csak a honvédségnek nincsenek. (Helyeslés szélső balon. Ellenmonddsok jőbbfelől.) Ezek után t. képviselőház, felesleges mondanom, hogy én ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. Nem fogadom el, nem azért, mintha nem tartanám szükségesnek és életfeladatnak, hogy a népfelkelés szerveztessék, hanem, mert azt tartom szükségesnek, hogy okosan, észszel és észszerűen szerveztessék. (Helyeslés a szélső balon.) Ebből a javaslatból pedig csak azt látom, t. ház;, mintha arra lenne kárhoztatva a Habsburg dynastia, hogy ügyét sohase szolgálják értelemmel, hanem mindig szolgálják szolgasággal. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső balon.) Herman Ottó: T. képviselőház! (Halljuk!) Nem azért élek a szólás jogával, hogy a t. képviselőház türelmét próbára tegyem; nem is annyira mint pártember kívánok szólni e javaslathoz, hanem inkább csakmiut élőember. {Halljuk!) Mert ez a törvényjavaslat ugy, a mint előttünk fekszik, ugy a mint Bécsben letárgyaltatott, nem-