Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-237
o 237. országos i csak ezen ország érdekeit, nemcsak Magyarország népének érdekét érinti, hanem érinti egyszersmind HZ emberiség legszentebb jogát, érinti és durva kézzel markol feléje akkor, mikor minden nemzet legutolsó refugiumát, legnagyobb szentélyét, a családi tűzhely sérthetetlenségét támadja meg. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az e törvényjavaslat felett lezajlott vita egy jelszó benyomása alatt folyt akár azok részéről, a kik pártolták, akár azok részéről, a kik elitélték. Ez a jelszó az, melyet Bákóczynak egyik nagy tábornoka Pekry Lörincz irt zászlajára: Si vis pacem, pára bellum. T. ház! Az emberi természet szenvedélyességét, hajlamait, elfajulását tekintve, én magam is igen jól tudom azt, hogy harcz, háború kikerülhető nem lesz soha. De mint népképviselő, én csak kétféle harczot fogadok el; az egyik a tiszta önvédelmi harcz, a másik az, mikor a kor magasztos eszméiért kell fegyvert ragadni, hogy rázzuk le a zsarnokság bilincseit. (Helyeslés a szélső balon.) De azoknak a háborúknak, melyeket az ily törvényjavaslatok contemplálnak, melyekre nézve ez a törvényjavaslat mondja ki a haderő szervezését, vájjon jogosultsága honnan ered ? Mi ennek a kornak irányzata a háborúviselés tekintetében? De mi ennek a kornak irányzata a hatalmi törekvések tekintetében, társadalmi tekintetben és dynasticus tekintetben? T. ház! Valljuk be őszintén, két hatalom törekszik uralomra, egyik a másikra támaszkodik: az egyik a töke, a börze, a másik a szurony és a mit ez túlfeszítésében provocái, azt látjuk most Európának egyik legpolgárosultabb államában fellobogni és látjuk fellobbanni Chicagóban, Amerikában a legborzasztóbb alakban, (ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Fejleszteni a hadi erőt, fejleszteni a véderőt — vájjon mivel ? Vájjon mivel contemplálja ezen törvényjavaslat a véderő fejlesztését? á.zt mondja a túlsó oldal egyik szónoka Zichy Antal t. képviselő ur, gúnyolódva hozva fel azt Hódossy t. képviselő ur ellen, hogy nem az alkotmány a lényeges, hanem a létkérdés. T. képviselőház, én már régen observálom, hogy a túloldalon ülőknek szokása, hogy philosophiai terminusokkal igyekeznek elütni fontos kérdéseket, a melyeknek mélységes jelentőségük és súlyuk van. így szokott tenni Zichy Antal t. képviselőtársam minden esetben. Mert valahányszor mélyre ható elvekről van szó, ő mintegy k. k, Beschwichtigungs-Hofrath fölemelkedik egy philosophiai terminussal. (Élénk derültség. Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát nem az alkotmány a fő, hanem a létkérdés a fő és ehhez kell alkalmaznunk mindent. Magam is tudom a létkérdés fontosságát, de tudom egyszersmind az alkotmányosság fontosságát is. »s május S 1886 A létkérdés fontossága physiologiai törvényeken alapszik. Azok lüktetnek az ember minden egyes szervezetében. E nélkül szervezet nem képzelhető. Tehát a létkérdés mellett meglehet az ember mint organismus. De az alkotmánykérdés az a törvény egy nemzetben, a mi az emberi testben a physiologiai törvény. Az alkotmányosság egy egész nemzetben a physiologiai törvény, a mely nélkül a nemzet mint társadalmi egység fenn nem állhat. (Ugy van! a szélső baloldalon^) T. képviselőház ! Ez a törvényjavaslat arra készült, hogy — bocsánat a kitételért — brutaliter benyúljon a házi tűzhely szentségébe, megmondván, hogy háború esetében a családapák kiszólittassanak a csatamezőre, sőt kivitessenek a külföldre is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Minthogy e javaslat a monarchia másik fele részéről már le van tárgyalva, a ki figyelemmel kisérte e tárgyalást az osztrák részen, az tudja, hogy ott felmerült a kérdés, hogy az elpusztult családapák árváinak és özvegyeinek vájjon mi sorsuk lesz. Azt mondták, majd gondoskodás fog történni az árvák és özvegyekről. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Itt is benn van indokolásomban. Herman Ottó: T. képviselőház! A modern állam, a modern társadalom alapfeltételeire való tekintetből lehet-e azt mondani, hogy ez az államnak az érdeke, hogy ölessék meg a családfő és kegyelmi morzsa dobassék a családnak magának. Utolsó consequentiában, azt kérdem, t. ház, akár az utoltó község, akár az állam maga, váljon min alapul, mi annak alaperőssége? Nem-e a család és a családi tűzhely szentsége? (Ugy van! a szélső báloldalon.) És ha önök a főoszlopot, mely a családot fentartja, nem birják alkalmazni arra, hogy a nemzetet háború idejében is anyagi és erkölcsi tekintetben támogassa, hanem oda viszik az önök mészárszékére, akkor ez az egész törvényjavaslat és összes intentiói egyenes merénylet az állam biztonsága ellen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Grúnynyal emlegetik azt, hogy Európa egyik legelőrehaladottabb nemzetében akadtak férfiak számosan, nemcsak rend szerint, hanem szellem szerint is tekintélyesek, a kik megalkották a béke-ligát és törekesznek azon, hogy a háború viselését a legkisebb mértékre szorítsák. Ez emberileg nemes törekvés, ettől az elismerést megtagadni nem lehet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És vájjon mit mondanak azok, a kik ilyen törvényjavaslatokat componálnak és eljönnek a legdemocraticusabb testületbe: a képviselőházba, hogy azt keresztül vigyék ? Hogy ezek hiú ábrándok hajhászói, az ő törekvésük hiú, sőt a modern állam tekintetéből egyáltalában jogosulatlan. Hát, t. képviselőház, azok, kik azt állítják azok a civilisatio törekvéseink legnemesebeb,
