Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

135 242. országos ülés mrtjus 15, 1886 de meg van a lehetőség, előzetesen kell'azt minden | viszonyok közt a törvényhozásnak tudtára hozni; ha ez lehetetlen, mentől előbb utólagosan és zárszámadásilag csakis az oly természetű és nem túlságos mérvű túlkiadások igazolandók, a melyek már csekély és természetszerű voltuk miatt is nem arra valók, hogy külön törvényhozási intézkedés tárgyátképezzék. Szabad legyen példát felhoznom. Felhozattak itt a belügyministerium túlkiadásaiis. Hogy azok nem valami nagy összegek, azt tán a t. képviselő urak is beismerik. De mikből állnak főképen ? Egy az utóbbi két évben előfordult tétel leszámításával, betegápolási költségekből. A legsolidabb budgetelőirányzat alapjául, mint azt méltóztatnak tudni, az elmúlt évek tapasztalait, legtöbb esetben a három évi átlagot kell kötelességszerfíleg számba venni. Ha ezután a beteg létszám szaporulata túlkiadást igényel, azt hiszem, hogy a minister, ki á mulasztásért is felelős, csak nem teheti, hogy a kórházaknak a betegek elutasítását hagyja meg; de igenis kötelessége a túlkiadást megtenni és azt zárszámadásilag igazolni. így vagyunk a tébolydákkal, melyeknek költsége, sajnos, annyira szaporodik és igy vagyunk a belügyi tárcza mindezen tételeivel. És tán még arra is emlékeznek a régibb képviselők, hogy oly tételek is vannak, melyekre nézve a törvényhozás nem is mióta én minister vagyok, de még azelőtt, meggyőződve arról, hogy teljesen betartható előirányzat nem lehetséges, egy majdnem fixnek nevezhető Összeget állított be a költségvetésbe s a túl költség zárszámadási igazolását rendelte el. Ezt nem saját igazolásomul hozom fel, hanem csak például arra, hogy az, hogy nem lehet semmi olyan túlkiadás, mely zárszámadásilag igazolandó, alaposan nem állítható. A t. képviselő urak azt mondják, hogy a jövedelmek eredménytelenül költettek el. Már bocsánatot kérek, t. ház, de ezt állítani az igazságnak megfelelően szintén nem lehet. Mert ott vannak a vasutak, ott a culturalis intézkedések, ott a sehonnan sem valami nagyon megtámadott vízszabályozási tények; azt hiszem, hogy ezeket semmibe venni egyáltalában nem lehet. Sőt hogy ne csak ne tűnjék fel ugy, mintha a vasutakban bűnbakot keresnék, de hogy ezt egyenesen visszautasísam : kifejezem itt is azon meggyőződésemet, hogy ha történtek is a vasutak kezelésében hibák, melyek részben mentségüket találják az üzlet rohamos kiterjesztésében, mégis, ha ezen vasutak, melyek ma momentán bajt okoznak az állampénztárnak, ily irányban erélyesen nem létesíttettek volna, az annyit emlegetett és fájdalom, mindnyá jiink által érzett közgazdasági válságot rokkal kevésbbé birtuk volna elviselni, mint most. Egy igen t. képviselő ur tegnap szemére vetette a kormánynak, hogy egy trónbeszédbe föl- '• vette azt, hogy a rend helyreállott az államháztartásban. Nem tudom, a képviselő ur összezavarta-e a rendet az egyensúlylyal, de, hogy azok, a kik utánna mondják és írják, összezavarják, arról van tudomásom. (Derültség a jobboldalon.) De azt gondolom, nem szükséges itt fejtegetnem a kettő közötti különbséget; még annak bővebb magyarázásába sem megyek most bele, hogy lehetett-e a rend helyreállításáról jogosan beszélni vagy sem ? Én azt hiszem, hogy lehetett, de az ellen, mintha az által, a mi a trónbeszédben mondatik, ha nem találtatnék igaznak, bárki más compromittáltathatnék, mint a felelős kormány: épen a parlamentaris elvek szempontjából tiltakozom. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a hal- és szélső haloldalon) Kár tehát azért, hogy a vád súlyosabb legyen, e térre is átvinni a vádaskodást, a hol a vádaskodó, a ki a parlamenti rendszert állítja védeni, annak egyik sarkalatos elvét támadja meg. (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Ellenmondás a hal- és szélső baloldalon.) T. ház! Mielőtt beszédem végéhez közeledve felvenném a keztytít az 1875-iki és a mostani pénzügyi helyzet összehasonlítására vonatkozólag, azután nyilatkoznám a határozati javaslatokról és nyilatkoznám azon hozzám intézett kérdésről, hogy miként maradhatok ezen a helyen: még egy pár észrevételt akarok tenni. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Kíváncsiak vagyunk rá!) Ha a t. képviselő urak ismernék a parlamen • tar izmus természetét, nem lennének kíváncsiak. (Derültség.) Tehát, t. ház, ismétlem^ hogy nem akarok azon hibába esni, hogy itt a korona és a nemzet jogairól egymással szemben beszéljek, miként az előttem szólott képviselő ur. (Zaj a szélső haloldalon.) Én kötelességemnek ismerem mindkettőnek a jogát, ugy a mint az törvényeinkben lefektetve van, védeni. És most, midőn nem lehet kifejteni, csak megjegyezni kívánom, hogy nem fogadom el azon vádat, mintha a legközelebbi törvényjavaslat alkalmából a korona jogai a nemzet jogainak rovására tágittattak volna. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Pedig ugy van!) Nem fogadom el ; mert a jogoknak a változott viszonyokhoz való alkalmazása .... (Zaj a szélső baloldalon.) igen, a jogoknak, vagy helyesebben mondva a jogok gyakorlatának a változott viszonyokhoz való alkalmazása még nem a jogok megsértése. (Mozgás a szélső haloldalon. Ugy van! a jobboldalon.) Már pedig, engedjenek meg a képviselő urak — kénytelen vagyok pár szót mondani a közbeszólásaik folytán — abban látni jogsérelmet, hogy a most gyakorlott jogok ne legyenek mások, mint voltak az insurrectio idejében, vagy mint voltak 1840-ben, (Zaj a szélső haloldalon) ez, bocsánatot kérek, lehetetlen. (Felkiáltások a szélső