Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

242. országos Ölés május 15 1S86, 133 "baloldalon: Senki sem mondta, hogy ugyanazok legyenek!) Méltóztassanak a múltkori viták alkalmával felolvasott törvényczikkekre, valamint arra is viszsza emlékezni, hogy egy általam igen tisztelt férfiúnak egészen más viszonyok közt tett nyilatkozatát akarták a mai helyzetre alkalmazni. (Igás! Tlgy van! a jobboldalon.) De mondom: ez ma nincs napirenden, ezt nem vitatom; csak is közbeszólásaik kényszerítettek ennek elmondására. A t. képviselő ur több vádat emelt a kormány ellen, de egyet különösen azt, hogy a ház meghozta a zárszámadási bizottság által javasolt határozatokat és a kormány azokat a papírkosárba dobta. A ház a zárszámadási bizottság ajánlatára hozott igenis a múlt évben egy határozatot; de vájjon — igen jól méltóztatik tudni annak tartalmát — vájjon nem ezen határozat megtartása következtében lettek az egyes ministerek által — be nem várva a zárszámadásokat — a póthitel iránti kérések benyújtva? (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Én azt gondolom, hogy igen. Tehát épen e perczben azt mondani, hogy a határozati javaslatot a papírkosárba dobta a kormány, bocsánatot kérek, nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt ismétlem, nem kívánom a t. ház türelmét ez alkalommal hosszasabban fárasztani. (Fölkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Nézzük hát az összehasonlítást az 1873 — 74—75. és a mostani pénzügyi helyzet között. A t. képviselő ur, hogy feltüntesse, mennyivel rosszabb most a helyzet, azt mondja: 1873-ban volt több deficit, mint a hogy contempláltatott, gondolom 31 millióval, de azt mondja, ebben túlkiadás csak 1.600,000 frt volt, a többi a jövedelmek hátramaradásából eredt. A túlkiadások bizony nem jók, nem helyér sek. De, ha már a pénzügyi helyzetet, az országállapotát akarjuk megítélni, vájjon mikor aggasztóbb a pénzügyi helyzet, akkor ha 5—6 millió túlkiadás van, vagy akkor,ha ajövedelmek maradnak hátra 31 millióval? (Élénk tetszés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) En azt hiszem, hogy az utóbbi csakugyan rosszabb. (Helyeslés jobbfelöl) De a képviselő ur ki is számítja a helyzet borzasztó voltának felderítésére, hogy, az igaz, a pénzügyminister nem mondta meg, hogy mennyi kölcsönre lesz szükség, de kimondta, hogy az ő számítása szerint az abból származó állandó teher körülbelül negyedfél millió lesz, ebből aztán azt mindenki kiszámíthatja, hogy ennek 70 millió államadósság felel meg. Először megjegyzem, hogy a pénzügyminister nemcsak a felveendő kölcsön kamatait, hanem azt azon összegekkel együtt értette, melyeket a költségvetésben, hogy azután túlkiadások ne legyenek, esetleg növelni kell. (Egy hang balfelöl: Ez ugyanaz!) Engedelmet kérek, ez nem ugyanaz. De egyben igaza van a képviselő urnak, abban, hogy most, ha már kölcsönről beszélünk, a 37* millió körülbelül 70 millió adósságnak felel meg. Ebben már előnyösebb volt a helyzet 1873-ban, mert akkor 37« millm kamat csak 40 millió kölcsönnek felelt meg. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) A ki javulást lát abban, hogy a kamat 87*% legyen, hogy csak kézi zálogra adjanak pénzt, rövid időre, azzal szemben, hogy 5%-ra és renté-re adnak kölcsönt, annak én sem a gustusát, sem az igazságszeretetét nem irigylem. (Tetszés a jobboldalon.) De még egyet. A képviselő ur azt mondta, hogy ezen hiteljavulásiiak az az oka, hogy akkor még a kormánynak nem volt meg — nem is tudom, hogy mondta — olyan erős consortiuma. Hát akkor kézi zálogra, 87*%-ra ugyanazon consortium adott pénzt. (TJgy van! Derültség jobbfelöl.) Itt is tehát az igazságtól nagyon messze maradt a t. képviselő ur. Még egyet — és ezen állításnak csak egy tételére fogok hivatkozni — (Halljuk!) mely talán hasonlóképen nem egészen a mostani helyzet ellen bizonyít. (Halljuk!) A képviselő ur felhozza, hogy az állami jövedelmek gondolom 113 millióval vannak nagyobbra emelve, ebből tehát azt is lehetne következtetni, hogy ez mind adóemelés. Enyedy Lukács: Nem mondtam. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mondta, de egyet hasonlólag nem mondott, pedig ez nevezetes tétel s azon haszontalanul kidobott kölcsönökkel és adókkal is egy bizonyos fokig alighanem szembeállítható, mm mondta tudniillik azt, hogy akkor az összes államvasutak bruttó jövedelme 5.600,000 frt volt, a múlt évben pedig nemcsak előirányoztatott, hanem egészen vagy csak kevés hiján be is folyt 33 millió. (TJgy van! jobbfelöl.) Ebből a jövedelemtöbbletből tisztán a vasutakra 28 millió esik. De ez talán csak nem válik hátrányára a mostani helyzetnek s nem arra való, hogy ezért felelőssé tétessék az a kormány, a melynek idejében ezek a többletek létesültek? (Mozgás a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én a benyújtott határozati javaslatok egyikét sem fogadom el. És ezt röviden indokolni fogom. (Halljuk!) Mind a két képviselő urnak, ki ez iránt nyilatkozott, igaza van abban, hogy volt igenis eset, midőn egy parlamenti enquéte lehetőségét vitattam és volt eset, midőn annak czéltalanságát, helytelenségét állítottam. Tettem pedig azért, mert a parlamenti enquéteket bizonyos esetekben elvileg kizártaknak nem tartom; de természetesen a magam megítélésének tartottam fenn akkor és tartom fenn ma is, hogy mikor és mily esetben tartom azokat alkalmasoknak. Midőn 1873 ban a 2l-es bizottság indítványoztatott, igaza van a képviselő urnak, én részemről azt mondtam: ha a