Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-242
242. országos ülés májut> 15. 1886. 131 latát pártolom. (Élénk hosszan tartó helyeslés és éljenzés a bal- és szélső haloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t.képviselő ur beszédében már mintegy szemrehányást is észleltem azért, hogy a fenforgó kérdésben és a be adott határozati javaslatokra nézve nem nyilatkoztam. A magam részéről szívesen tettem volna ezt már tegnap is, ha a képviselőháznak beosztott ideje lehetővé tette volna; de nem akarom a t. ház türelmét a megszokott időn túl próbára tenni. Most azonban lehetőleg röviden ugyan, hogy a bejelentett interpellatiónak beszédem útjában ne álljon, kötelességemnek tartom álláspontomat ez ügyben jelezni, fentartva, hogy ha szükséges, a vita további folyamán részletesebben is nyilatkozhassak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, t. ház, azon váddal szemben, hogy a kormány nem őszinte és hogy a kormány takargatja a helyzetet, bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ha valaha méltatlan volt e vád, méltatlan épen akkor, midőn a kormány a jelenleg szőnyegen lévő törvényjavaslatokat beterjesztette. Mert méltóztassanak elhinni, hogy ha a kormány kérte volna, mint akárhányszor történt, a póthitelt, a 4 milliót, majd, midőn az 1884-ki zárszámadások letárgyaltattak, az ezekben mutatkozó túlkiadás fedezését és az 1885-ki zárszámadások után az ott mutatkozó hiányét, azt hiszem, minden feltűnés, minden nagy vita nélkül, czélt érhetett volna. Miért választotta tehát ezen utat? Nem azért, a mit mondanak azok, kik minden áron az államtönkről szeretnek, kevesebb igazsággal mint erővel beszélni; hanem a,zért, mert az adott viszonyok közt én a magam részéről is és mi mindnyájan helyesnek tartottunk egy általános figyelmeztetést az egész ország számára. Mert bocsássanak meg, akár mit mondjanak, én elismerem — és ennyiben nem tagadhatok bizonyos gyöngeséget a kormány részéről — hogy a kormánynak, még ha ezerfelői jöjjenek is bár magukban véve czélszerü ügyekben kívánalmak, ha nincs meg rá a kellő pénztári alap, erővel kell bírnia azokat visszautasítani. Ezt elismerem; de oly kegyetlen vádak, minők ma emeltetnek, megszűnnek igazságosak lenni akkor, mikor a nyomás nem egy oldalról, de mindenfelől jött (Ellenmondások a baloldalon. Igaz! Ugy van! a jobboldalon) s épen azon tereken, hol a túlkiadások mutatkoznak. {Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon. Közbekiáltások: Adatokat kérünk. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Én igazságom érzetében nyugodtan tudtam hallgatni a legkeményebb vádakat is, nem tudom, mit éreznek önök, hogy annyira nyugtalanítja önöket a legkisebb ellentét. (Tetszés a jobboldalon.) T. ház! Miből erednek ezen túlkiadások ? Az egyik és a legnagyobb tétel — nem keresek bűnbakot, sőt vissza fogom e vádat utasítani — mutatkozik részben az állami, részben pedig kisebb mértékben az állami biztosítékot élvező vasutaknál. (Halljuk! Halljuk!) A mi az állami biztosítékot élvező vasutakat illeti; azok törvényen alapuló követeléseikkel, ha alaposan felszámittatnak, természetesen el sem utasíthatók. A rni az államvasutakat illeti, most a képviselő uraknak egyik legnagyobb fegyverük, hogy azt mondják: miként lehet az, hogy a közlekedési ministerium, hogy a kormány — mert abban igazat adok az előttem szólott t. képviselő urnak, hogy nem egyes ministerek, de a kormány felelős ily eseíben, ezt előbb észre nem vette? Emlékeztetem a t. képviselő urakat — legnagyobb részt 1884 óta történt — hogy valahányszor a közlekedési ministerium megpróbálta az államvasutak igazgatásába és kezelésébe az addiginál nagyobb mérvben bele nézni, nincs az országnak oly ellenzéki lapja, a mely a ministert túlkapással, (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és szélső balfelöl. Ügy van! jobbfelől) az államtitkárt indokolatlan ambitióval ne vádolta volna. (Nagy mozgás és ellenmondások a bal- és szélső' balfelől. Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez az egyik, de menjünk a többire. A nagyobb túlkiadások ugy most, mint azon egész időből, a melyet felemlítenek, mely ministeriumoknál mutatkoznak? (Halljuk! Halljuk!) A ministeriumokról beszélek most, nem periig az államvasutakról, mert ez a közlekedési ministerium alatt áll ugyan, de igazában elkülönített költségvetéssel bir. Mutatkoznak a közoktatási, az igazságügyi és a íöldmívelés-, ipar- és kereskedelmiministeriumoknál. Nem fogok, t. képviselőház, sem a pénzügyi, sem a zárszámadási bizottságról beszélni; de ha bizonyítékokat kérnek, mutassák azt meg nekem, hogy mikor történt az, hogy épen ezen három ministeriumot azért bántották volna, mert a kitűzött czélokra sokat költöttek, nem pedig azért, hogy miért nem költenek többet? (Nagy zaj és elleamondások a hal- és szélső balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Engedelmet kérek, ez factum s ezt eltagadni semmiféle körülmények közt sem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) De azt hiszem, t. ház, ezen alkalommal talán jó lesz azzal tisztába jönni, mert most túlságosan odaállított dolgok áthatnak a jövendőre, hogy mit értenek t. képviselőtársaim és mit értünk mi, legalább én, budgetszeru eljárás alatt a túlkiadások és póthitelek szempontjából? Én azt gondolom, t. ház, hogy a 7 t kimondani, hogy soha póthitel, soha semminemű túlkiadás nem fordulhat elő, nem lehet; (Ugy van! a jobboldalon.) mert ez min denütt előfordul a világon és elő is fog fordulni mindig. De viszont igenis,, ha a szükség előre látható — s ebben talán egyetértünk — fel kell azt venni a költségvetésbe. Ha előre nem látható, 17*
