Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

180 242. országos ülés május 15. 1886. fogja magát viselni és hogy meg fogja tartani a költségvetési előirányzatot; azt hiszem, hogy tőlem, nem az ellenzéki embertői, hanem olyantól, aki nem a szavak után, hanem a tettek után szokott ítéletet mondani, nem kívánhatja senki, hogy én higyjem, hogy a t. kormány a ministertanács határozatát jobban fogja respectálni, mint a háznak határozatát. A t. ministerelnök ur még nem nyilatkozott az iránt, hogy az általunk indítványozott vizsgálóbizottság kiküldéséhez hozzájárul-e vagy sem. A ministerelnök ur, aki egész nagyságát a parlamentnek köszönheti és a ki daczára ennek, sokkal többet tett mint bármely elődje arra, hogy a parlamentnek hatalmát megtörje, kevés dologban eonsequens politikai tekintetben, de egy dologban mindvégig consequens volt, mint ellenzéki ember és politikai vezérférfiú is, abban az egyben, hogy a parlamenti vizsgálóbizottságoktól fázott. Madarász József: No még akkor nem ! Enyedy Lukács : Engedelmet kérek, 1873-ban, mikor a 21-es bizottság e házban indítványoztatott, a t. ministerelnök ur akkor mondott beszédében hozzájárult ugyan ahhoz, de határozottan kijelentette, hogy nem tartja a parlamentarismussal egészen összegyeztethetőnek. A t. ministerelnök ur a parlamenti vizsgálóbizottság küldésének egyáltalában ellenzője volt; pedig semmi sem emelheti jobban a parlament tekintélyét, mint épen parlamenti vizsgálóbizottságok kiküldése. Ez tünteti fel leginkább, hogy a parlamentben megvan az akarat és erő is arra, hogy meggyőződését éi vényre emelje. Angliában, melyet a parlamentarismus mintájának és hazájának neveznek s melyre oly sokszor szoktak hivatkozni, ily parlamenti vizsgálóbizottságok kiküldése igen gyakori volt; Grey, Grladstoue, Russel és. Palmerston alatt igen sokszor küldtek ki ily vizsgálóbizottságot, különösen pénzügyi dolgokban. Csak egyre akarok hivatkozni, tudniillik 1856- vagy 1857-ben kiküldetett egy pénzügyi vizsgálóbizottság azzal a feladattal, hogy a parlament ellenőrzési jogát gyakorolja és tegyen előterjesztéseket arra nézve, hogy miként lehetne a krimi háború által okozott túlkiadásokat, terheket a népre nézve enyhébbé tenni. Maga a kormány járult hozzá ezen vizsgálóbizottság kiküldéséhez anélkül, hogy abban a saját személyére nézve bizalmatlansági szavazatot látott volna. A t. ministerelnök ur, mondom, még nem nyilatkozott az említett határozati javaslat elfogadá•< sara nézve, de mivel a múltból lehet következtetni a jelenre is, azt hiszem, alig fog hozzá járulni a parlamenti bizottság kiküldéséhez, habár nincs kizárva, nem példátlan, hogy nézetei e tekintetben is megváltoztak. (Derültség a szélső baloldalon.) De, hogy én a parlamenti bizottság kiküldését szükségesnek tartom, nemcsak anyagi, hanem | számszerű okoknál fogva is, erre — nem akarom a ház türelmét tovább igénybe venni — csak egy csattanós példát fogok illustratióul felhozni, annak bebizonyítására, hogy a bizottság kiküldésére szükség van. (Halljuk!) Gyakran hivatkoznak az 1882—1883-iki zárszámadási eredményekre. A pénzügyminister ur tegnap is hivatkozott rá. Ennek eredményeivel szemben én valóságos zavarban vagyok. Előttünk három, egészen egyforma hitelességű adat áll arra nézve, hogy mennyivel volt az 1882—1883-iki kezelési év tényleges eredménye kedvezőbb az előirányzatnál. Az állami számvevőszék jelentése alapján a zárszámadási bizottság, az 1882—1883-iki eredményt kedvezőbbnek mutatta az előbbieknél 15.551,645 forinttal, a pénzügyminister ur 1884ben, mikor exposéját a házban előadta, ez összeget 13.500,000 forintra tette; a pénzügyi bizottság mostani jelentésében, valamint a pénzügyminister ur tegnapi beszédében a különbözetet már csak 5.300,000 forintra teszik. (Derültség abal és szélső baloldalon.) Már most, t. ház, kinek adjak hitelt? A számvevőszék 15 millióra teszi, a pénzügyminister ur egy nap 13 millióra, a pénzügyi bizottság jelentése meg már 5 millióról szól. Én mind a három forrást egyenlően hitelesnek ismerem és nincs niódom, hogy a helyzet valódi állásáról meggyőződést szerezzek. Azonban azt hiszem, legalább nem tudom máskép magyarázni, mint ugy, hogy ez összegnek másképen kell feltűnnie, mikor a költségvetésnek csillognia kell s egészen másképen akkor, ha a csillogás nem használ, (Igaz! Ügy van! abal-és szélső baloldalon,) ha valóságos pénztári hiányok fedezéséről, van szó. Ezek alapján én sem nem találom a garantiákat, melyeket a pénzügyi bizottság javaslatba hozott, elégnek, sem nem képzelhetem, hogy Magyarország közvéleménye és Magyarország parlamentje mikép győződjék meg arról, hogy az ország pénzügyi helyzete milyen, ha nem küldünk ki ko noly parlamenti bizottságot a helyzet megvizsgálására. Szükséges ez azokon kivül, miket Helfy Ignácz t. barátom tegnap felhozott, még azért is, hogy ha azt akarjuk, hogy Magyarország hitele ismét helyreálljon, mert már a külföldi lapok is foglalkoznak Magyarország pénzügyi helyzetével és hitelével s nagyon tartok tőle, hogy e hitel alapja nagyon meg van ingatva. Most terveznek önök nagy pénzművelet kötését sbizonynyal sokkal nehezebben fognak meghallgatásra találni, mint azelőtt, hogy pedig a helyzet megjavuljon, arra csak egy mód, van tudniillik a nemzet komoly elhatározása és e határozatának documentálása az által, hogy pénzügyi helyzetét komoly vizsgálat al& veszi. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindezek alapján nem szavazom meg a póthitelt, hanem Helfy Ignácz t. barátom határozati javas-