Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

242. országos ülés május 16. 18í>6. 129 dik, harmadik pártfogoltjától sem. Ez az eljárása a kormánynak, hogy a parlamentarismust ekkép az ő legsarkalatosabb jogában sérti. Ez okozta nem csekély mértékben azt, hogy államháztartásunkban az egyensúly ily óriási mértékben van megingatva. (Ugyvanla szélső baloldalon.) A budgetjog, t. ház, fontos és nagy jelentőségű jog. Az a parlament, a mely ezt a jogot meg nem tudja védelmezni, feláldozza a nemzet jövőjét; mert minden korban fontos volt a népeknek az, hogy szabadságukat megoltalmazzák, megvédjék, de sohasem volt oly fontos, mint a jelenkorban. Megmondom, hogy felfogásomat mire alapítom. {Halljuk!) A parlamentarisrmnäugy fejlődött ki Angliában, hogy a megosztott souverenitás a szembenálló korona és a nép, két egyforma tényező, a melyek egymás nélkül nem vehetik igénybe a népek erejét. Az angol parlament sohasem engedte meg az állandó hadsereg kifejlődését, mert érezte és tudta, hogy e mellett a parlament tekintélye kell hogy alább szálljon. De, t. ház, a modern Európában e rendszert, a mint volt, tovább fentartani nem lehetett. Az állandó hadseregek szertelenül elszaporodtak és csak a közelmúltban méltóztatott a t. ház egy ily törvényjavaslatot megszavazni, a mely a koronának jogait rendkívül erősítette a nemzet jogainak csorbításával, (ügy van! a szelő baloldalon.) Az egyensúly, a mely kell hogy meglegyen a megosztott souverenitás tényezői között, nem forog fenn többé és az által van megszavazva, hogy az egyik tényező mindenkor a fegyvert dobja a serpenyőbe: akkor a legjobban megfeddendő eljárás az, hogy a parlament nem védi meg saját jogait. (Zajos helyeslés balfélől.) Hogy a souverain jogokat mennyire kell megvédelmezni, nem hivatkozom sem republikánusokra, sem demokratákra, de hivatkozom arra, a ki mindnyájunk előtt a legnagyobb tisztelet és szeretet tárgya: Magyarország koronás királyára. A korona, t. ház, megvédi a saját jogait; méltóztassanak visszaemlékezni a közelmúlt történetre. Akkor, a mikor a Deák-párt ült azon padokon (A jobboldalra mutat) s mikor innen az ellenzék által sarokba szoríttatott a botbüntetés eltörlése végett, akkor a mikor a liberális eszmék behozatala körül folyt a pártok között a verseny, a Deákpárti kormány — hajói emlékszem Horváth Boldizsár volt az igazságügyniinister — a mint egyik napon felmerült a parlamentben a botbüntetés kérdése, hogy az ellenzéket megelőzze, másnap beterjesztette a törvényjavaslatot a botbüntetés eltörlése iránt. Magyarország királya sokkal humánusabb, semhogy neki ez ellen kifogása lett volna, de mégis legkeményebben megdorgálta a magyar kormányt azért, hogyan merészelt ide egy törvényjavaslatot beterjeszteni, a nélkül, hogy azt előzőleg a koronának bemutatta volna. KÉPVH NAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. így védelmezi meg a korona jogait és praerogativáit. Tovább megyek, t. ház. (Ralijuk !) Egy alkalommal egyik ministeriumban kineveztek egy tiszteletbeli segédfogalmazót. A korona azt a kinevezést nem hagyta helybe, mert azt mondotta: „A czímek osztogatása az én jogom; tiszteletbeli hivatal pedig czím. Tessék kinevezni akár ministeri tanácsost is, de tiszteletbeli hivatalt csak a korona adhat." Ily csekélységekig megy a korona jogainak megvédésével és helyesen teszi. Én csak példát akarok venni és azt mondom, hogy önök, a kik a népet képviselik, védjék meg a népnek jogait ugy, mint a korona megvédi a sajátját. (Élénk helyeslés balfélől.) De hivatkozhatnám még számos más példákra, így például arra, hogy a korona kikötötte magának azt is, hogy minden szerződés keretén kivül álló egyezmény útján kifizetendő bizonyos pauschalék csak a korona jóváhagyása után legyenek kifizethetők. A korona e jogát fentartotta és a ministerium ezt tiszteletben tartotta, de a parlament jogát nem, mert e túlkiadásokat megteszi és azokat utólagosan a zárszámadások által igazolja. Ha mi, t. ház, e gyakorlatot követjük, hogy ily veszedelmes lejtőre jutunk, nagyon félek, hogy a nemzetben, melyelőtt a parlament tekintélye már ugy is nagy mértékben meg van ingatva, ezen jogkör feladása által teljesen meg fogják semmisiteni még azon csekély bizalmat is, a melyben ez idő szerint a magyar nemzet részéről részesülnek. (Zajos helyeslés balfélől.) Mert, t. ház, abban nincs igaza a t. pénzügyminister urnak, midőn hivatkozik arra, miszerint hogy ne költekeztek volna túl a minister urak, hiszen a zárszámadási bizottság megadta a felmentvényt és a zárszámadási bizottság jelentése alapján megadta a felmentvényt a t. ház is, tehát nem volt semmi oka a t. kormány egyes tagjainak félni attól, hogy valami túlkiadásokba bele ne bocsátkozzanak. Én minden egyébtől eltekintve, minden államférfiutól, a ki Magyarország kormányzására vállalkozik, első sorban törvénytiszteletet követelek és elvárom mindegyiktől, hogy a fennálló törvényeknek érvényt szerezzen. De az sem áll, hogy a zárszámadási bizottság nem teljesítette volna kötelességét. Sőt ellenkezőleg, 1875 óta alig van a zárszámadási bizottságnak egyetlen jelentése, a melyben a legkeményebben, néha enyhe szavakkal, ne feddené a kormányt a túlkiadások miatt. Hanem a t. ház, miután a felmentvényt megadta, ép oly kevéssé törődött azzal, hogy a határozati javaslatoknak elégtétesék, mint a t. kormány, a mely nem tett azokkal egyebet, mint hogy papírkosárba való anyagnak tekintette. így állván a dolog, szép ugyan az, hogy a t. kormány felteszi magában, hogy ezentúl jobban 17