Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

128 241 országos ülés május 15.1886. rült fel a beruházásoknál és mennyi túlkiadások merültek fel a rendes kiadások keretén belül, mert csak ez adhatja hű illustratióját annak, hogy a tálkiadások által okozott deficitek miként keletkeztek. Azt hiszem, meglehetősen meglepő lesz az az adat, melyet be fogok mutatni (Halljuk!) Előre bocsátom a rendes kiadásokat. A rendes kiadások keretén belül vannak túlkiadások és megtakarítások. Budgetjogi szempontból, de pénzügyi szempontból sem fogadhatom el ezt, mivel az egész költségvetésben átruházási jog valamennyi tételre nem létezik, nem fogadhatom el jogosultnak, hogy az egyes tételek alatt történt megtakarításokkal fedezzenek más czímek alatt előfordult túlkiadásokat. (Helyeslés a bal- és szélső lalohlalon.) De nem akarom a t. kormánynyal szemben ezt a jogot használni, hanem a legenyhébb módot választom és csupán azon túlkiadások okát mutatom fel, melyek a megtakarításokon felül mutatkoznak. Az összes túlkiadás a rendes kezelésben 1879-től 1884-ig 85.665,000 forintot tesz; az összes megtakarítások — ebből azon nagy összegek, melyek átfutó természetűek, ki vannak vonva, pé dául a pénzverés és az ingó vagyon beszerzése, ez egy oly tétel, mely nemcsak számszerűleg, hanem budgetileg is áll — mondom, a tulkiadásokkal szemben állnak a megtakaítások 45.460,000 forint erejéig, tehát — az egyetlen egy 1882 iki évet kivéve, minthogy 1882-ben az előirányzottnál kevesebb adatott ki 600,000 írttal.— a tálkiadás 40.205,000 forint a rendes kezelésben, a mi öt évet véve föl, átlag 8 millió évi túlkiadást eredményez a rendes kezelésben. Ha szembe állítjuk ezzel azon eredményeket, melyek a beruházásoknál mutatkoznak, az ellenkezőt találjuk. A beruházásoknál egyetlen egy évben 1879-ben voltak túlkiadások, mindösszo 3.115,000 forint, a többi években kivétel nélkül mindenikben megtakarítás volt legalább a zárszámadás szerint és a végeredmény az, hogy összesen 3.500,000 forint túlkiadással 5.520,000 megtakarítás áll. Tehát az egész kezelési időtartam alatt a beruházásoknál 2 millióval több volt a megtakarítás, mint a túlkiadás. Ebből világosan kitűnik, hogy nem a beruházások lehettek azok, a melyek szemben a költségvetési előirányzattal, megzavarták az államháztartásban az egyensúlyt. (Ugy van! a bál- és szélső baloldalon.) És hogy ez igy van, kitűnik szintén az 1885-ik évben bejelentett túlkiadásokból, a melyek 6.700,000 forintra rúgnak és a melyek közül beruházásokra nem fordíttatott több, mint 372,743 forint, a többi mind a rendes kezelésben felmerült túlkiadás. Ez igy van a t. pénzügyminister ur által benyújtott kimutatásban. Ha az összegeket szembe állítjuk, azt fogjuk találni, hogy az 1884-ben és 1885-ben azon tételekben, a melyekre nézve póthitelek kérettek, beruházásra fordíttatott 4.447,000 forint, a kevesebb bevétel a pénzügyi tárczánál és a közösügyes tételeknél 5.600,000 forint, végre pedig a mi a főösszeg: túlkiadás a rendes rovatoknál 17.600,000 forint. Tehát nem a beruházásoknál, hanem a rendes kiadásokban van a baj. Es ez, t. ház, nem lehet meglepő előttünk, mert tudjuk azt, hogy a t. ministerelnök ur által inaugurált kormányrendszer megengedte egyfelől a bureaucratia túltengését, a mi igen drága intézmény, másfelől a kormányzat rendszerét arra fektette, hogy a vezér nem egy nemes zászlót visz előre, a melyen a nemzet kötelességei mellett ott állnak a nemzet jogai és szabadsága is, hanem egy magas póznán visz a nemzett előtt egy kenyérkosarat. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon) És t. ház, a mely kormány nem támaszkodik eszmére, a mely kormány azt teszi, íiogy az egyéneket és választókerületeket egyenként akarja megnyerni, a magénérdekeket egyenként akarja istápolni, az önkéntelenül azon helyzetbe fog sodortatni, a melybe a t. ministerelnök ur kormánya, sodortatott. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Valóban furcsa hatást tett rám Hegedűs Sándor t. képviselőtársam azon előadása, a midőn mondja, hogy kétféle emberek vagyunk mi képviselők, azt hiszem, csak a kormánypártiakat értette, mert a mi ke Ivünkért édes keveset szoktak megtenni, hogy mi képviselők kétféle emberek vagyunk a költségvetés megszavazásánál és azután az év folyamán. Hát erről eszembe jut Faust azon mondata, hogy: „Két lélek lakik, ah! e kebelben itt" „Se kettő egy a mástól elszakadni vágyik." Hanem ha már ilyen Faust-szerű gondolkozásba merült a t. képviselő ur, vigyázzon és gondoskodjék arról is, hogy ha már azok, a kiket értett, eladták magukat az ördögnek, abban a sorsban ne részesüljenek az ördög részéről, a melyben Faust részesült. (Hosszantartó derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Hegedűs Sándor t. képviselőtársunk elegiájára egészen komoly szóval akarok vála szólni. (Halljuk!) A t. kormány el van látva egy hatalmas, megtámadhatatlan vérttel mind azokkal az igényekkel szemben, a melyek egyes képviselők és egyes kerületek által iránta támasztatnak. A t. kormány eldobta e vértet, mert nem használja föl a budgetjog tiszteletben tartását. Ha a t. kormány tiszteletben tartja a budgetjogot, minden — hogy ugy mondjam — kunyoráló képviselőnek azt mondhatja: Uram, erre nincsen előirányzatom, ezt nem tehetem. De ha arra a lejtőre lép, a melyre már lépett is, hogy az egyiknek kedvezményt nyújt az előirányzat túllépésével, ez a budgetjog megsértése, de akkor nem tagadhatja meg egy mäso-