Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

242. országos Ülés május lő. 1886. 127 társaink is, kik zárszámadásokkal némileg foglal­koznak, bizony az átfutó kezelésre vajmi ritkán vetnek csak egy tekintetet is. Nem is könnyű azokon elmenni és csak némi combinatió után lehet azon egymással összefüggő tételek természe­tét megérteni. Én megkísértem, hogy a t. háznak képet nyújtsak arról, mikép járt el a t. kormány a pénzkészletekkel 1880, óta. (Halljuk! Bálijuk !) A t. pénzügyminister ur azt mondotta tegnapi beszédében, hogy 1880 óta összesen 37 millió frt erejéig vétettek a pénzkészletek igénybe. Ezen összeg apadt az 1882—83-iki kedvezőbb eredmé­nyek által 5 millióval, továbbá a 18 milliós hitel­ből a vasműveket illető 4 millióval együtt 9 200,000 írttal, úgy hogy íenmaradt 22.200.000 frt. Hát, t. ház, én sajnálattal vagyok kénytelen bevallani, hogy az én számításom eredménye a t. pénzügyminister ur számításától teljesen elüt. Hogy számításom követhető legyen és ellenőrizhető, bátor leszek megmondani, hogy miként jártam el. (Halljuk!) Az átfutó kezelésben 3 czím alatt vannak a pénzkészletek elszámolva. Az egyik az államra nézve cselekvő, tudniillik azon előlegek összege, a melyek az év folyamán az állam részéről kiadatnak. Ott vannak továbbá idegen pénzek, azok a különféle czímen már az állampénztárba befolyó összegek, a melyek az államot terhelik. És hogy ezen két összeg közt a viszony teljesen megérthető legyen, combinatióba kell belevonni a pénztári maradványoknak a mérlegét, az adósság összegét. Hogy egészen megbizonyosodjam a fe­lől, hogy correcte jártam el, úgy, a mint eljárni óhajtok, a legilletékesebb hatósághoz, a legfelsőbb szám^zékhez fordultam s megkérdeztem, hogy vájjon igy eljárva, csakugyan azon eredményre fogok-e jutni, hogy az idegen pénzeket, az állam által felhasznált készleteket kiszámítsam. A szám­szék erre teljesen megnyugtatóit avval, hogy erre csakis ez utón lehet jutni. Számításom eredménye a következő: (Hall­juk!) 1880-ban igénybe vétetett 22.231,000 frt; í881-ben 13.309,000 frt; 1882-ben a pénztár állapota javult 3.069,000 írttal, viszont 1883-bau, ha a pénztárkészletekből levonjuk azt a 4.000,000 frtot, a mi a kincstári utalványok fedezésére kibo­csátott papirjáradékból ered és a mi a bevételek közt szerepel, azt találjuk, hogy a pénztári hely­zet romlott 2.381,000 írttal. 1884-ben igénybe vétetett 10.370,000 frt. Hogy 1885-re mennyi vétetett igénybe, azt ez idő szerint tudnom nem lehet. De ezen számadásnak äz eredménye az, hogy 1884 végével a t. kormány a kezelése alatt lévő idegen pénzekből összesen igénybe vett 97.109,000 frtot; ezen 97 millió frtra pedig tény­leg tartozott 45.422,000 írttal, tehát a pénzkész­letek, miket a t. kormány ezen a czímen igénybe vett, 45.422,000 frtra rúgnak, Hogy már mostan ezeknek fedezésére elegendő lesz-e ez a 20 millió forint, vagy 22 millió forint, a mit a t. pénzügy­minister ur a pénztári készletek kiegészítésére akar fordítani, én alig merem hinni, annál kevésbbé, a midőn gondolok arra, hogy a midőn t. elődje Széll Kálmán a pénztári készletek kiegészítésére 20 millió forintot, gondolom akartj akkor ő idegen pénzekért nem tartozott többel, mint 54 millió írttal; ŰCIH épen 2M netto-tartozás ez, hanem a különbözet a két tétel közt 43 millió frt az érin­tett időszakban. Ezek alapján tehát, t. ház, azt hiszem, a t. pénzügyminister ur alig lesz abban a helyzetben, hogy az ő szükségletét a pénztárkészletek kiegé­szítése tekintetében 20 millió írttal fedezhesse és ebben talán nem tárta fel őszintén a helyzetet; valamint egy kis tévedést követett el beszédében, a melyben ő igen rózsaszínben festette azokat a megtakarításokat, a melyek a pénztári készletek útján az ország pénztárára erednek, azt mondván, hogy ezen az úton mintegy 8 millió frt takarítta­tott meg kamatokban. Már engedelmet kérek, t. pénzügyminister ur, a mint én tudom legalább, azon idegen pénzekért, a melyeket az állam igénybe vesz, kifönösen a letéti pénzekért 4 % kamatot fizetett. Az egész különbözet tehát az átfutó-pénz és rente-pénz közt 1% és egy tört, a mi nem oly előny, a miért érdemes volna az álla­mot a folyton szaporodó függő adósságok veszé­lyének kitenni. Mert azt értem, t. ház, hogy ha egy állam az ellenség által megtámadtatik, hogy ha a kormány nei%tudván magán másképen segí­teni, az ő kezelése alatt levő pénzkészleteket fel­használja a haza védelmére, azt értem és helye­selném, (Helyeslés a szélső baloldalon) de hogy az államháztartásban felmerülő rendes szükségle­tekre ezen pénzkészletek igénybe vétessenek és a kormány e legvégső eszközhöz nyúljon, ezt helyeselni egyáltalában nem tudom. (Elénk helyes­lés a bal- és szélső baloldalon.) A t. kormány által egyenként és együttesen arra történik folyvást hivatkozás, midőn a meg­zavart pénzügyi helyzetről van szó, hogy azt a beruházások okozzák; különösen pedig midőn a túlkiadások fölmerülnek, első sorban a vasutakat akarják bűnbaknak feltüntetni, másodsorban pedig keresnek építkezéseket, mindenféle olyan dolgo­kat, mik a közvélemény előtt bizonyos tetszetős színben állanak, hogy a túlkiadások ódiumát elhá­rítsák. Én ezt igen bölcs tacticának tartom, de sajnálom, eonstatáJni vagyok kénytelen, hogy ezen állítások a tényekkel össze nem egyez­tethetők. Igyekezni fogok, t. ház, a zárszámadásokból vont adatokkal megmutatni, hogy Magyarorszá­gon a túlkiadások tulajdonképen honnan erednek. (Felkiáltások balfelől: Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminister urnak kormányzati ideje óta 1879-től 1884 ig mennyi túlkiadás me-

Next

/
Thumbnails
Contents