Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-242
J26 2^« OTBaágOs ftlés május 15. 1886. — mint ezt a t. pénzügyminister ur tegnapi beszédében elismerte és annak vette indokául, hogy az adók emeléséről nem lehet szó —- ezen válság hatása mulhatlanul érezhető lesz a pénzügyi helyzeten; a vasutak jövedelme nem fog megfelelni az előirányzatnak; az arany-agió sokkal magasabb, mint előirányozva van és pedig 2 1 /a%-al magasabb; ha a szeszadó az év második felében határozottan sokkal kisebb jövedelmet fog hozni, mert országszerte a szeszgyárosok kénytelenéi; üzemüket reducálni; az államjószágok eladása f-em sikerülhet ugy, a mint előirányozva volt, nem fog sikerülni annak alapján, a mit a pénzügyminister ur mondott, mert még az előző évekből eladásra szánt jószágok nagy része maradt eladatlan; a póthítelre felveendő kölcsönnek terhe nincs még előirányozva, pedig a póthitel kamatja 3V2 milliónál aligha nem több és e tekintetben az én számításom a pénzügyminister ur számításával nem egyezik, mert a teljes összeg, melyet a pénzügyminister ur 1886-ban kölcsön útján lesz kénytelen fedezni a következő: kell neki 18S6. évi deficitre 25 milliónyi fedezet, kell a póthitelre 30 millió, kell neki az ő saját állítása szerint, 20 milliónál több a pénztári hiány fedezetére és megkell legalább 15 millió azon kevesebb bevételek fedezésére, a melyek az Í886. évi költségvetés keretén belül az általam felhozottak alapján elő fognak állani. Ez összesen mintegy 90 millió, a minek évi kamatterhe 4 1 /* millió, tehát kerek egy millióval több, mint a pénzügyminister ur mondta. De bármint legyen is ez, a hetvenes években, mielőtt a ministerelnök ur kormányra lépett, következők voltak a deficitek: 1871-ben volt a deficit 16 millió, 1872-ben 21 millió, 1873-ban 35 millió; és ezen három éven át egymásután növekedő deficit arra birta a Deák-pártot, hogy nemcsak saját kormányát megbuktassa, hanem arra birta, hogy maga a párt is lemondott hatalmi állásáról, hogy maga a párt is bevallotta, hogy ezen eredmények után a hatalmat továbbá gyakorolni nem akarja. Tessék ezzel összehasonlítani az utolsó évek deficitjeit: az 1884. évi deficit 51 millió, az 1885. évi 58 millió és 1886-ban legalább 50 millió lesz a deficit. Ezen eredményekkel szemben a pénzügyminister ur azt mondja, hogy legalább az ő részéről — én azt hiszem ugyan, hogy nem ő róla van szó, hanem az egész kormányról, mert ez a felelős érte (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) — daczára ennek azt mondja, hogy ő igenis érez magában bátorságot, majdnem mondanám vakmerőséget arra, hogy jövőre is vezesse az ország dolgait. A pénzügyminister azt mondja, hogy ő a mi személyét illeti, odáig akarja az ügyeket vinni és tárczáját kezelni, mig ezen bonyolódott helyzet megszűnik; (Felkiáltások a szélsöbaon: Akkor örökös lesz! Derültség) azután méltóztassék a t. többségnek e felett dönteni, hogy vájjon ő továbbra is megtarthatja-e helyét vagy sem? Hát t. ház, én ebben a t. pénzügyminister ur részéről legalább is logicát a felfogásban nem találok. Mert mikor hallotta valaki, hogy egy bajnak az orvoslását, egy műnek a megjavítását és helyrehozását épen arra a mesterre bizzák, a ki azt elrontott;! ? (Derültség és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Én ugy tudom és mindig ugy hallottam, hogy a mikor egy elrontott dolognak a javításáról van szó, mindenekelőtt új mestert keresnek. (Ugy van! a szélső balon.) Azon dolog, t. ház, a mire a t. kormánypárt és a t. pénzügyminister ur is nagyon büszke, az Magyarországnak a hitele. Hogy ezt a büszkeségét egész mértékben ki is elégíthesse, megvallom, hogy a kölcsönvételnek minden néven nevezendő módját gyakorolja. Méltóztassék csak egy perczig figyelni arra, hányféle kölcsönt vesz a t. minister ur egy évnek a folyamán igénybe. (Halljuk! Halljuk!) Először igénybe veszi a rendes költségvetési hiányok fedezésére a papirj árad ék-kölcsönt, melyet beruházásokra szintén fel szokott használni. Másodszor állami jószágokat szán eladásra, de ha el nem adhatja, jelzálogkölcsönöket vesz fel rájuk és a zárszámadásokban a jelzálogos adóssággal terhelt jószágok mint eladottak szerepelnek. Harmadszor kibocsát kincstári utalványokat, tehát rendszeresen függő adósságokat contrahál. Negyedszer, az egyes tárczáknáí jelzálogkölcsönöket vesznek föl bizonyos építkezésekre és beruházásokra, részint pedig az alapok pénzét költik el hasonló czélra, mint például a tanítói nyugdíj-alap is, mely majdnem teljesen építkezésekbe van befektetve. Ötödször a.z állam kezelése alatt lévő pénztári készleteket használják, sőt mondhatni kimerítik. Hát, t. ház, ha ez nem hasonlít a bukás szélén álló szédelgőnek eljárásához, (Ugy van! a balés szélsőbaloldalon) akkor nem tudom mihez hasonlít, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon) a szédelgőéhez, a ki kapkod a hitelnek minden hozzáférhető eszköze után. De nevezzék bárminek, egynek nem lehet nevezni: egy jogi állam budgetkezelésének és pénzügyi politikájának. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Felemlítettem a pénztári készleteket és mivel a pénztári készletek használata a mi pénzügyeinkben olyan colossalis szerepet játszik, hogy igazán egyedüli eszköz, legyen szabad ezen kérdéssel is néhány szóban foglalkoznom, (Halljuk!) annyival inkább, t. ház, mivel a pénzkészletek kezelése a zárszámadások partié honteuse-ét képezvén, bizonyos rejtett helyet foglalnak el. Néma pénzügyminister ur oka ennek és ezt csak oly értelemben mondom, hogy még azon t. képviselő-
