Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-242
122 242. országo.-, ölés májns 15. 1886. Való az, hogy összes kiadásaink rendkívül felemelkedtek és adósságunk sokkal nagyobb, mint régebben volt és hogy évről évre növekedik. De kérdem, vájjon mindazon eredmények, melyek ezzel szemben elérettek, semminek sem számítandók be ? Kérdem, ha maga a deficit nem is apadt, vagy ha néha apadt és egyszer meg is szűnt az ordinariumban, (Zaj halfélof) vájjon nem sok olyan vasút épittetett-e, melynek hatása rendkívül kedvező az egész országra ? (Helyeslés johbfelöl) vagy nem épittetett-e meg a fiumei kikötő? (ügy van! jobbfelöl.) Nincs-e Szeged felépítve? Nincsenek-e a Dunán nagy hidak? Nem folytonos-e a vasutak építése ? (Helyeslés johbfelöl. Zaj bálfelöl.) Ezen nincs mit csodálkozni, hanem inkább azon, ha nem méltóztatnának tudni, hogy általánvéve összes ipíiri vállalataink, különösen pedig pénzintéznteink jövedelmei az 1885. esztendőben, daczára, hogy az kedvezőtlen volt gazdaságilag és kereskedelmileg, mekkora jövedelmeket mutatnak fel. Egyes pénzintézeteinknek és iparvállalatainknak milliókra menő jövedelme volt, százezrekre menő pedig igen soknak. Lehetetlen megtagadni bárkinek is, hogy ezen eredmények, a melyek a haza közgazdasági emelkedésére mutatnak, a történt befektetések nélkül elérethettek volna. (Helyeslés johbfelöl.) Én egyébiránt, mint már voltam bátor megjegyezni, t. képviselőház, nem kívántam sem vádaskodni, sem védekezni. Ha a mint bátor voltam mondani: ha nem védenek meg a tények és azon intézkedések, melyeket eszközöltem^ akkor én magamat megvédhetni nem fogom, (Elénk helyeslés és éljenzés jőbhfelöl) de nyugodtan nézek anm.k elébe, hogy mindazok, a kik higgadtan ítélik meg a helyzetet, az én eljárásomat igazolni fogják. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnökl Kénytelen vagyok a t. háznak egy jelentést tenni. (Halljult!) Az ülés kezdetén a jegyző ur felolvasván az interpellatiós könyvet, azt jelentetie ki, hogy abban újabb bejegyzés nem foglaltatik; pedig Zay Adolf képviselő ur bejegyzett egy interpellatiót, de nem oda, a hova szokás, tudniillik a megtett interpellatiók után, hanem tévedésből közbe. Azt hiszem, t. ház, hogy mivel ma az interpellatióknak napja van s minthogy Zay képviselő ur — a mint mondom — bejegyezte a könyvbe interpellatióját, a képviselő ur nem eshetik el azon jogától, hogy azt az ülés végén előtérjeszsze. (Felkiáltások : Halljuk az interpellatiő tárgyát!) Rakovszky István jegyző (olvassa) .• Zay Adolf képviselő ur interpellatiója, a földinívelés-, ipar- és kereskedelmi minister úrhoz, a román vámés kereskedelmi szerződés tárgyában. Elnök: A képviselő ur az ülés végén fogja megtenni interpellatiő ját. Bottlik Lajos: T. ház! Azok után, a miket a ház ezen oldaláról s különösen Horánszky Nándor t. képviselőtársam nagyszabású beszédében a közmunka- és közlekedési minister ur által kért póthitelekre vonatkozólag oly behatókig elmondottak, felmentve érezhettem volna magamat az alól, hogy a törvényjavaslathoz hozzászóljak, de megvallom, nem tagadhatom meg magamtól, hogy azon bár szomorú elégtételnek kifejezést ne adjak, mely szerint a most beterjesztett törvényjavaslat, valamint a t. minister urnak imént mondott beszéde fényesen igazolják mindazt, a mit én az 1885. és 1886. évi költségvetések tárgyalása alkalmával a közlekedési ministerium körében az államvasutak szervezete, kezelése és ellenőrzésére nézve fennállott tájékozatlanságra nézve mondottam. E tekintetben csak a t. közlekedési minister ur és államtitkár urnak akkor tartott beszédeire kell hivatkoznom. Ugyanis a t. minister ur, valamint az államtitkár ur az 1885- és 1886-ik évi költségvetések tárgyalása alkalmával az én számadatokkal támogatott kifogásaim ellenében azzal feleltek, ho^y az államvasutak kezelése ismert jelességű. Ma, mint méltóztatnak hallani, a t. minister ur maga is bevallotta, hogy ott gyökeres reformokra volt szükség. Én a költségvetések tárgyalása alkalmával határozottan és indokolva kijelentettem, hogy nem tartom az 1885- és 1886-ki költségvetéseket reális alapon levőknek. Ezt akkor tagadták és azt mondták, hogy ezen költségvetések teljesen megfelelnek a tényleges körülményeknek. És mi lett az eredmény? Látjuk, hogy 4.075,000 forintnyi póthitelt kér a minister ur. Ez összeg ugyan 4.953,400 forint tulaj donképen, mert 878,400 forintra nem kér ugyan póthitelt, de ez nem tesz különbséget, sőt jobban illustrálja azt, hogy a t. minister ur ma sincs tisztában azzal, hogy a túlkiadások összege mennyire fog rúgni és hogy még longus ordo fog következni. Az igénybe vett póthitelek bármelyikét tekintjük is, arra a meggyőződésre jutunk, hogy az új építkezések, valamint az építési helyreállítások rendszerint tetemesen többe kerülnek, mint előelőirányoztattak és ez arra enged következtetni, hogy szándékosan alacsonyan irányostatnak elő az építési árak akkor, mikor az engedély kéretik a törvényhozástól, hogy az egyensúly papíron legalább kitüntetve legyen, (Ugy van! a baloldalon) különben nagyon szomorú világot vetne a tervezőkre, kik kellő meggondolás és számítás nélkül terveztek. De nem kevésbé feltűnő a túllépések magassága egyes építéseknél s e tekintetben hivatkozom a központi pályaudvarra, mely 4.150,000 forinttal előirányoztatott és 1.306,593 forint, vagyis 31V* 0 /°-al több van mint tényleges kiadás kimutatva. És ez azzal indokoltatik, hogy a munkát siettetni kellett, részbeu pedig, hogy a rendkívüli
