Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-242
242. országos ülés május 15. 1886. 123 rossz talajviszonyok folytán tetemes czölöpölési és vizmerítési munkákra volt szükség és ezek — a mi magában hiba — előre láthatók nem voltak. Valóban bámulatos, t. ház, hogy a közlekedési minister ur a költségtöbbletre nézve, melvek 1881ben és 1882. elején végrehajtott alapozási muri kákra voltak szükségesek, csak most szerzett tudomást, illetőleg ezekre nézve csak most kéri a fedezetet. Semmi sem illustrálja jobban, mint ez és ehhez hasonló tömérdek más eset, mennyire illusorius nálunk a törvényhozás legfontosabb, a budget megszavazási joga. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha éveken át milliókat lehet kiadni a törvényhozás tudta, beleegj^ezése nélkül, akkor a költségvetés megszavazása nem egyéb fictionál. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem megdöbbentő-e az, midőn államháztartásunk egyik legfontosabb ágának felelős ministere, mint a pénzügyi bizottság tárgyalásaiból értesültünk, azzal védekezik, hogy nem volt tudomása e visszaélésekről, mert hiszen az ilyen milliókra menő túlkiadásokat visszaélésnél egyébnek nem lehet nevezni. Ez szomorú világot vet a kormány szakközegeire, mert köztudomású dolog, hogy az államvasutak igazgatósága mindig ugy volt szervezve, hogy abban a pénzügyi és közlekedési ministeriumoknak egy-egy közege helyet foglalt, igy tehát a ministeriumoknak tudomásuk lehetett az ottan folyó ügymenetről. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De különben is az államvasút ugy, mint minden más állami intézet, számadási kötelezettséggel tartozik és a benyújtott számadásokból, ha azok kellőleg szakértelemmel megvizsgáltattak volna, minden rendetlenséget már régen tisztán kellett volna látni. (Ugy van!) Ha a szakminister és az államtitkár urak akkori beszédeit a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozataikkal és a jelen törvényjavaslatok indokolásával, valamint a közlekedési minister ur imént hallott beszédével összehasonlítjuk, lehetetlen, hogy azon meggyőződésre ne jusson mindenki, hogy akkor tévedett a minister és államtitkár ur, midőn az államvasutak kezelését oly kitűnőnek, a rendet oly példásnak állították, ma pedig a minister ur az ellenkezőjét bizonyította akkori állításainak. Én azon alkalommal a költséges kezelést kifogásoltam és akkor a válasz az volt, hogy a kezelés gazdaságos; ma pedig a t. minister ur megelégedéssel hivatkozik az új régime alatt elért megtakarításokra. Hiszen az oly egyszerű dolog, hogy ha 38 vonatot beszüntet a kormány, csak kell, hogy kevesebbet költsön. (Ugy van! Derültség a baloldalon.) Akkor bátor voltam megmondani, hogy azon vonatoknak megindítása már hiba volt s egyáltalában a szerfölött nagy vonatközlekedés sohasem volt indokolt. Különben, t, ház, vasutaknál megtakarítást I tenni nagyon könnyű, csak a felépítményt kell ! elhanyagolni egy két évig s akkor milliókra, megy | a megtakarítás. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha az a ! ezél, hogy azt mutassák ki, hogy az új igazgatás | jobb, mint a régi volt, azt igy szemre nagyon j könnyű elérni. Nagyon különös, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a közmunka- s közlekedésügyi minister ur, midőn egyrészt a felelősséget elvállalja, egyidejűleg a ministeriumot tisztára állítani igyekezvén, az egész ódiumot a vasúti igazgatóságra és az eddigi vasúti rendszerre, melyet azelőtt védett s az elszámolás módjára akarja tolni. Én, t. ház, azt hiszem, hogy bárminő volt is az eddigi rendszer, ha a t. minister ur akarta és komolyan akarta és iiiinisteriiuna értett is volna hozzá: eddig is nyomára jöhetett volna a túllépéseknek, nemcsak most. Egyébiránt bármelyik eset forogjon is fenn: akár nem tudott kellőleg ellen őrködni, akár elhanyagolta ez ellenőrzést, az kétségtelen, hogy a súlyos mulasztás vádja egyedül a kormányt terheli. (Igaz! Ugy van! balfelől.) És hiába igyekeztek a t. előadó urak ezt tegnap szépíteni, mert maga az i általuk tett azon bevallás, hogy intézkedések | tétettek, miszerint hasonló dolgok jövőre meg ne j történhessenek, kemény ítéletet mond a ministerium I eddigi eljárására. Én pedig azon ministeriumnak, j melynek a köíelességérzetét csak igen súlyos és j még a túloldalt is — ugy látszik — confundáló eseményeknek kell felébreszteni, a póthitelt meg nem szavazom s pártolom Horánszky Nándor képviselőtársam által beadott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés balfelől.) Enyedy Lukács: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A mióta szerencsém van ezen ház tagjai közt helyet foglalni, mindenkor igyekeztem előadásomban tárgyilagosnak lenni s bár a fenforgó helyzettel szemben nehéz is a felháborodás méltó és jogos hangját kerülni, ez alkalommal is igyekezni fogok nézetemet és szavazatomat a tényekből merített érvekkel indokolni. Igyekezni fogok a rendelkezésre álló adatokból kitüntetni azt, hogy hazánknak pénzügyi | helyzete jelenleg tulajdonképen hogy és miként áll és mik azok a dolgok, a mik a kormányzat által feltüntetett eredmények által itt most előttünk be vannak mutatva. Első sorban egynéhány szót kívánok koczkáztatni a t. pénzügyminister urnak tegnapi beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Én nagy figyelemmel hallgattam és olvastam azon beszédet, mely pénzügyi helyzetünkkel I — concedálom — egész komolyan, egész tüzetesen és behatóan foglalkozik. Nem mint pártember hallgattam, hanem mint 16*
