Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-241
108 241. országos ülés május 14. 18S6. elköltött öszegek helyett adjon neki új fedezetet azért, hogy a szó szoros értelmében a fizetésképtelenség be ne következzék. (Ugy van! Ugyvan! balfelől.) Ez a helyzet, t. képviselőház. És én ezt megmondtam t. ház a múlt évben is, például a Kábakölcsön felvételénél, hogy ez a lehető legirrealisabb eljárás, a mely követhető. Mert a t. kormány indokolásában nyíltan kijelentvén, hogy neki nem szükséges az évben csak csekély összeg, amelylyel rendelkezhessék, mégis az egészet realisálta és más ezélokra használta. Ezek mutatják azon kétségbevonhatatlanul űzött szédelgést, mely az államháztartás vezetésében évek óta létezik. (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Legyen szabad t. ház ezek folytán néhány kérdést föltennem. (Halljuk!) Hát mit mutat ez legelőször is a kormányzat tekintetében? Mutatja azt, hogy a t. kormány nemcsak költségvetéseiben, hanem a pénzügyi helyzet földerítésében is a lehető legirrealisabban, az őszinteségnek lehető legnagyobb hiányával járt el. És hát hirdetik az országnak, hogy ime az államháztartás egyensúlya már nemcsak helyre van állítva, de 5 millió többlet is van. (Élénk derültség balfelől.) És ezt kint az ország különböző vidékein egyesek a legnagyobb rosszhiszeműséggel hirdetik: mert vagy ismerik, vagy nem ismerik a helyzetet; az első esetben rosszhiszemííleg, az utóbbi esetben pláne malitiával járnak el. Csoda-e azután, ha akadnak, a kik ezt el is hiszik és készpénzül veszik. Magam is az országban jár fa, több helyt hallottam, hogy nem lehet olyan nagy a baj, mert hiszen nemcsak helyre van állítva az egyensúly, de még 5 millióval többje van esztendőnként az állampénztárnak! . (Derültség a bál- és szélső baloldalon.) Holott mikor, t. ház, 1885 re a t. pénzügyminisfcer ur nemcsak megállapittat, hanem törvénybe is iktattat oly költségvetést, melyben a plus az ordinariumban 5.200,000 frt és ma előjön túlkiadások czímén 6.700,000 írttal, melyből minden valószínűség szerint legalább 5 millió az ordinariumra esik, tehát a különbözet az ordinariumban esztendőnként 10 millió frt, nohát ezt szédelgés és ámításnak igen, de reálisnak mondani csakugyan nem lehet. (Ugy van! balfelöl.) A rendes költségvetésnek t. ház, normalköltségvetésnek kellene lenni minden körülmények közt, melyre semmi más factor befolyással nem lehet, mint szerencsétlenség, rossz esztendő, elemi csapások, melyek az országot például akként sújtják, hogy az adók be nem folyhatnak. Midőn tehát a normaltermészetű költségvetés 10 millió különbözetet tüntet fel az előirányzattal szemben, arra a legnagyobb jóhiszeműséggel és lelkiismerettel rámondhatja mindenki, hogy ez a lehető legirrealisabb szédelgés, (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon. Élénk mozgás jobbfélöl) ez semmi más, mint az ország közvéleményének egyenes félrevezetése. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, e körülmény mutatja a helyzetet egyben-másban magára a pénzügyi bizottságra nézve is. Az igen t. minister ur emlékezik azon Deák-párti időkre, (Halljuk!) a mely időkben az akkori politikai áramlat ellen szerencsés voltam én is a t. minister ur politikáját támogatni s a mely időkről egyet semmi körülmények közt nem lehet eltagadni s ez az, hogy akkor maga azon párt saját kebelében igyekezett elejét venni egy oly pénzügyi politikának és kormányzatnak, a mely pénzügyi politika és kormányzat az országra bajokat hoz és bajokat ró. Azon párt maga akkor birt annyi erkölcsi bátorsággal, hogy a helyzet felderítését kérje, követelje; s ez meg is történt, a mint tudjuk, megtörtént a 21-es bizottság idejében, (Ugy van! balfelöl) a mikor sem a kormányzó férfiak nem állották útját annak, hogy egy jobb jövő érdekében a helyzet felderittessék, sem pedig az akkori párt nem takargatta az ország előtt a helyzetet, (Ugyvan! balfelől) hanem annak őszinte, nyilt feltárása érdekében hozzá folyamodott azon erős eszközhez, a mely tagadhatlanul erős, de csak formailag, mert jóhiszeműleg nem lehet semmi körülmények közt akadályoztatni és hátráltatni, de melynek a maga hasznos gyümölcsei megvoltak. Most, t. képviselőház, hogy áll a helyzet? A pénzügyi bizottság vagy nem tadja, vagy szépíti a helyzetet. (Igaz/ Ugy van! balfelől. Gr. Szapáry Gyula pénzügy minister tagadólag int.) Bocsánatot kérek, a pénzügyi bizottság tagjainak mégis csak — értem mindig azokat, a kiknek módjuk van a helyzetet felismerni saját pártállásuk és saját befolyásuknál fogva — csak tudniok kell azt, hogy a múlt években hasonló természetű túlkiadások fordulnak elő; sőt tudniok kell még egy mást is — és Hegedűs Sándor t. képviselő urnak mindjárt szolgálok vele — tudniillik kell tudniok azt, hogy a cassa-kezelések hogy állottak (Igaz! balfelöl) s ha akkor azt látják, hogy baj van, az ő kötelességük a helyzetet tisztázni és a háznak tiszta vizet önteni a pohárba. Mert, t. képviselőház, a ház bizottságai vannak hivatva arra, hogy ugy a kormányzatban, mint az egyes törvények megalkotásánál a házat tájékoztassák, annak tanácsot adjanak. Tudjuk és ismerjük, hogy minden bizottság és ezek között főkép a pénzügyi bizottság bir azzal a nagy súlyíyal, a melynek javaslatain ez a ház soha nem szokott változtatni. És t. képviselőház, méltóztassék csak a múlt évi jelentést, tudniillik az 1885-ik évi jelentését a pénzügyi bizottságnak elolvasni: (Halljuk! balfelől.) „A pénzügyminister előirányzatában beválta az igéretét,
