Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-241

241. országos ttWs május 14. 1886. J07 pított budgetekkel, túlkiadásokai, előirányzat nélküli kiadásokat tett, átruházott különböző tételeket átruházási jog nélkül, a pénztári készlet kezelésének adatait folyton homályban tartotta a képviselőház előtt, ugy, hogy a helyzet megbírálható nem volt és a t. kormány mintegy gőgösen kihívta a képviselőházat az által, hogy a butgetjogon a törvényhozás mellőzésével évenként keresztül-kasul gázolt és igy megteremtette azon helyzetet, melyre nézve ma az eredményeknek csak egyikével állunk szemben. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső báloldalon.) T. ház! Mindjárt a tekintetben, hogy ezen ország a nagy lábon való élést meg nem bírhatja, bátor vagyok felemlíteni azt, hogy már 1875. vagy 1876-ban a volt pénzügyminister Széll Kálmán ur (Sálijuk!) ugy tüntette fel a helyzetet, hogy óvakodni kell az országnak attól, hogy kiterjedtebb természetű apparátust rendezzen be és tartson fenn, mert az ország helyzete azt meg nem bírhatja. Hivatkoznom kell arra t. ház, hogy azon időponttól fogva a kormány ez apparátust léptennyomon nagyobbította, ujabb berendezéseket létesített, melyek költségét megtakaríthatta volna, (Igás! Ugy van! a lál és szélső baloldalon.) Azon jelszó, mely annak idején kimondatott, hogy inkább egyszerűsíteni kell a létező apparátust, még nem zárja ki ugyan annak a lehetőségót, hogy ujabb berendezés létesíttessék ott, a hol az administratió érdeke megkívánja. De ezzel szemben a t. kormány azt, hogy mit bir meg az ország ereje, soha sem méltatta figyelemre. (Ellenmondások a jobboldalon.) Hát például az országnak pénzügyi helyzete kívánja az olyan országház-féle építkezéseket, a ministeri, vagy a főispáni nyugdíjak behozatalát, (Zajos helyeslés a bal és szélsőbáloldalon. Zaj a jobboldalon) holmi utazó ágensek megteremtését majd kormánybiztosi, majd egészségügyi, vagy nem tudom miféle alakban ? T. ház! Egész seregét mutathatnánk fel a berendezések azon részének, melyek által a létező apparátus olyan nagyra növekedett, hogy én egész határozottan ki merem mondani, hogy óriási tévedésben van az, a ki azt hiszi, hogy ezen nagy apparátust az ország anyagi ereje megbírja. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, a mi már a kormányzati bajokat illeti, e tekintetben legyen szabad kijelentenem azt, hogy azon bajok, melyek most törvényjavaslat alakjában látnak napvilágot, egyátalában nem mai keletűek, nem is 1884-től datálódnak, a mint a minister ur mondani méltóztatott, hanem régebbi időre nyúlnak vissza, még pedig körülbelül a volt pénzügyminister idejéig. És én merem állítani, hogy legalább 1882. év óta, mely időtől fogva átnéztem a zárszámadás adatait, a helyzet évenként ugyanaz volt, a mi ma. S másrészről, hogy a pénzügyminister felszólalásával szemben én is szám| adatokkal álljak elő, (Malijuk! Halljuk! balfélol) bátor vagyok a t. ház figyelmét a következőkre hivni. (Halljuk! Halljuk ! balfélol.) 1882 óta tisztán az ordinariumban — mert erre vonatkoznak számadataim és tisztán a túlkiadások, tehát a kiadäsokbani megtakarítások és több bevételek nélkül — kerek számban az egyes tárezáknál következőleg állottak: a belügyministeriumnál 1882-ben kerek összegben 170,000 frt; 1883-ban 160,000 frt; 1884-ben 170,000 frt; 1885-ben 240,000 frt; A pénzügyministeriumnál volt 1882-ben 610,000 frt; 1883-ban 1.020,000 frt; 1884-ben 620,000 frt, 1885-ben nem ismerjük, mert nincsenek előterjesztve. A földmívelósi ministeriumnál 1882-ben 1.050,000 frt; 1883-ban 1.560,000 frt; 1884-ben 1.270,000 frt; 1885-ben 1.200,000frt; A vallás ésközoktatásiministeriumnál 1882-ben 340,000 frt; 1883-ban 440,000 frt; 1884-ben 580,000 frt; 1885-ben 640,000 frt. Az igazságügyinél 1882-ben 468,000 frt; 1883-ban 620,000 frt; 1884-ben 790,000 frt; 1885-benl.100,000 frt. A honvédelmi ministeriumnál 1882-ben 359,000 frt; 1883-ban 430,000 frt; 1884-ben 15,000 frt; 1885-ben circa 70,000 frt. A közmunka- ós közlekedési ministeriumnál a vasutakon kívül 1882-ben 379,000 frt; 1883-ban 350,000 frt; 1884-ben 290,000 frt. És valószínű, hogy a megelőző években ugyanezen állapot állott fenn, de én csak ezen évekről szólok és végeredményül constatálhatom azt, hogy az összes fejezetek végeredménye úgy állott, hogy 1882-ben 5.100,000 frt; 1883-ban 6*500,000 frt; 1884-ben 6.300,000 frt; 1885-ben 6.700,000 frt volt az ordinariumban a tiszta túlkiadási összeg. Tehát utcunque stagnáltak a tételek minden évben és mégis azt látjuk, hogy ezen években a kormány nem jött póthitelekkel. És ennek okát is meglehet igen könnyen magyarázni és az abban áll, hogy a t. kormány felhasznált minden olyan nagy beruházásokra megszavazott nagy Összegeket, a melyek az ő kezelésére bízattak, de a megszavazás évében csak kevés részben költettek el a megszavazott czélokra, hanem összevissza gazdálkodtak és bedugták a réseket. így tettek, mignem 1885-ben nagyobb beruházásra új megszavazás nem lévén, nagyobb összegek kezéhez nem jöttek, akkor azután nolle-velle jönni kellett a kormánynak pénzért, még pedig, hogy a pénzügyi bizottság által használt súlyos formulát idézzem, aként, hogy: „a bizottság ennek alapján kénytelen constatálni, hogy a kért fedezet az államháztartás vezetésének érdekében szükséges." A mi annyit tesz, hogy elköltetett minden lehető készlet, a mi a kormány kezén volt és van; midőn azután tovább nem zakatolhatott az állam pénzügyi szekere, a pénzügyminister ur előállott és kéri a pénzt ridegen, a súlyos helyzetre mutatva, mely fennáll s mely általa következett be, és kéri, hogy a törvényhozás a múltban 14"*