Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-237
•4 25T. orse&gos ülés mäjns S. 1886.. Mintha csak azt mondaná, hogy ne féljünk, ez nem olyan, mint a többi, ezt nem ők csinálták, még 1868-ból való, tehát aggályra semmi ok e tekintetben nincs. De, t. ház, hogy mennyire van aggodalomra ok, mennyire nincs, azt már a háznak tegnapi ülésén Hódossy Imre t. képviselő ur kimutatta, Hogy egyebet ne említsek, hiszen az alkotmányosság legfőbb sarkalatos elve, hogy maga az országgyűlés határozzon a nemzetnek vére és vagyona fölött, ebben a törvényjavaslatban egyenesen negáltatott. Először ebben az ujonczmegajánlási jog van kijátszva az által, hogy a póttartalékosok behívása által a hadi létszám tetszőlegesen felemelhető. Másodszor a költségek feletti rendelkezési jog Magyarország kezéből kiragadtatik, a mennyiben az egész költség a közös hadügyminister tárczájába tartozik.. Hogy azután hogy lehessen beszélni az ország alkotmányos jogairól, mikor az alkotmánynak e legsarkalatosabb elvei meg vannak támadva, ezt igazán meg nem foghatom. De a mi a másikat illeti, tudniillik azt, hogy e törvényjavaslat által a nemzetnek tekintélye kifelé emeltetni fog, erre nézve nagyon homályosan nyilatkozott a t. minister ur: kissé bővebben és részletesebben magában az indokolásban, melylyel e törvényt benyújtotta; ebben ugyanis azt mondja, hogy e törvény „veszély idejében megbízható szövetségek megköttetésére biztosabb alapot, tehát nagyobb kilátást nyújt". Tudvalevő dolog pedig, hogy monarchiánknak megvannak most is a maga szövetségesei, meg vannak a maga viszonyai, hiszen egészen az unalomig halljuk sokszor, hogy milyen barátságos viszony és szövettség áll fenn egyrészt monarchiánk, másrészt Németország és Oroszország közt. Soha sem tudtuk igazán megérteni, hogy ezen szövetségnek lényege tulajdonképen miben áll. Most a honvédelmi minister ur ezt megmagyarázza és azt mondja, hogy ezek afféle szövetségesek, a kik jók béke idején, de a kik meg nem bízhatók, annyira nem, hogy nagy áldozatokat szükséges hozni és védrendszerünket meg kell változtatni, csakhogy ezen szövetségesektől veszély idején megszabadulhassunk és más megbízhatóbb szövetségeseket találjunk. Köszönettel fogadjuk a minister urnak ezen felvilágosítását, de hogy Bécsben, hol az orosz és a német szövetség megbízhatóságát igen szeretik hangoztatni, mekkora hálával lesznek eltelve a minister ur magyarázata iránt: ezt nem tudom. (Tetszés szélső balfélől.) Egy további érve a minister urnak pénzügyi. Tudjuk mindnyájan, hogy a hadügyi dolgok milyen rettenetes kiadásaiba kerülnek az országnak és hogy a nemzet bevételének legtöbb millióját ezek nyelik el. De hogy katonai törvényjavaslatot pénzügyi szempontból kínáltak volna valaha e háznak; hogy financiális oldalát emelték volna ki és ezen szempontból akarták volna elfogadtatni azt: azt hiszem, egyedül áll, a mire a minister bátran privilégiumot vehet magának. (Tetszés szélső balfélől.) Ha csak a minister ur nem akar afféle módon néhány milliárdot szerezni az országnak, a mint ezt a porosz-franczia háború idején láttuk. Reménylem nem is ezt értette a minister ur ez alatt és nem az által akarta elfogadhatóvá tenni aj avaslatot, hogy biztosított arról, hogy habár jelenleg nem is kér tőlünk semmit, annak idején annál biztosabban fogja megkérni a kellő áldozatokat. A minister urnak harmadik érve nemzetgazdasági természetű. Nemzetgazdasági tekintetben, t. ház, én csak azt látom, hogy eljutottunk odáig, hogy nemzetünk munkaképes erői megvannak zsibbasztva a kaszárnyák falai közt éltük javában, a mikor a nemzet nagyságának és munkaerejének kifejlesztésénél a leghathatósabban működhettek volna közre, (ügy van! a szélső baloldalon.) A mikor Európa nem tud szabadulni azon nyomás alól, a melyet az állandó hadseregek reá hárítanak; a mikor Amerika versenye miatt folytonos a panasz (ügy van! a szélső baloldalon.) s e verseny, t. ház, reánk nézve mindig hátrányos, mert Amerikában nincsenek állandó hadseregek, ott nem a munkaképtelen keres a munkaképesre ; ott a nemzet erejét meg lehet feszíteni a nemzet nagygyá tételére irányuló munkánál, (ügy van! a szélső baloldalon.) Akkor mi odajutottunk, hogy az, a ki itthon marad, vagyis a munkaképtelen, keres arra, a ki munkabíró, hogy ezt táplálja és ruházza. Es igy állván az állapotok, a minister ur ezen rendszert még jobban akarja kiterjeszteni és ezen kötelezettség alá 42 évig mindenkit b von: s a mellett még miként emlegetheti a nemzetgazdasági szempontot, ezt méltóztassék a t. minister urnak megfejteni, (ügy van! a szélső baloldalon.) Utolsó érve a t. minister urnak ethicai és erkölcsi volt. Hát, t. ház, azok, kik e javaslat alapján be fognak hivatni, részben el lettek bocsátva, mint nem alkalmasak; haza mentek azzal a biztos tudattal, hogy az ő szolgálatukra az országnak szüksége nincsen, családot alapítottak, hozzá láttak polgári kötelességük teljesítéséhez. A másik részt elbocsátották, azt mondva nekik: eleget tettetek a haza körüli szolgálatoknak, kiszolgáltátok a magatokét a közös hadseregben, a honvédségben, menjetek békében haza, rátok már szükség nincsen. Most ezek meg fogják kapni a beidéző czédulát, meg kell jelenniök újra a honvédségnél vagy pláne a közös hadseregnél, honnan már régen elbocsátották őket, sőt a honnan elbocsátva lévén, a honvédségnél is kiszolgálták idejüket. Azt hiszi a minister ur, hogy midőn az emberek nem megcsalódva, hanem megcsalatva fogják magukat látni abban a hitükben, hogy reájuk már szükség nincs : ezzel ez emberek erkölcsi, ethicai erejét fokozza? Ezt érti a minister