Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-241
241. országos ölés május 14. 1886. 101 és világosan visszavezethető az 1880- és 1881-ik év hiányaira; ezek összege, mint már bátor voltam kijelenteni, 32.000,000 volt, a mi fedezetet nem nyert v És itt, mielőtt ezen kérdésre áttérnék, közbevetőleg legyen szabad megemlítenem azt, hogy igen sokszor felhozatott az a vád, hogy a pénztéri készletek helyreigazítására minduntalan újabb követelésekkel lépünk fel. A múlt évben történt egy intézkedés erre nézve 18.170,000 forint megszavazásával ; ma ismét erről van szó, hogyan lehetséges ez ? t. képviselőház, hogy a múlt évben megszavazott 18.170,000 forint a pénztári készletek helyreigazítására fordíttatott volna, ez igen csekély mértékben áll. Mert ez az összeg az államvasutak, azok gépgyára s az állami vasművek forgó tőkéjének emelésére volt kérve s az államvasutak gépgyárára fordíttatott ebből 14 millió, a vasmüvek forgó tőkéjének növelésére pedig 4 millió. De t. képviselőház, különösen az államvasutak forgó tőkéje nem foglaltatott azon különbözetekben, azon összegekben, melyek az 1881/2-ik évi 32.000,000-nyi hiányt képezik, hanem azon túl előlegeztettek az államvasutaknak s elkönyveltettek, nem véglegesen, hanem ideiglenesen a forgalmi naplóban; ha tehát ezeket is be akartuk volna foglalni, nagyobbra kellene a hiányból eredő különbözetet jelezni. Ezen 14 millió teljesen azon ezélra fordíttatott, a melyre meg volt szavazva, sőt 1886. elején az államvasutak forgó tőkéje 15.200,000 frt volt, tehát 1.100,000 írttal több volt a tényleg megszavazott összegnél. E szerint magára a pénztári készletek helyreigazítására csakis azon összeg számítható, a mely a vasművek czímén szavaztatott meg és a mely 4 milliót tesz. Már most azon kérdés merül fel, t. képviselőház, hogy ha a pénztári készletek apadása már az 1880-ik vagy 1881-ik évre vezethető vissza, miért nem gondoskodott tehát a pénzügyminister előbb ezen pénztárkészletek erősbítéséről; és épen erre nézve kötelességemnek tartom eljárásomat indokolni. Méltóztassék figyelembe venni, hogy 1878 óta mily összegű értékpapírok bocsáttattak ki, 1878-ban kibocsáttatott összesen 146.700,000 frt 6o/«-os aranyjáradék; 1879-ben 166.300,000 frt, mely összegből 130.000,000 kincstári utalványok beváltására fordíttatott; 1880-ban kevesebb volt a kibocsátás, mert akkor 15 millió forint bocsáttatott ki, ezen felül a szegedi kölcsön létesíttetett 40 millió írttal; az 1881-ik évben ismét a hiányok fedezésére és törlesztések czímén és a budapestzimonyi vasút építésére kibocsáttatott 52 millió forint, de ezenkívül, ugyanezen esztendőben folyván a rente-conversió, a legnagyobb részben 200 millió forintnyi 4%-os aranyrente elhelyezéséről is kellett gondoskodni; 1881-ben tehát 252 millió forintnyi név-értékpapír bocsáttatott forgalomba, 1882-ben 103.700,000 forint bocsáttatott ki, melyből ismét a conversióra esik 50.200,000 frt. T. képviselőház! Ily körülmények közt, midőn először az 1878. év után az államhitel meg volt ingatva — mit nem tagadhat senki — és miután ezen esztendőkben, a mint bátor voltam előterjeszteni, oly nagy értékű és összegű hitelműveleteket kellett létesíteni, minden esetre meg volt fontolandó azon körülmény, hogy a mennyiben a pénztárkészletek erősbítéséről nem feltétlenül szükséges volt akkor gondoskodni, helyes volna a már kibocsátott nagy összegeken kívül e ezélra még további 40 milliót kibocsátani? Én felfogásom szerint azon körülmények közt az időt arra alkalmasnak nem találtam, hogy a pénzpiaezot oly nagy összeggel terheljem. Méltóztassék megengedni, hogy számítást tegyek: volt-e az államkincstárnak kára, hogy azon 40 millió irtot azon időben nem bocsátotta ki? Mindenki tudja, hogy míg 1882-ben, tehát azon évben, a midőn gondoskodni kellett volna, a papirrente árfolyama 81 forint 25 krajezár volt, az ma 95 frt; tehát maga ezen árkülönbözet alapján 5 millió forintra tehető az összeg, a melylyel ma jobban értékesíthető a kibocsáxandó összeg mint akkor; ha ezen összeghez hozzászámittatik a 40.000,000 forint k.matja, mely 4 éven át 8 millió forintot tesz, 13 millió forint az az összeg, a mely igy megtakarittatott s igy az eddigi hiányokon ennyivel nagyobb összeg beszerzéséről kellett volna gondoskodni. Megengedem t. képviselőház hogy a mai pillanatra a helyzet kedvezőbb lett' volna, de az államkincstár szempontjából ezen eljárás nem lett volna helyes. És most méltóztassanak megengedni, hogy a pénztárkészletek mai nap, tehát az időközben bekövetkezett események és lefolyt évek után miként állanak. A mint méltóztatnak látni, 1881. végével azon összeg, a melyre a pénzügyminister fedezetet nem kapott, 32 millió forintot tett ki. 1882-ben és 1883-ban a zárszámadási eredmények, mint bátor voltam felemlíteni, 5.300,000 forinttal kedvezőbb volt az előirányzatnál, ehhez számítva azon összeget, a mely a vasművek czímén kibocsáttatott, vagyis 4 millió frtot, tehát 9.300,000 forint azon összeg, mely a pénztári hiányok fedezésére számítandó és igy marad 22.700,000 forint mint oly összeg, melyre a pénzügyminister fedezetet nem nyert. De méltóztassék megengedni hogy épen az 1882. és 1883. évek eredménye után, midőn a zárszámadásnak eredménye kedvezőbb volt az előirányzatoknál, nem volt kizárva annak lehetősége, hogy ezen irányzat tovább folytattatik, hogy a kiadások maradnak azon korlátokon belül, melyek az előirányzatokban megállapittattak ; s ha az elővigyázattal történt, a bevételi előirányzatoknál a bevételek tényleg
