Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-241

100 241. országos ülés májas 14. 1886. nál 900,000 forint volt, a közlekedési miniszter azon évben nem költötte el azon összegek egy részét, a melyeket igénybe vehetett 3.400,000 forint erejéig- Ellenben ugyancsak, 1884-ben a közlekedési minister egyes czímeknél, a melyek szintén igazoltatnak a zárszámadásokban, több munkát teljesített, mint előirányozva volt, Ezen munkálatok több költsége 4.300,000 forintra megy és igy a túlkiadäs, mely az 1884-diki zárszámadásban szerepei, a 3.400,000 forint levonásával 900,000 forintot tesz. Ha tehát 1884-ben 3 millió forint már elköltetett más czélokra, akkor a fedezetet még egyszer igénybe venni 1885-ben nem lehet, vagy ha igénybe akarjuk venni, akkor az 1884-iki zárszámadásokban nem 900,000 forint, hanem 4 millió háromszázezer* forintnak kellene szerepelni. De a nálunk divó elszámolási rendszer mellett, a mely szerint a felhatalmazás a költségekre csak egy évre adatik meg, nem lehetséges az, hogy a hitel, ha el nem költik és elévül, újabb megszavazás nélkül felhasználtassák. Azért szükséges a 4 millió forint ezen részét újból megszavaztatni. De épen azért, mert a 4 millió forintban olyan összegek foglaltatnak, a melyek már megvoltak szavazva és vannak olyanok, a melyek bizonyos építkezésekre fordított túlkiadásokból erednek, kéri a minister a felmentést. A közlekedési tárczánál kért póthitel egy része továbbá az államvasutak kezelésére vonatkozik. Én teljesen meg vagyok győződve, hogy a vasutak, különösen az államvasutak kezelésének van egy feladata: helyes közgazdasági politika követése ezélszerü helyes tarifa rendszabályok útján. Hiszen azért államosittattak a vasutak. De a mi viszonyaink közt nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az államvasutákba több mint 400 millió van befektetve s a kamatbiztosításban részesülő vasutaknak 150 milliót adtunk garantia ezímén, ugy, hogy vasúti czélokra államosítás által és más módon kezelt összegben 600 milliót költöttünk. Ily nagy költséggel szemben a pénzügyi tekintetet figyelmen kivül hagyni nem lehet. Erre a t. házat nemcsak utóbbi időben, de már évek előtt figyelmeztettem és hangsúlyoztam, hogy a vasutaknál ne pusztán a közlekedési érdeket, hanem a pénzügyi szempontot szem előtt tartsuk. Ez tette szükségessé hosszabb tárgyalások után az államvasutak kezelési szervezetének módosítását, a mely szervezeti módosítás következménye abból áll, hogy a pénzügyministernek közvetlen ellenőrzés és befolyás van biztosítva az államvasutak kezelésére az által, hogy az ő előterjesztésére kinevezett igazgató magában az igazgatásban részt vesz és közvetlenül a pénzügyministerrel érintkezik. Ezen intézkedés az előadottak által volt indokolva. Hogy ezen szervezet mennyire fog a követelményeknek megfelelni, arról most véleményt mondani nem lehet, miután csak négy hónap óta van életbeléptetve. Ezen intézkedések feladata, hogy mind az építkezésben, mind az administratióban meglegyen a nyilvántartás és hogy a takarékosság kellő figyelemre méltattassák. De, t. képviselőház, midőn épen a vasutakról van szó, lehetetlen, hogy a jövőt illetőleg szemben azon aspiratiókkal, melyek sok oldalról támasztatnak, ne szóljak azon tendentiáról is, melyet ez irányban követendőnek tartok. (Halljuk!) Én, t. képviselőház, teljesen át vagyok hatva az eddig történt intézkedések szükségességének érzetétől, a melyek oda vezettek, hogy most már oly jelentékeny vasúti hálózat van az állam közvetlen rendelkezése alatt. Mert mindaddig, a mig közlekedési viszonyaink oly ziláltak voltak, hogy az államvasutaknak egészen alárendelt szerep jutott; mig itt volt az ország bensejében a tiszavidéki vasút, mely közbeesett minden egyéb vasútnak; mig sem nyugat, sem délfelé nem volt közvetlen összeköttetésünk, addig előttünk állott az a nagy feladat: a vasutak államosítása. Ezen czélt elértük és most ez irányban domináló szerepet játszanak a magyar államvasutak. De, felfogásom szerint nem lehet most már a feladat az, hogy ez irányban még tovább terjeszkedjünk és minden még az országban létező vasutat, vagy ezek nagyobb részét ezentúl is államosítsuk ; mert ez pénzügyileg nagy megtérh éltetéssel járna és utoljára is az állami vasút nem czél, hanem csak eszköz arra, hogy helyes, egészséges közlekedési politikát lehessen űzni. De továbbra is kiterjeszteni ezen intézményt, annyi lenne, mint azt nehézkessé tenni, mi által az államkincstár is nagy mértékben megterheltetnék. Ez pedig nem volna ezélszerü. Mert nemcsak az üzleti kiadásokról, hanem a forgalmi tőkéről és a forgalmi eszközökről is gondoskodni kell a vasúthálózat kiterjesztése alapján és mindezek még nagyobb mértékben igénybe vennék az államkincstárt. Ez irányban tehát felfogásom szerint már eleget tett a törvényhozás és ezen az úton tovább haladni se nem szükséges, sem az országnak érdekében nem áll, mert ezzel csak a főczélt koczkáztatnók, melynek elérése feladatunk kell hogy legyen, tudniillik, hogy a már meglevő fővonalak, az állam kezelése alatt megmaradjanak. (Helyeslés jóbbfelöl.) Ezek után, t. képviselőház, áttérek egy igen lényeges kérdésre, mely úgy a pénzügyi bizottságban, mint ma itt is felhozatott, de a melyet én itt e házban nem ma említek fel először, hanem — miként már bátorkodtam mondani — fölemlítettem 1883 óta mindig, valahányszor a költségvetési tárgyalások alkalmával felszólaltam. Ez a pénztári készletek apadásának és helyreigazításának kérdése. {Halljuk! Halljuk!) A pénztári készletek apadása, t. ház, teljesen