Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-220

82 220. országos ülés április 5, I8S6. specialiter itt a városoknál a polgármesterre és tanácsnokokra nézve nyilvánítani méltóztatott, azt hiszem, mi, a régi megyei rendszer, az Önkormányzat ez ősi formájának barátjai, minden esetre csak tiszta nyereségnek tekinthetjük és biztatást meríthetünk belőle arra nézve, hogy az autonómia jövőjét illetőleg nem oly sötétek a kilátások azon általunk is óhajtott esetre, ha t. képviselőtársaim igen helyes és nagyon legitim óhajtása teljesül, hogy tudniillik ők fogják kezükbe venni a legislatio vezetését. A mi már most azt illeti, hogy én miként gondolkozom a szőnyegen levő törvényjavaslatról, kijelentem, hogy csatlakozom a Justh t. képviselőtársam által előadottakhoz. Én is ugy látom, hogy vörös fonálként húzódik végig ezen törvényjavaslaton is azon bureaucraticus, minden lében kanálféle törekvés, hogy az egésznek nincs semmi ezélja, mint az, hogy a kormány beavatkozásra és hatalmi eszközökre való törekvése ezen törvényjavaslat által újabb tért nyerjen. {Igaz! Ugy van! asz első baloldalon.) A mi a közigazgatásnak a községek körül való javítását illeti, erre nézve ezen törvényjavaslatban, felfogásom szerint gondoskodva nincsen. Egyáltalában nem lesz segítve azon nagybajokon, melyek a községek igazgatásában tényleg léteznek s annak oka, hogy oly gyarló, tökéletlen a községeknek, nevezetesen a megyés kisközségeknek közigazgatása legfőképen abban áll, hogy azon kis- és nagyközségek — minél kisebbek, annál inkább — majdnem teljesen magukra vannak hagyatva. (Igaz! Ugy van! a szőlső baloldalon.) A szolgabíró, a ki hivatva volna, hogy gondozza a községek ügyeit s azok fölött kellő ellen ir é és felügyeletet gyakoroljon, jóformán feléje sem megy ezen kisközségeknek, ugy hogy azok jóformán ki vannak szolgáltatva a jegyzőknek, a kik hogy sok esetben nem megbízhatók, azt mindnyájan tudjuk és tapasztaljuk. {Igaz! Ugy van! a szélső 'baloldalon.) A szolgabíró nem megy feléje az ilyen kisközségeknek azért, mert a mostani munieipalis szerkezetnél fogva általában igen csekély számban vannak szolgabirák s aztán azok is, a kik vannak, annyira elfoglalvák haszontalan bureau-munkákkal, hogy nem érnek rá ezen kis községek fölött a kellő felügyeletet gyakorolni. Oka továbbá a bajnak és hiánynak e tekintetben az is, hogy a kisközségek és rendezett tanácsú városok közt tényleg létező igen nagy különbségre nincsen tekintet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Van ugyan imitt-amott különbség téve, hogy kis- és nagyközségekben így, rendezett tanácsú városokban amúgy, de ezen igen fontos consideratio keresztülvive egyáltalában nincs. Kis községek irányában, melyekre nézve osztozom Grünwald t. képviselő ur nézetében, hogy azok fejlődése még nagyon alacsony fokon van és még sok idő kell arra, hogy nekik nagyobb önállóság engedtessék, épen saját érdekükben lehet szorosabbra szabni a felügyeletet, de hogy a nagy városokban miért szorítsuk meg nz önrendelkezési jogot, miért akaszszuk meg fejlődési képességüket, azt egyáltalában nem tudom felfogni. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt rövid felszólalásomat befejezném, lehetetlen, t. ház, egy pár észrevételt nem tennem azon beszédre és különösen annak végére, melyet Horváth Gyula t. képviselőtársamtól hallottunk. (Halljuk!) A t. képviselő ur kijelentette, hogy ő meg van elégedve ezen törvényjavaslattal és azt óhajtja, hogy a kormány befolyásának határai még inkább kibővittessenek s azt mondotta, hogy ő mindig kész feláldozni az egyéni szabadságot, egyéni jogokat ott, a hol az állam érdeke megkívánja s egyszersmind kifejezte abbeli meggyőződését, hogy bármely párthoz tartozzék is, nem ül e házban egyetlen képviselő sem, a ki nem volna hajlandó az egyéni jogokat feláldozni az állam érdekeinek. Hát én bátor vagyok t. képviselőtársamnak erre azt megjegyezni, hogy azon esetet, hogy az állam érdekében kelljen feláldozni az egyéni, a polgári szabadságot, én még feltenni sem engedhetem meg a magam részéről; erre én azt felelem : hogy igenis, ül a házban képviselő, de nem egy, azt hiszem, sokan vagyunk, a kik azt mondjuk, hogy semmiféle ürügy alatt nem szabad az állampolgárok szabadságát confiscälni, a kik azt hisszük, hogy azon állam nyugszik biztos alapokon, a melyhez, mint a szabadság hazájához minden polgár szive egész melegével ragaszkodik. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Mondott még a t. képviselő ur egy dolgot, melyet megyjegyzés nélkül nem hagyhatok. Midőn előadta azon nézetét, hogy óhajtandónak tartaná, ha kis- és nagyközségekben kinevezés útján töltetnék be a birói állás is, azt mondta, hogy vannak négy szögmértföld ékre terjedő területek e hazában, a melyekben hazafiság tekintetében megbízható egyén nem található. Hát, t. ház, én megvallom, egész tisztelettel legyen megjegyezve, a háznak általam mindenkor nagyon t. elnöke iránt, nem értem, legalább óhajtottam volna, hogy a t. képviselő urat ezen nyilatkozatért rendre utasítsa, mert az ország lakosságának felére — mert nem érthetett egyebet, mint a nem magyarajkú polgártársainkat — azt mondani, hogy azok között hazafiság tekintetében megbízható egyén nem található, tehát hazaáruló az ország lakosságának fele, bocsánatot kérek, ilyen nyilatkozatot parlamentben impune tenni nem volna szabad. (Zaj jobhfelől. Helyeslés balfélől.) Elnök: Ha Horváth Gyula képviselő ur azt mondta volna, a mit Mocsáry képviselő ur neki imputál s ha Magyarország lakosságának felére