Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-220

80 220.©raságos ülés áprilisa. 1886. culturalis tekintetben a legmagas;ibb fokon áll, helyes és jogosult, hogy a városi ügyekre csak bizonyos számú qualiíicatióval, illetőleg országgyűlési képviselő választására jogosultsággal biró polgárok bírjanak befolyással, ugy természetszerűnek tartom, hogy ez más városoknál is keresztülvitessék. Még meg akarom említem az e törvénybe behozott candidationális j ogot és ezzel kapcsolatban a kisközségekben a körjegyzőknek választási módját. Én a candidationális jogot és a candidationális intézményt, hogy már igy fejezzem ki magam, természetszerűnek, jogosnak és állami s nemzetiségi szempontból czélszertíuek tartom a törvényhatóságoknál. És megmondom miért. Itt a candidationális jog egy nagy, értelmes testületnek úgyszólván nyilvános felügyelete alatt áll és az itt elkövethető visszaélés természetszerűleg megtalálná eriticáját már magában a törvényhatóságban, de a sajtóban és a nyilvános életben is ugy, hogy már ez is mérséklő hatással lenne. De e candidationális jognak más testületekre átvitelét és sokkal kisebb garantiát nyújtó tisztviselők, hivatalnokok kezébe tételét nem tartom oly czélr.;vezetőnek, mint a törvényhatóságoknál; ugy keresztülvinni pedig, a mint van a kis községekben, hol a választási testület elnöke eszközli a kijelölést, nem tartom egyébnek, mint bizonyos fokig a kinevezés leplezésének. A kis községeknél ezt értem és ezekre nézve határozottan a kinevezésnek vagyok barátja. Ezekre vonatkozólag ezt szükségesnek tartom, még pedig az életből vett tapasztalatok alapján s ennek bebizonyítására rámutatok az ország különböző vidékeire. (ÉaüjuJc!) Dél-Magyarországon, az erdélyi megyékben, Felső-Magyarországon igen sok kis község van, a hol a törvényhatóság tagjai, factorai közt a kellő, hazíifias elemet mindig meg lehet találni; de rá tudok mutatni egész négyszögmérföldnyi területekre,hol hazafiasság szempontjából — fájdalom — egyetlen megbízható közeg nem létezik. {Mozgás.) T. ház! Én értem azt, hogy a képviselő urak bizonyos megbotránkozásnak adnak kifejezést és ha ez a megbotránykozás sikerre vezetne, magam is hajlandó volnék e megbotránkozásnak kifejezést adni. De a tapasztalatra utalok. A régi időben midőn a községi élet még nem jutott azon önállóságára, a melyre a jelen törvény hozta, azon időben a törvényhatóságnak, a megyék felügyelete, úgyszólván gyámsága alatt lévő községekbenlehetetlen volt ugy elburkolniok, elrejteniük magukat az államellenes üzelmeknek, hogy azokat alig lehessen feltalálni. Kérdem a képviselő urakat, hogy a legutóbbi időben, az utóbbi két év alatt nem hallották, nem olvasták-e azt, hogy egyes községekben hónapokon át folytak államellenes küzdelmek a templomokban, iskolákban, a község házában és nem volt annyi hatalma esnem volt annyi ereje sem a megyének, sem a központi kormánynak, hogy ezekbe a zugokba bejutva, ott az államellenes üzelmeket megtörje. (Felkiáltás a szélső haloldalon: Ügyetlenség•/) Ezek, t. ház, az életben megtörtént dolgok. És mi az, mit ezzel szemben kívánok? Én azt kívánom, ha arról van szó, hogy itt a községeknek a szabad választás meghagyatik; a szabad választással szemben akisközségektől az kövcteltessék, hogy ők arról a jogról mondjanak le ? Nem! Itt fenhagyatik, hogy az illető elnök nekik candidál. Azon candidatio helyett én kívánom és óhajtom, hogy a megyének a vezetője, legyen az akár az alispán, akár a főispán, az kinevezze, kinevezze saját felelőssége tudatában, mely felelősség a candidatióitál soha nincsen. A felelősségnek az a súlya, mely esik a kinevezésnél arra, ki kinevez, a candidálóra esni soha nem fog. Éh ezt egyfelől a községek jól felfogott érdekében, másfelől pedig azért kívánom, mert határozott irányzatok elérésére határozott eszközöket és az egyenes utat tartom mindig leghelyesebbnek. En a kisközségekben a körjegyzőknek kinevezését óhajtom egyfelől az állam, másfelől pedig a község jól felfogott érdekének szempontjából. Ezek azok, a mikre rámutatni akartam. Én azon reményben alig ringatom magamat, hogy ezen módosítványok ezen törvényjavaslatnál keresztülvitessenek, de szükségesnek tartottam elmondani. Ha valakinek van egy népszerű kedvencz ideálja, mely halad egy bizonyos progressio irányban, ha az tetszetős, értem, ha azt a ház minden oldala meghelyesli. Értem azt is, ha az illető ily kedvencz ideáljait rejtegeti; de oly dolgokra nézve, melyeket kint elmond az ember és bevall egymásnak, legyenek azok bármily odiosusok, szükségesnek tartom, hogy azok itt e házban is beszéltessenek meg. Számtalan képviselőtársam volt és van jeleideg, a ki teszem a körjegyzők kinevezését czélszerűnek, jónak tartja, de a jelenlegi áramlatok irányzatát nem tartja alkalmasnak. Itt nem arról van szó, hogy milyen az áramlat, az irány/.at, hanem nézetem szerint egyes egyedül arról, hogy ez ezélszerű-e az állam, czélszertí-e a községek és czélszertí-e a nemzet szempontjából és mert azt hiszem, hogy czélszerű, azért voltam ezt bátor felemlíteni. Mielőtt most bevégezném beszédemet, engedje meg a t. ház, hogy azon határozati javaslatnak, a melyet Justh Gyula t. képviselő ur benyújtott, egy pontjára reflectáljak. (Halljuk! jobbfelol.) Azt mondja ugyanis a határozati javaslat, hogy mondja ki a ház, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja s utasítja a belügyministert oly javaslat előterjesztésére, a mely a helyhatóságok önkormányzati jogának épségben tartása mellett a kormánynak, illetőleg a törvényhatóságoknak a községek belügyeire