Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-220

220. országos ülés április 6.1886. 79 képviselő ur ülhessen, a ki, midőn azt kell mérle­gelni, hogy az egyéni jog és az államhatalom egymással összhangzásba hozassanak, az egyéni jogból azt az áldozatot, a melyre az államhata­lomnak szüksége van, mindig készségesen meg­nem hozza. A felett én vitatkozásba nem bocsát­kozom, mert azt az elvet, a mely a legközelebb lezajlott viták alatt hangoztatva volt, én meg­érteni képes ma sem vagyok. Én az államhata­lomnak olyszerű raktározását, a minő itt előada­tott, a mit azonban semminemű kormány és közeg­kézbe nem vehet, felfogni képes nem vagyok. Én az államhatalmat parlamentaris államban csak olykép tudom megérteni, hogy azt csak a fele­lősség súlya és terhe alatt lehet gyakorolni. És azt láttam s a történelem is azt tanúsítja, hogy parlamentaris, alkotmányos államokban sokkal nagyobb bátorsággal, sokkal nagyobb erővel és súlylyal birtak a kormányok, mint a minő erő­vel, súlylyal birtak absolut hatalmak absolut közegei. Ennélfogva én azt, hogy a magyar köz­ponti felelős kormány hatalma, az ő teljes felelős­sége mellett az államélet minden ágazatában, elkezdve az ország fővárosától, a legutolsó köz­ségig beférkőzhessek és egész súlyát mindenütt egyformán éreztethesse ott, hol azt az állam érdeke kivánja, nemzeti, állami és országos érdeknek tartom és mint ilyet minden törvényben meg­óvni óhajtom. (Helyeslés jobbfélöl.) Azt sem tar­tom, hogy a törvényeknek bizonyos megállapított elvek szerint kell hozatni s a szerint kell osztä­lyoztatni, hogy ez szabadelvű, ez megreactionnrius, ez conservativ, ez meg theorethieus. Én azt tar­tom, hogy a törvények hozatalánál azon feltéte­lekkel kell okvetlenül számolni, mely feltételek mellett az állam érdeke, a faj és nemzeti érdek elérhető. Bármit mondjanak is egy eszközre; mondják azt, hogy conservativ, hogy reactionarius, hogy szabadelvű, egyformán óhajtom, hogy az állam kezébe vegye azt azon esetben, ha az czélra vezet. Thaly Kálmán: Ez jezsuita elv: A czél szentesíti az eszközt! (Mozgás jóbbfelöl.) Horváth Gyula: Ha az állam és a nemzet érdekével megfér, akkor igenis szükséges, hogy az állam azt kezébe vegye és én meg vagyok győ­ződve, hogy ettől a t. képviselő ur sem fog vissza­riadni akkor, midőn tudja, hogy ez által az állam a nemzet érdekeit mozdítja elő. És ezt a tant, me­lyet én most ezzel kifejeztem, bizonyosan semmi­féle jezsuita nem tanította. (Helyeslés.) Ép e szempontból, t. képviselőház, mert a köz­ségekre nagy súlyt fektetek, teljesen elismerem annak jogosultságát, hogy az ország különböző községei, különböző városai különbözőkép mér­legelendők. Azok a jogok és eszközök, melyek egyik vagy másik községben, például kisközség­ben czélra vezetnek, nézetem szerint — s a gya­korlati élet is igy mutatja — igen sokszor nem czélravezetők városokban. Ugyanazok az eszközök és módok, melyek teljesen megfelelnek egy kis­község prosperálásának, culturalis haladásának, nem alkalmasak arra, hogy a fővárosi életnek lendületet adjanak. Bizonyos tekintetben igaz, hogy ez a törvényjavaslat maga is számolni igyekszik ezekkel a különböző állapotokkal; de az én nézetem és felfogásom szerint nem megy el odáig, a meddig ugy azon községek és városok, valamint az állam érdekében is el kellene mennie. Hogy egy példával Mustráljam, azt mindenki tudja, hogy a főváros rendezéséről szóló törvény szerint a főváros ügyeire befolyással azok az állampolgárok bírnak, kik képviselőválasztásra jogosultak. A gyakorlati élet még ezen felül azt hozta he. illetőleg az a szokás, hogy az, a ki ezen jogosultságát gyakorolni akarja, személyesen tar­tozik jelentkezni és én láttam, hogy a fővárosban a városi ügyekre befolyt választók száma épen ezen intézkedésnél fogva csekélyebb, mint azok­nak száma, a kik az Összeirási listák szerint kép­viselőválasztásra j ogosultak. De tovább megyek, t. ház. A törvény azt mondja, hogy a törvényhatósági joggal biró váro­sokban, továbbá azon városokban, melyekben az eddigi törvény szerint — ha törvényhatósági joggal ne íi is birtak — a képviselő-testület vá­lasztására csak azok jogosultak, a kik az ország­gyűlési képviselőválasztásra jogosultak. De e törvénynek egy másik dispositiója szerint, a rende­zett tanácsú városokban e tekintetben egyáltalá­ban semmi korlátot nem ismernek. Első tekintetre ez igaz, ugy látszik, hogy ez bizonyos fokig jog­fosztás, ugyanazok lévén a képviselő-választásra jogosultak és a városi ügyekre való befolyásra jogosultak. Az én nézetem szerint ez nem áll. Ha a t. ház kívánatosnak tartja, hogy minden városi lakos azon városnak ügyeire befolyást gyakorol­hasson, akkor igen természetszerű, hogy a maga­sabb culturalis állapoton levő városok polgárai összeségének inkább megadható ugyan az a jog, mint azon város polgárai összeségének, a mely városok alacsonyabb culturalis fokon állanak. Én a városok természetszerű fejlődése érde­kében óhajtandónak tartom azt, hogy a rendezett tanácsú városoknak, hogy e városok prosperál­hassanak, ugyanazok a feltételek és módozatok legyenek megadva, mint a minő feltételek meg vannak adva a törvényhatósági joggal biró váro­soknak és ha valaki azt állítja, hogy a választói jognak megszorítása a fejlődést kizárja, akkor attól nem azt várom, hogy ha ebben a hitben van, hogy ezt az alapot alkalmazzuk a kisebb cultura­lis niveaun álló városokkal szemben, hanem hogy azt a jogot, melylyel a rendezett tanácsú városok birnak, terjeszsze ki az összes városokra. Tehát ha e városoknál és az ország fővárosánál, mely

Next

/
Thumbnails
Contents