Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-220

78 220. országos ülés április 5. 1886. Palaestina, hanem Magyarország községeinek ren- | dezéséről szóló törvényjavaslat van tárgyalás alatt. (ügy van ! jóbhfelől.) T. képviselőház! Én készséggel elismerem azt, a mit e ház különböző oldaláról már elismertek, hogy e törvényjavaslat, mely jelenleg tárgyalás alatt van, határozott előlépés, határozott jobbítmány azon törvénynyel szemben, a mely eddig a községekre vonatkozólag fennállott. E javaslat előnyeit kimutatta a t. előadó ur, de bizonyos előnyeit Grünwald t. képviselőtársam is elismerte és elismerte több, más tagja e háznak, azokat tehát újonnan kiemelnem szükségfeletti volna mert ez megnyújtaná előadásomat, melyet ez alkalommal a lehető legrövidebbre kivánok szabni. (Halljuk!) Általában véve azonban, én ezen törvényjavaslatot még sem sorolom azon törvényjavaslatok közé, a melyek a reform terén addig mentek volna el, a meddig az ország érdeke azt megkívánná. És én értem azt, a miért sem ezen törvényjavaslat, sem az eddigi törvény addig a fokig el nem ment. Ez nagyon természetes. Nálunk az állam fejlődése századokon át a régi törvényhatóságra, a megyére volt concentrálva, ugy hogy a törvényhatóság absorbeálta a központi hatalom bizonyos jogait, de még sokkal nagyobb mértékben absorbeálta a községi életet, a község jogait és tevékenységét. A ki vissza tud emlékezni azokra az időkre, a melyek ugyan már régen elmultak, de a melyekre még számosan visszaemlékezhetnek a ház tagjai közzül tudni fogják, hogy midőn a megyék még régi jogaik teljes gyakorlatában voltak, akkor községi élet nálunk egyáltalában nem volt és a községre, mint az államélet factorára egyáltalában nem fektettek súlyt. Már pedig oly faetorokat, melyek egy nemzetnek, egy államnak fejlődésében súlylyal nem birtak, egyszerre a kellő jelentőségre felemelni, a dolgok természetes rendje szerint alig lehetséges. Ez okozta azt, hogy midőn 1871 ben a községi törvény megalkottatott, érdekes viták folytak ugyan a házban, de azok egyáltalán nem emelkedtek arra a magaslatra, a melyre hasonló fontosságú intézmények tárgyalásánál a vita emelkedni szokott. És ma is, midőn még nálunk az államéletben a községek fontossága iránt nincs meg az a hit és a községeknek nem tulajdoníttatik az a jelentőség, mely más államokban szokott ezeknek tulajdonittatni, természetes, hogy a községeket illető törvényekre ma sem fektetik nálunk azt a súlyt, melyet más államokban ezekre fektetnek. Már pedig én nem zárkózhatom el, t. ház, azon nézet elől, hogy végre is az ország községeinek, városainak életképes fejlődése a legbiztosabb eszköz az állam és a nemzet fejlesztésére és fejlődésére. S én azt is értem, t. ház, hogy midőn az állam közigazgatása újjászervezéséről van szó, mig más államokban vagy fölül a központi kormányzat, vagy alul a községek átalakításával kezdik meg az újítást: nálunk, valahányszor a közigazgatás átalakításáról volt szó, senki sem fektetett súlyt sem a központi államhatalom szervezésére, sem a községekre, hanem mindenki önkénytelenül a régi és a jelenlegi törvényhatóságokra gondolt. De daczára annak, hogy ez igy volt és van, meg vagyok győződve, hegy ennek az államnak, ennek a nemzetnek egészséges fejlődése és fejlesztése a közigazgatási reformoknak szakadatlan és czélszeríí keresztülvitele csak abban az esetben fog komolyan és helyesen létesíttetni, ha az állam azon tényezői, melyek más államokban a kellő fontossággal bírnak, nálunk is hasonló jelentőségre fognak emelkedni. S ezért, t. ház, bár elismertem és még lemondottam arról is, hogy új érvekkel indokoljam, hogy e törvényjavaslat nagy haladást képez az eddigi törvénynyel szemben: lehetetlen mégis nem nyilvánítanom azt, hogy nézetem szerint ez a törvényjavaslat sem ment el addig a határig, a meddig a jelen körülmények között szükséges lett volna elmenni. És kimondom, hogy egy tekintetben én nem hiszem, hogy hosszú időn át elérkezhessek az az idő, a midőn a magyar törvényhozásnak újból alkalma lesz odáig elmenni, a meddig most elmehetett volna. Akár vitatják, akár nem, tény, hogy a kormányelnök, az ország belügyministere ugy hatalmi állásánál, mint személyiségénél fogva akkora súlylyal bir az én nézetem szerint ez országban s akkora többség áll bent és kint háta mögött, hogy akárhány törvényjavaslatot, a melyet aligha volna képes kisebb többséggel és más egyéniség keresztül vinni, az ő egyéni súlyával könnyen keresztülvihet. Épen azért én igen sajnálom, hogy bizonyos tekintetben a ministerelnök ur e törvényjavaslatban nézetem szerint nem ment el addig a határig, a meddig az ország jól felfogott érdekében elmennie kellett volna. Meg vagyok győződve, hogy véleményével ellenkezett az. Én e törvényjavaslatot, valamint az eddigi községi törvényt nem tartom azon törvények sorába felvehetőnek, a melyeket a pártállások fluctuatiójának helyesen kitenni lehetne. E törvénynek a mindennapi élettel a jelen körülményeivel és a jövő fejleményekkel kell folytonos contactusban állani s a mindennapi élet kívánalmaival kell leszámolnia. Ez olyan törvény, a mely az egyént jogaiban is érdekli s egyszersmind kútforrását fogja képezni a jövőben a magyar állam hatalmának. És én nem hiszem, hogy itt a t. ház bármely oldalán olyan