Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-219

60 219. országos ülés április 3. JS86. megyében ugy is a közigazgatási bizottságra fog átmenni. Kívánom ugyanis, hogy a közigazgatási bizottság oly hatásos ügykörrel ruháztassák fel, hogy ezek az önkormányzatra hivatott elemek ebben ösztönt találjanak nemesebb becsvágyuk kielégítésére, tudniillik arra, hogy ott hazájuknak, megyéjüknek és a közügynek szolgálhassanak. Szóval, azt kívánom, hogy utasíttassák minél több ügy a közigazgatási bizottság körébe és a közigazgatási bizottság ruháztassák fel vagy végleges, vagy legalább is döntő határozati joggal. A másik irányban pedig szükségesnek találom a közigazgatási bizottságnak a bírói szervezet tekintetében olyképen való átalakítását, hogy azok a tisztviselők, azok a közegek, a kiknek első fokban határozatait bírálja felül a közigazgatási bizottság, azok a másodfokú elbírálásában ne vehessenek részt; mert másrészt kétségtelen az — e tekintetben engem nem vezet egyéb, mint egy empiricus benyomás az életben szerzett tapasztalataimból — másrészt kétségtelen az, hogy a megyei autonómia élén valami ideges praedominans állású alispán állhat. Egy további követelmény, t. ház, részünkről legalább, a kik a közigazgatásban a szabadságot és az egyéni jog védelmét keressük, az, hogy mig majd minden téren —• értem a kisebb polgári peres ügyeket, értem az egész polgári rendtartás mezejét — megfelelő eljárási, szabályok szabályozzák, biztosítják a jogok védelmét, addig a közigazgatásnak egész mezeje ma ilyen szabályoknak hiányában van s a védelemre szoruló, az ilyen szabályokban rejlő biztosítékokat teljesen nélkülözni kénytelen. Nézetem szerint, ha nincs is még ma nálunk a közigazgatási bíráskodás behozva, de kétségtelen az, hogy-eontentiosus ügyek nagy mértékben, nagy számban tárgyaltatnak és oldatnak meg még ma is közigazgatási hatóságaink által. Elég e tekintetben, azt hiszem, utalnom a vízjogi, a regaleügyi s a közmunka éspedig a községi és állami közmunka és egyéb ilyen vitás természetű ügyekre, a hol sem a bizonyítási eljárás, sem a revisionalis jogorvoslati eljárás, sem mindenek felett a végrehajtási eljárás semmiféle szabályokkal körülírva nincsenek. Már most méltóztassék itt két körülményt tekintetbe venni : az egyik az, hogy a közigazgatás hatályossága kétségtelenül megköveteli, hogy a közigazgatási határozatok megfelelő sanctióval, végrehajtási záradékkal ellátva legyenek. Ez teljesen hiányzik. Meg van e helyett egy más, tudniillik a közigazgatás hatályossága érdekében az, hogy ezen határozatok többnyire olyanok, melyek birtokon kivül hajtatnak végre; tehát ha végrehajtatnak, legtöbbször egyúttal helyrehozhatatlan anyagi kárt okoznak. Azt hiszem, a jogélet ezen mezejét tovább így, minden szabályozás nélkül hagyni nem lehet s legalább is a közigazgatási végrehajtás szabályozása oly feladat, mely elől nem térhetünk ki, annál kevésbé, hogy ha a közigazgatási bíráskodást csakugyan be akarjuk hozni, mert ez annak múlhatatlan előfeltételét képezi. De azt hiszem, szükség volna még erre más tekintetben is, mert épen a közigazgatási contentiosus ügyek természetében fekszik, hogy ez volna a legalkalmasabb — ha szabad ugy mondanom — kísérleti tér rég táplált eszményeinknek : a szóbeliség és közvetlenség behozatalára. Azt hiszem, épen csak a contentiosus közigazgatási ügyek leginkább birnák meg azt, hogy első sorban a szóbeli és közvetlen eljárás ezek terén léptettessék életbe. A harmadik volna, ugyanezzel kapcsolatban, a közigazgatási illetékességi törvény behozatala. Azt hiszem, ha mindazon ügyek, melyek ma a bíróságon kivül intéztetnek el, annyi féle fórum elé tartoznak, annyi különböző jogorvoslat van azokra nézve megengedve, hogy itt egy rendszeres illetékességi törvény meghozatala, mind az állam, mind pedig a jogkeresők érdekében feltétlenül szükséges volna. (Helyeslés a jobboldalon.) S van még egy, az administrativ statistika fejlesztése. A belügyminister ur 1883 ban a statistikai hivatal álttil fölvétette a községek háztartását ; az erről szóló adatok, a mint előttünk fekszenek, igen becsesek és különösen alapul vehetők a közigazgatási reformtervek megbirálásában. De azt hiszeru, hogy ezt folytatni és a közigazgatási statiatikát bizonyos irányban kiegészíteni múlhatatlanul kell. Nevezetesen hiányai az eddigi fölvételeknek, hogy mig kimutatják azt, hogy a községek általában mennyi költséget képviselnek az önkormányzat tekintetében, nem mutatják ki a községi terheknek, a pótadóknak megoszlását, nem mutatják ki azt, hogy mennyi fordittatik közbiztonsági, mennyi culturális, különösen iskolai, felekezeti, gazdászati kiadásokra. Azt hiszem, ezt tovább kell fejlesztenünk, fejlesztenünk kell a községek lélekszámára és a járási beosztásra vonatkozó statistikát; mert csak akkor fogjuk teljesen biztos alapját megkapni annak, hogy községeinknek, különösen anyagi életére vonatkozó reformtörvényeknél, miféle biztos alapokból indulhatunk ki. Én különösen súlyt helyezek és a legnagyobb örömmel fogadom el ezen javaslatot épen azon részében, mely a községi vagyonkezelés becsületességét és tisztaságát garantirozza s részemről csak egy hiányt vagyok bátor kiemelni, melyet akár törvénynyel, akár kormányrendelettel, de minden esetre pótlandónak tartok. Ez a községi vagyon, a községi közmunka, a községi pótadó és a községi kölcsönök kérdése. Részemről mulhatlanul szükségesnek tartom azt, hogy ezen ügyek tekintetében, melyek ma szabályozatlanok,