Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-219

2i9. ©rsrógos ülés április 3. 1886 m ségek, hanem a megye önkormányzatának jövőjét épen az által, hogy a megyei életre nagyobb feladatot hárít, annak ellenőrzés tekintetében nagyobb befolyást nyújt, ugy hogy a mi a községtől elvétetik, az valóban a megyének adatik. S ez által a megyei önkormányzat emeltetik. (ügy van! jóbbfelől.) És, t. ház, abban igazsága van Justh Gyula t. barátomnak, midőn a községeket bizonyos tekintetben kiskorúaknak nevezte. Ez a felfogás általános s azt hiszem, nem tévedek, ha ennek okát abban keresem, hogy az államélet összes formái közül épen a község az, mely a társadalomhoz legközelebb áll; tehát a mig egyrészt leginkább van abban a szerencsés helyzetben, hogy a társadalomnak helyzetét, fejlődési képességét magára vegye, ugy viszont legközelebb áll hozzá az a veszély, hogy a társadalom, a mi azután kis községekben sokszor nem egyéb, mint egy érdekcsoport, egy felekezeti vagy politikai párttöredék, áthelyezi, a maga részére foglalja le a község egész erejét. És kérdem, hogy akkor, midőn az eddigi törvény alapján, a községi életben a társadalom vagy annak egyes érdekcsoportjai szabadon érvényesülhetnek, egyedül az állam maradjon-e ott védetlenül, egyedül csak neki ne biztosítsuk azon jogokat, melyeknél fogva ott, ahol visszaélés van, kellő hatálylyal belenyúlhasson a községi életbe is. (Helyeslés jóbbfelől.) Én legalább azt látom, t. ház, hogy az eddigi községi törvény alapján sokhelyt bizonyos kedélyes respublica fejlődött ki a községekben és mig egyes érdekcsoportok a község erejét a maguk részére lefoglalták, addig a megye felsőbb intelligentiáját képező megyei tisztikar vagy az állami hatalom kénytelen volt ezt tétlenül nézni s nem volt egyéb szerepe, mint ezen passiv szemlélésből igen becses statistikai adatokat gyűjteni erre a mostani novellára vagy törvényrevisióra. (Ugy van! jóbbfelől.) A másik, t. ház, a községi vagyon kérdése. Magyarországban kis- és nagyközségek és a rendezett tanácsú városok községi vagyona 161.000,000 frt értéket képvisel. És mégis ezen törzsvagyon jövedelme csak csekély részben fedezi aa önkormányzati költségeket, úgyhogy a 12,600 magyar község közül több, mint 11,000-ben pótadó van kivetve. Azt hiszem, ha valahol, itt szükség volt az eddigi községi törvénynek oly revisiójára, a mint az ebben a törvényjavaslatban initiálva van s melyet én a részleteknél még szívesen szigorítani is kívánok. T. ház! A 16 millió, a mit a községek törzsragyonukból az önkormányzatra felhasználnak és a 8 millió, a mit községi pótadóra kénytelenek kivetni, elég nagy összeg, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy ezt mind csupán a direct adótfizetők osztálya kénytelen viselni. Méltóztassék ehhez még hozzávenni egy tényt, tudniillik azt, hogy a f fejlődő társadalmi és állami élet, akarva nem akarva mindinkább kénytelen több terhet róni, több közigazgatási feladat megoldását utalni a községekre. Ha mindezt összeveszszük, tisztán áll előttünk az, hogy ezen terhek jövőre még jelentékenyen emelkedni fognak. De ebből azután azt hiszem, nekünk, a közvéleménynek és a kormánynak egy kötelességünk áll elő és ez az: hogy foglalkozzunk azon eszmével, hogy a községi önkormányzat terhei ne csupán a direct adók utáni pótadókkal, hanem esetleg megfelelő indirect adókkal is pótoltassanak és a községek teherviselése ez irányban fejlesztessék. (Helyeslés jóbbfelől.) Hogy ez akár a regale megváltása, akár egyéb megfelelő octroyk vagy pótlékok behozatala által történik-e, az iránt most részletes előterjesztéssel élni nem kívánok, de érzem, hogy tekintettel a községek mostani vagyoni helyzetére, az administratio összes terheit csupán és kizárólag a direct adók után kivetendő pótadók által fedezni nem volna czélszerü eljárás. Szabad legyen ezek után egy megváltozott helyzettel és ennek exigentiáival foglalkoznom. (Halljuk/) Én bátorkodom egy pillantást vetni azon képre, a mint jövőre önkormányzati factoraink egymással viszonyba jönnek és fejlődni fognak és a melyekből folyólag én első sorban jövőnk legközelebbi feladatának a közigazgatási bizottság reformjának, átalakításának szükségét látom; szükségét látom főkép abból az okból, mert a t. ház méltóztatott határozatot hozni a közigazgatási bíráskodás behozataláról. Én azt hiszem, hogy ugy a művelt közvélemény, mint az általános szakfelfogás körülbelül egyetért az iránt, hogy a közigazgatási bíráskodás első fóruma nem lehet más, mint a közigazgatási bizottság, vagy annak egyik szakosztálya. Ez az egyik szempont, a mely kívánatossá teszi annak átalakítását mai szervezetében. A másik szempont pedig az, hogy én az iránt illusióban nem élek : Magyarországon van önkormányzati szellem, de ez kétségtelenül erősen meggyengült, megbénult a legutóbbi időkben gazdasági válságok behatása folytán. És van ennél még egy másik baj : az, hogy az az önkormányzati szellem mindig csak egy kis szűk körre szorul, az a független vagyoni állású intelligentiának mindig egy s ugyanazon kis körét veszi igénybe, melyet amúgy is a társadalom, az egyház feladatai r kisebbnagyobb mértékben igénybe vesznek. En tehát, midőn az önkormányzatra hivatott elemeket ezen nemes törekvésükben ápolni kívánom, akkor másrészt garantiát keresek arra, hogy ez az elem, a mi még meg van a létező gazdasági viszonyok között, lehető okszerűség mellett tartassék fenn, vagyis kívánom azt, hogy a közigazgatási bizottság különösen két irányban alakittassék át, mert meg vagyok róla győződve, hogy a súlypont a 8*