Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-219

58 219. orwégos flés áprili* 8. 18S6. támadni meg. (Ugy van! jobb felől.) A megyékkel szemben a ministeri hatalmat méltóztattak vádolni, itt meg viszont, a hol a megyéknek adatik meg a jog, azt méltóztatnak mondani, hogy ezen jog elnyomásra vezet és hogy a jogot föltétlenül a községnek kell adni. Ismétlem, ily módon rendszeres állami kormányzatot sem kinevezett, sem választott, sem semmiféle tisztviselőkkel nem lehet elérni. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) De hát a fővád — és ezzel be is zárom mai fölszólalásomat, mert miként mondottam, a részleteknél mindezek ugy is elő fognak fordulni — az, hogy én nem birok érzékkel a városok fejlődése iránt. (Közbeszólalások a baloldalon: Igaz! ügy van!) Már, t. ház, követhetünk, járhatunk hnás úton, mint a melyen járnak azok a képviselő urak, a kik most azt mondják, hogy ez igaz; de én azt hiszem, hogy az én intentióimat mégis csak magam ismerem legjobban (Tetszés jobbfelől) és valamint én elhiszem a képviselő urakról, hogy tényleg azon nemes intentiók vezetik, a miknek szavakban kifejezést adnak: ugy én is igényelhetem, hogy saját intentióimat én magam interpretálhassam. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, ezen vádat határozottan elutasítom magamtól. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én a városok fejlődésének barátja voltam mindig és barátja vagyok ma is. A tapasztalat meggyőzhetett egyes módozatok helytelenségéről, melyeket talán — mint ma is fel említtetett — máskor védelmeztem, de a czélnak helyessége iránt kétségem soha sem volt. Csakhogy én azt hiszem és azon nisus, mely Magyarországon egy idő óta mutatkozik, megerősített abban a meggyőződésben, hogy nem az által lehet a városokat fejlesztenünk, ha azokat mintegy elszigetelve állítjuk oda, ha a városok érdekét szembeállítjuk a megyék érdekével és az állam érdekével, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) hanem ha mindegyiket beleillesztjük az egész állam keretébe és azon belül igyekezünk, az ő érdekeiket előmozdítani. (Helyeslés a jobboldalon.) És szeretném is tudni, miben áll az, hogy a rendezett tanácsú városokat ezen javaslat jobban mint a mostani törvény — most csak annyit mondok — egy niveaura akarja helyezni a kis- és nagyközségekkel. Hiszen a javaslat szakaszaiban el vannak mondva mind azon külön és igen fontos jogok, melyek a kis- és nagyközségeket nem illetik, ellenben a rendezett tanácsú városokat illetik. Egy niveauba helyezve tehát nincs, csak egy törvénybe foglalva. De bocsánatot kérek, ugy szétforgácsolni az ország különböző részeit, hogy megyéről és városi törvényhatóságról sérelem nélkül ne lehessen egy törvényben szólani, rendezett tanácsú városról és nagy- és kisközségről ne lehessen egy törvényben és rendeletben szó, azt én sem a község, sem az állam érdekében levőnek nem tartom. Semmit sem szabad tenni, a mi az érdekközösség és az összetartozás érzését gyengítené. Minden ily elkülönítés pedig utoljára oda vezet. És ime az előttem szólott t. képviselő ur még egy új distinctiót is akar. Azt mondja, hogy rendezett tanácsú városokká nem lett nagyközségeknek is kell, ha az illető anyagi és szellemi képességgel birnak, a többi nagyközségektől eltérőleg jogokat adni. Először is, t. ház, ki fogja megítélni, hogy melyik nagyközségben vannak meg ezen kellékek? Ha a községek maguk diétáinak saját képességüket, hogy jogot gyakorolhassanak szemben a többivel, akkor ez furcsa volna. Ha a megye vagy a belügyministerium : ez ismét zsarnokoskodás volna, mert akkor az ő tetszésére lenne bizva megítélni, hogy ennek megvan, annak nincs meg rá a képessége. De hova vezetne ez ? Vezetne-e arra, hogy a rendezett tanácsú városok szaporodjanak? ha a nélkül, hogy az ezzel járó terheket és kötelességeket magára venné valamely nagyközség, megadnék neki a lehetőséget, hogy a jogokat mind, vagy legnagyobbrészt gyakorolhassa. Ilyen javaslat a legveszélyesebb volna, a mit a rendezett tanácsú városok legnagyobb ellensége tehet, ha meggondolja, hogy mit tesz, de azt hiszem, a t. képviselő ur nem gondolta meg. (Derültség jobbfelöl.) Az ily javaslatokat a községek érdekében levőknek nem tartom és azért a határozati javaslatot el nem fogadhatom. (Helyeslés jobbfelöl.) És most bezárom beszédemet azon kéréssel, hogy a határozati javaslat elutasításával, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Szivák Imre: T. ház! Midőn szavazatomat röviden indokolni bátor vagyok, szabad legyen egyúttal némely reformeszméknek kifejezést adnom, a melyek a fegyelmi törvényjavaslattal bezárandó közigazgatási reformnak meggyőződésem szerint kiegészítő részét képezik. (Halljuk!) Én a szőnyegen levő törvényjavaslatot elfogadom két fő szempontnál fogva. Elfogadom először azért, mert biztosítja az önkormányzatot annak az elemnek, mely azzal élni tud, biztosítja az intelligentiának erőteljes, hatályos részvételét és másodszor elfogadom azon oknál fogva, mert a községi vagyon becsületes kezelésére és felhasználására szigorított garantiákat léptet életbe. A mi különösen az első szempontot illeti, én megvallom, arra az önkormányzatra, mely a papíron statuáltatik, nem birok súlyt fektetni ha egyúttal garantiák nem nyújtatnak arra, hogy ezzel azok éljenek, kik azzal élni is tudnak, mely szerepet, azt hiszem, azon elemnek el kell fogadni, mely a szabadság védelmét óhajtja. És én azt hiszem, hogy a törvényjavaslat biztosítja nemcsak a köz-