Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-217

217. országos Ülés m&rczins 31. 1886. m vezetésére és fejlődésére és különösen, ha azt lát­nám, hogy a külügyi vezetés csakugyan különös tekintettel van Magyarország érdekeire: én habo­zás nélkül megszavaznám az áldozatot, daczára annak, hogy terhét érezem. De én ép annak nem látom nyomát, a mire az indokolás és a t. előadó ur beszéde súlyt helyez. Én azt látom, hogy követ­tek oly politikát, melyet az összes magyar köz­vélemény Magyarország érdekeivel ellentétesnek talált és látom továbbá azt, hogy épen az osztrák­magyar monarchia befolyása a keleti ügyekre a többi nagyhatalmakéhoz képest a legeslegutolsó sorban áll. Ennek részleteire nézve azt hiszem, hogy épen a jelen perczben kiterjeszkednem egé­szen fölösleges. De magában a törvényjavaslatban is ki van fejezve a monarchiánk által gyakorlandó befolyás csekély mérve. Nem tudom, méltóztattak-e észrevenni egy kicsinyke dolgot, csak egy szó, de ez nagyon jel­lemző e törvényjavaslatban az összes alkudozá­sokra s különösen jellemző a befolyásra, melyet a mi monarchiánk az európai concertben s külö­nösen a keleti ügyekben gyakorolni képes. A szerződéshez csatolt nyilatkozatban ki van emelve, hogy — a mint az eredeti szövegben áll — a szel­vények beváltási helyéül csak London és Paris van kitűzve s hozzá van téve, hogy bele kell szúrni London és Paris közé Berlint. Ez az egy szó „ Berlin " nagyon sokat j elent és sokat magyaráz meg. (Ralijuk!) Megmagyarázza azt, hogy Németország, mely tényleg befolyt a rendezésbe s a mely érzi a maga nagyhatalmasságának súlyát, nem akart aláirni oly szerződést, melyben csak London és Paris van felemlíve Berlin mellőzésével, sőt abba sem akart beleegyezni, hogy harmadikul legyen felemlítve, hanem követelte, hogy a „London" szó után következzék a „Berlin" szó — itt is érez­tetni akarván a maga súlyát. Ausztria-Magyarország hozzájárult az áldo­zathoz, a teherhez, de már annyi bátorsága nem volt a mi diplomatiánknak, hogy a szerződésben legyen benne Budapest. (Mozgás jobboldalon.) Hogyan juthatott volna eszébe Budapest, mikor még csak Bécsre sem mert gondolni ? (Derültség a ssélső baloldalon.) Ez magában véve nem látszik nagyfontosságú dolognak, de minden esetre igen jellemző. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És mikor én ilyene­ket látok s látom, hogy mily kevésre reducálódik a monarchia befolyása a külügyekre: nem tartom indokoltnak, hogy épen ezen czímen követeljenek tőlünk áldozatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. előadó ur egy plausibilis okot hozott fel. Azt mondotta, hogy ha nem is forognak fenn politikai okok, melyeknek gyöngeségét hihetőleg ő maga is érezte, fontos anyagi okok szólnak a törvényjavaslat elfogadása mellett, tudniillik a Suez-csatornához kötött érdekek. (Halljuk!) Már bocsánatot kérek, ezt mondhatja Francziaország, Olaszország, mondhatja egy más hatalom, de nem mondhatja épen Magyarország. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen méltóztatnak már nagyon jól tudni, hogy minekünk, a Suez-esatornánál nincsenek valami különös érdekeink. Nem tudom, hogy ha tisztán magyar érdekekből felvettetnék azon kérdés, hogy fentartassék-e ott a szabad ke­reskedelem ? a fentartás mellett szavaznék-e. Hiszen a Suez-csatornán jön át egy része azon indiai gabonának, a mely versenyt csinál nekünk az európai piaczokon. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Én nem hiszem, hogy az előadó ur, a ki oly sokat foglalkozik közgazdasági kérdésekkel, képes le­gyen nekem bebizonyítani, hogy milyen volt például tavaly az arány kivitelünk és behozatalunk közt a suezi csatornán ? Eddig legalább ez nekünk min­dig hátrányunkra ütött ki. Jól van; ellene nem tehe­tünk sem politikai okok, sem szabadkereskedelmi okok miatt; de hogy épen Magyarország érdeke kívánná, hogy hozzuk meg a kivánt nagy áldoza­tot, azt ezen szempontokból határozottan tagadom. Mindezeknél fogva én nem érzem magam azon helyzetben, hogy a törvényjavaslathoz hozzá­járuljak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Igen röviden köte­lességemnek tartom a szóban levő kérdésről nyi­latkozni. (Halljuk! Halljuk!) Szólok mindenekelőtt reflectálva Irányi Dániel t. képviselő ur elő­adására. Egyik részére azoknak, miket Irányi t. kép­viselő ur felhozott, a felelet azon érvben rejlik, melylyel gróf Apponyi t. képviselő ur in­dokolta azt, hogy ő miért járul ezen szerződés beczikkelyezéséhez. Mert nem hiszem, hogy bárki is megtagadhatná fontosságát annak, hogy épen a keleten történő dolgok tekintetében monarchiánk elszigetelt állást ne foglaljon el, magát az európai concertből ki ne vonja (Helyeslés jóbbfelóT) és ez ál­tal önmaga ne hasson zavarólag arra, hogy azon intézkedések az európai nagyhatalmak együttes eljárása folytán történhessenek. A t. képviselő ur súlyt fektetett arra és mint­egy támadólag említette fel, hogy ha annyira fon­tosnak tartjuk a törökországi viszonyokat, miért nem akadályoztuk meg 1877-ben az orosz-török háborút, miért engedtük megtörténni mindazokat, a mik akkor történtek? Ezekre t. ház, kiterjeszkedni ez alkalommalnem akarok. A történeti események — meg vagyok ez iránt nyugtatva —• azon politikát minden elfogu­latlan előtt igazolták. De ha csak a pénzügyi szempontot tekintjük, méltóztassék a t. képviselő ur nekem megengedni, az általa még most is fel­említett, akkor az országban annyit hangoztatott politikának néhány hétig követése többe került

Next

/
Thumbnails
Contents